Blogbazár
Nem (csak) az a baj, hogy a Kedves Vezető betonfalnak vezet minket, hanem az, hogy visszatolat és ismét nekirongyolunk tíz éve szakadatlan!
Tán, ha Sanyitól a világ legjobb, de elkötelezetten alkoholista kőművesétől hallottam ilyet, mielőtt el nem vitte a mája. Ő dörmögte reggelente: a pálinka nem pia, létszükséglet. Azzal is indította a napot. Egy kéttengelyessel. Ha ez nem volt meg, akkor jött a remegés. Egyszer el is rohantam vele az ügyeletre, tuti infarktust kapott, nem lesz, aki a házamat felépítse, de a doki kiröhögött. Nem szívkatéter kell, hanem egy pofa barack.
Hátja! Sanyi fél óra múlva fütyülve vakolt
Sanyi király volt. Permanens-részegen milliméterpontos derékszöget falazott, bármi mérőeszköz nélkül, szemre, de reggelente, mint a kocsonya remegett a feles előtt.
Nem tudható, reggelente mennyire remeg a Kedves Vezető keze. Van-e halálfélelme, hányingere? Kell-e, ha kell, akkor mennyit kell benyomnia, hogy egyáltalán létezni tudjon? Kutyára nem is érdekel. Sanyinak két deci volt a napindító. A végén több. Sanyi jó gyerek volt. Koppalkoholista. Élete volt a pálinka. Mondjuk, a halála is.
De azt hittem, a „Sanyik” világa a múlt. Hogy mi mégis Európához tartozunk
Erre jön a Kedves Vezető, és a parlamentben arra a kérdésre, hogy „mire van Ön szerint szükségünk? Alapvető élelmiszerekre, vagy pálinkára?”, azt, a mindenre kiterjedő, intelligens, és vélhetően mélyen őszinte választ méltóztatja adni, azt böfögi fel, hogy a „pálinka alapvető élelmiszer”.
Hinnye, a mindenit! A PÁLINKA ALAPVETŐ ÉLELMISZER? Kinek ecsém? KINEK, rajtad kívül? Azt nem tudom, hogy az istenbe vakolhat ez a fickó, lehet abban is hozza a Sanyi szintjét. A parlamentben mindenképpen.
De, könyörgöm, országot vezetni, milliók sorsáról emberben-pénzben dönteni?
Stadionok tucatjait építeni, Balatont, várat, fél országot elfoglalni? Így? Ebben az állapotban? Na, ez az! Ez a mi drámánk! Nem érzik, hogy itt valami oltári nagy baj van? Hogy nem (csak) az a baj, hogy a betonfalnak vezet minket, hanem az, hogy röhögve, félbódultan visszatolat, és ismét nekirongyolunk újra és újra a monolitnak, tíz éve szakadatlan?
Félő, hogy a Kedves Vezető a parlamentben nem viccelt. Hogy ez a krédója, de tán a magyarázata is az egész szájbatekert tíz évünknek.
De, EZ A VILÁG, amit idehányt elénk ez az ember, az nem az a világ, amit elképzeltünk magunknak, a gyermekeinknek rendszerváltáskor.
Szerző
