Nagy Ervin: én nem a mindentudás egyetemén nőttem fel, mint a magyar politikusok, akik mindenbe bele akarnak pofázni

Nagy Ervin, 43 éves, Jászai Mari-díjas színész. Szép pályát tudhat már maga mögött, két évtizedig a fővárosi Katona József Színház tagja volt. Szeptembertől nem tartozik társulathoz. A művész sohasem rejtette véka alá véleményét közéleti kérdésekben. Amit mond, arra oda kell figyelni. A 24.-hu-nak adott interjújából elsősorban a hazai közállapotokra vonatkozó részeket szemlézzük.

“….a színház a legnagyobb röghözkötés…”

A színész elmondta, a világ legcsodálatosabb intézménye is lehet a Katona, de a színészek élete olyan, hogy a színház megmondja mindig, hány szabad esténk van. Azt, mikor megyünk, vagy inkább nem megyünk nyaralni. A kötöttségek miatt úgy érezte, nem tud a gyerekével lenni, aki egyébként pont abban a korban van, amikor a legnagyobb szüksége van rá:

“De most az egyik legérzékenyebb korszaka jön a lányomnak, és ha én megtehetem, hogy ritmizáljam az életem, és legyen időm rá, akkor ezt meg kell lépnem. Mert a színház a legnagyobb röghöz kötés. Amikor belépsz a színházba, mondják az öregek, hogy a színházban mindig jelen kell lenni. És amíg kicsit meg nem öregszel és nem lesz családod, nem is érted mi ezzel a baj. Aztán egyszer csak el akarsz menni a világ másik felére kicsit, és nem mehetsz, nemcsak nyáron akarsz mást is csinálni, hanem néha évad közben is, de ez nem megy.”

“…És én tényleg a nép hangja vagyok, amikor politikusokat küldök a faszba, akkor is! …”

Kitért arra, hogy legjobban szombat délelőtt a balatonfüredi bazársoron érzi magát. A vírus miatt most sokat kell várakozni, sorok alakulnak ki a boltok előtt, és mindenki beszél mindenkivel:

“És én tényleg a nép hangja vagyok, amikor politikusokat küldök a faszba, akkor is! Mert én élvezem ezt. Mert én a melósokkal nőttem fel. Ha úgy tetszik, most is egy színházi melós vagyok. És büszke vagyok rá. Ha megkóstolnak, úgy válaszolok.” /…… / “Bizonyos szempontból ettől a belvárosi kultúrkörtől elég messze vagyok, amiben most létezem. Igaz, talán ezért tudok benne kuriózum lenni. Nem vagyok megközelíthetetlen, és nyilván ezért is fáj jobban, ha néha kinyitom a számat.”

“…Imádom, hogy nem csak művész vagyok….”

Elmondta, nem értelmiségi alkat, a tépelődő zseniális színész, akiről semmit nem tudsz a színészetén kívül, nincs is rá szükséged, hogy tudj:

“Minél nagyobb szeletét harapom az életnek hírnév tekintetében, annál jobban látom, hogy milyen sokfajta kapcsolatot hoz ez nekem. Ha megnézi, hogy a világ szerencsésebbik felén, ahol nem 28 estét kell játszani semmi fizetésért, ott hogyan élnek a művészek, azt látja, hogy tehetségfüggő. Akinek van kedve vagy igénye rá, belekóstol másba is. Én meg aztán pláne ilyen vagyok. Imádom, hogy nem csak művész vagyok.”

“…. Tudom a korlátaimat….”

Megfogalmazta, azt hiszi, hogy sok mindenben tud jó lenni, és ezt szeretné is használni:

“A gyávák, akik nem mernek kilépni, azok mondják, hogy mekkora a pofád! Nem azt mondtam, hogy majd elkezdem kioktatni a kombájnost, hogyan kell aratni. Én nem a mindentudás egyetemén nőttem fel, mint a magyar politikusok, akik mindenbe bele akarnak pofázni. Tudom a korlátaimat. De hogy kicsit visszautaljak az előzőekre, azt is tudom, hogy nem függ össze az ismertség a minőséggel.”

“Nem lehet a művészethez hozzábabrálni…”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi átalakítása kapcsán sem fogta be pörös száját:

“Nem lehet a művészethez hozzábabrálni állandóan. Megbosszulja magát, ha a politika ide is bele akar mászni. Nézze meg a Filmalapot most. Hány 300 ezres nézőszámú filmet tud mondani, mióta meghalt Andy Vajna? És nem mondhatja, hogy nagy barátok voltunk, sőt, de ő valamit értett abból, hogy a politikának semmi köze a művészethez. Ha tönkretesznek egy művészeti iskolát, és majd nem lesz utánpótlás, akkor mi lesz?”

“A művészet nem politika!”

Igen szókimondóan cáfolta azt a kormányzati körökben megfogalmazott állítást, hogy a színművészetin liberális ideológiai nevelés folyik:

“Egy lófaszt. Amikor én ott voltam, nyomtuk a néptáncot, és azt mondta a Máté, hogy abban voltunk a legférfiasabbak. A művészet nem politika. Egy darabig persze lehet a hős traktorosokról drámát csinálni, csak nem érdekel majd senkit. Darvast is vissza kellett egyszer csak engedni a színpadra, meg Sinkovitsot is. Nem lehet a művészetet főhajtásra kényszeríteni. Illetve ideig-óráig igen, de ez hosszú távon öngól. Ha nincs néző a moziban, de nagyon sok pénzt eltapsoltunk, ha magunk alá gyűrjük a színészképzést, és onnan nem jön majd ki semmi, ami használható, akkor csak lesz majd egyszer valaki, aki azt mondja, hogy itt valamit elbasztunk.”

rendőri erőszak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük