Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékeznek a keresztények

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus elítélésére, megkínzására, halálára és temetésére emlékeznek a keresztények – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) közleményben.

Ezen a napon a katolikus egyház szigorú böjt megtartását kéri a hívektől, a 18 és 60 év közöttiek háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodniuk kell. A hívek ezzel fejezik ki szeretetüket Jézus iránt – írták.

Nagypénteken nem mutatnak be szentmisét. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai), és általában délután három órakor keresztútjárást is tartanak.

Ezen a napon az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.

A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása “az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg” – fogalmaztak.

Az ige liturgiájában felolvassák vagy eléneklik a passiót, Jézus szenvedéstörténetét.

A hívek könyörgése után a pap a virágvasárnap letakart feszületről leveszi a leplet, és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik a feszületet, és térdet hajtanak előtte – olvasható az MKPK közleményében.

A szertartás a miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak.

Nagypéntek, a feszület az oltár elé helyezve – Fotó: Wikipédia

Egyházak: Húsvét ünnepe arról tanúskodik, hogy Isten az élet oldalán áll

Húsvét ünneplése évről évre arról tanúskodik, hogy Isten az élet oldalán áll – olvasható a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) közös húsvéti üzenetében.

A dokumentumot Veres András győri megyés püspök, az MKPK elnöke, Steinbach József, a MEÖT elnöke, Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára, valamint az ökumenikus tanács tagegyházainak – református, evangélikus, baptista, metodista, pünkösdi, anglikán és ortodox – vezetői írták alá.

Az egyházi vezetők üzenete szerint Isten “egyházára bízta azt a hírt, hogy a keresztre feszített Jézus harmadnapon feltámadt”. “Így lett a Betlehemben született, a Golgotán keresztre feszített és a harmadik napon feltámadott Jézus a Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk”.

Hozzátették: “elmondhatjuk az egyház Szentírásra alapozott bizonyságtételeként, hogy Jézus szerzett nekünk is bűnbocsánatot a kereszten, s feltámadásával legyőzte a bűn és a halál hatalmát”.

Az egyház népe bízhat abban, hogy az élő Jézus Krisztus nem hagyja magára. A keresztények mint Isten gyermekei napról napra átélhetik és megtapasztalhatják, milyen fontos az élet, “mert az élet Jézusé, s aki Jézusé, azé az élet is” – fogalmaztak.

“Isten áldásaként ezt a tudást, ismeretet, hitet és vallomást kívánjuk megélt tapasztalatként minden keresztény ember életébe” – tették hozzá.

Michelangelo Pietàja: Mária a halott Jézussal – Fotó: Wikipédia

Jézus halálának lehetséges időpontja

Az evangéliumok és egyéb korabeli források alapján az időpont meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje csillagkép látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió miatt nem lehetséges. Egy lehetséges időpont Kr. u. 33., április 3. Ezen a napon részleges holdfogyatkozás is volt.

A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus evangéliumok és János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztre feszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő Szent János pedig Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Emiatt a keresztre feszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. (Bővebben a Wikipédiában)

(Forrás: MTI, Wikipédia)

Kapcsolódó

Peszah, a zsidóság egyik legfontosabb ünnepe

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük