Operatív-Szervil Cili néni délelőtti meséi – hajrá Brezsnyev elvtárs!

Müller Cecília, az ország nagymamája az unokái helyett minket igyekszik ebéd előtti meséivel andalítani. Bár én egyre idegesebb leszek, amikor a két hadfi között feltűnik az idős hölgy.

Ne kérdezz, úgysem felelek

Arra már oda se figyel az ember, amint a három operatív tájékoztatást ad, hiszen már többször kiderült, hogy úgy váltogatják “megalapozott szakmai véleményüket”, mint jó prosti a fehérneműt, azaz minden numera után.

Jól emlékszünk még, hogy a habókos és éppen ezért nagyon veszélyes eü-nagyi -én már csak így becézem- a szájmaszk-ínség idején hetekig foggal körömmel ragaszkodott ahhoz a tarthatatlan állásponthoz, hogy az egészségesek ne hordjanak maszkot. Hiába mondta mindenki, hogy ez a nézet bornírt, mert hiszen, hogy csak a legkézenfekvőbb ellenérvet említsük: mi a biztosíték arra, hogy aki tünetmentes, az egészséges is? Ahogy elkezdett dőlni be az országba millió-szám a maszk, szervil-nagyi is visszavonulót fújt.

Aztán jöttek a hölgy kirohanásai a WHO “tesztelni, tesztelni, tesztelni” felhívása ellen, mondván semmiben nem segít a tesztelés. Most viszont bejelentették, hogy a jövő héten tesztelési hullám indul. Talán ez a két apró példa is elég ahhoz, hogy érthető legyen, miért ugrottam át eddig is -ha sikerült- a napi tájékoztattató első részét, amit olykor egy-egy kormányzati Háry János, Nagykép Marci vendégfellépése is színesít.

Vártam az újságírói kérdéseket

Kezdetben, ameddig nem vitték át a kibertérbe a tájékoztatót, néhány valódi újságíró, aki bejutott a kormányzati falujúság skriblerei között, még tett fel izgalmas kérdéseket, amelyektől szemmel láthatólag szorongtak Cili anyuék. Tudható volt azonban, hogy nem tűrik soká ezt a parttalannak vélt szabadságot. A “van egy kérdésem” mentalitás már az első tájékoztatón kiborított egy túlbuzgó alkalmazottat. A hölgy egyszercsak megpróbálta erővel kicsavarni a mikrofont az RTL klub éppen kérdező riportere kezéből. Örömmel jelenthetem, ilyen skandalum már nem lehet, hiszen a virtuális sajtájon maguk szemezgetnek a kérdések között, leginkább az alákérdezés fajtából, mint pl: “Mikor kezd el működni a konténer kórház kiskunhalason” és már jön is Cili néni  szélsebes és szakszerű kifejtős válasza: “Ha szükség lesz rá.” Így azután a lehető legbékésebb a hangulat.

Ó, azok a ’80-as évek!

Egyre többször jut eszembe az a történet még az átkos utolsó évtizedéből, amikor egy szovjet kolléga vérét szívtam:

” – Most éppen harmadszor tette közzé a NASA, hogy elhalasztja az űrsikló fellövését, tehát el sem indultak és mekkora sajtójuk van. Ti meg -nem értelek benneteket- akkor szóltok, hogy fellőttetek valakit, amikor kis híján már vissza is tért, mire jó ez?

– Valóban nem érted Brezsnyev elvtárs bölcsességét, nem akarja, hogy izguljanak az emberek, és ettől rosszabbul dolgozzanak, ezért nem közöljük előre a kilövések időpontját.”

Persze innen a ’80-as évekből nézve az operatív törzs sajtótájékoztatóit már minden sokkal világosabb.

Hajrá Brezsnyev elvtárs!

Pálmai Tamás

Pálmai Tamás

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük