Banánköztársaság
Napló Hungarikum 13. Budapest, 2021. november 26.
Miniszterelnöki közbeszéd fontos dolgainkról – Elűzzük a járványt – A piac és a magyar emberek Tombol a járvány, határainknál migránshadak ólálkodnak, s a hatalomra ácsingózó baloldal adóemelésre és a rezsicsökkentés megtorpedózására készül, tehát ideje a világ dolgait a napló új fejezetében rögzíteni, s megbeszélésre összehívni a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártjának teljes tagságát.
3./ Ki az a Mr. Piac?
E tárgykörben a téma előadójaként – kénytelen kelletlen – szembesítettem az érdeklődő tagságot néhány rövid történeti ténnyel: Magyarország a felhasznált energiahordozók többségét (olaj, gáz) importálja, s ezért piaci áron fizet, amennyit a szállító kér. Aztán a vevő cég az olajat, gázt tovább adja a hazai forgalmazónak némi tisztes haszonnal. A lakossági fogyasztók és a cégek sokasága más-más áron kapja a szolgáltatást. Amikor a piaci ár magas – mint mostanában – a végső lakossági felhasználó jól jár, mert az energiáért kevesebbet fizet mint amennyit import-áron fizetne. A korábbi években viszont, amikor a gáz és az áram olcsó volt a világpiacon, a végső lakossági fogyasztó (összesítve) százmilliárdokkal többet fizetett, mint amennyit kellett volna a piaci áron fizetnie. A különbözetet akkor valaki folyamatosan elsinkófálta. Mondjuk az importőr cég, vagy a készletező, vagy valamelyik tűz közeli pártkassza. Ez volt akkor a a rezsicsökkentés. Most nagyon drága az energia, de a lakossági kiadások (állítólag) nem emelkednek. Jómagam a saját számlámon nem ezt tapasztalom, de minek használok annyi lámpát, magamra vessek! Na szóval, a drágulás (a benzint kivéve) még elviselhető, ez most a rezsicsökkenés.
A miniszterelnök viszont mindenkit megnyugtatott:
„Mindegy, hogy hogyan változik a gáz meg az áram ára, azt a lakosság számára le kell szorítani egy elfogadható szintre. „Engem nem a piac érdekel, hanem a magyar emberek”. Ez a rendszer működik, van rá a kormánynak nyolcéves gyakorlata, mindegy, hogy piacellenes vagy sem. „Nem tudom, ki az a Mr. Piac, aki bekopogtat az ajtón” – Orbán szerint nincs, aki azt mondhatja, hogy a rezsicsökkentés nem működhet.“
Pedig jó lenne, ha a miniszterelnök úr tudná, ki az a Mr. Piac, ugyanis a mondott úrnak vannak kormányoktól, országoktól függetlenül érvényesülő törvényei, amelyek megsértése, figyelmen kívül hagyása általában fölöttébb káros következményekkel fenyeget. Jelesül: az alaposan megnövekedett import-kiadások és a közvetlen lakossági energia-költségek közötti különbséget valamikor, valamiképpen igenis a lakosság fogja megfizetni, mert a korábbi lefölözéseknek már nyoma sincs a kasszában, a pénz elment stadionokra, templomokra, tankokra és luxusutazásokra az Adrián. A költségvetési hiány az egeket veri, az államadósság csúcson van, a forint árfolyama még soha nem volt ilyen pocsék a tartalék-valutákhoz képest, az infláció megfékezhetetlennek tűnik, mert Mr. Piac ott van a piacokon és a boltokban, és érvényesíti az energiaárak, a termelői költségek emelkedését. Az uniós támogatásokra egyre kisebb az esély, mert a kormány demokrácia- és EU-ellenes politikája hovatovább a jogállamisági eljárás tényleges elindításához vezet. Orbán Viktor kifelé tart az Unióból. (Érdekes, hogy a miniszterelnök úr mindezen súlyos anomáliákról egy büdös szót sem szólt.) Legfőbb ideje lenne, hogy legalább futólagos ismeretséget kössön Mr. Piaccal, mert az a fajta gazdasági voluntarizmus, amellyel jelenleg irányítja az országot, biztosan a csődbe vezet. (V.ö.: lakásépítési-felújítási piac.) Ennyit a rezsicsökkentésről.
– Na jó – mondta a bús magyar hang a sötétből – akkor az adóügyeket már hagyjuk! S ezzel a taggyűlés véget ért. A tagság kissé lógó orral, lehajtott fejjel hagyta el a kocsmát, habár a sör legalább jó volt. Ebbe Orbán (egyelőre még?) még nem tudott beleszólni.
