Orbán: ellenzék bedarálva, 2022 tavaszán választás, addig védekezés

Orbán Viktor hosszútávú harcot hirdetett a liberálisok, a “libernyákok” elleni. Az ellenzék szerinte be van darálva, “kolbász” már a Gyurcsány vezetésével a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront. Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk – fogalmazott a Magyar Nemzetben.

Tusnádfürdő, Kötcse, Tranzit helyett

– Orbán Viktor miniszterelnök

„őszi politikai évadot köszöntő dolgozata”

– amit már tegnap beharangoztak – két teljes oldalon jelent meg hétfőn.

„Tusnádfürdő nincs. Kötcse sincs. Tranzit sincs. Járvány van. A vírus a politikai gondolkodás műhelyeinek nyári találkozóit is megtizedelte. Pedig lenne mit átgondolni és megbeszélni. Olyasmit és úgy, amit és ahogy a parlamenti lökdösődés és a modern kommunikáció néhány mondatos keretei között bajos lenne. Marad hát beszéd helyett az írás, előadás helyett az esszé”

– vezeti fel írását a miniszterelnök, melynek az első nagy gondolatfutama a tusnádfürdői, 2014-es beszédét idézi, az illiberális államszervezés és közösségépítés sikeres szervezéséről, aminek óriási nemzetközi visszhangja volt, és ami miatt rengeteg bírálatot kapott. Nemcsak azért, mert ebben olyan rendszerről beszélt – Oroszországot, Kínát, Szingapúrt és Törökországot hozva példaként -, “

amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket”,

hanem mert ezzel az új illiberális állammodellt hirdette meg – szemlézte az interjút az ATV.

„Libernyákozás” marad, már úgy hozzánőtt

Most az első, “Illiberális, konzervatív, kereszténydemokrata, liberális” alcím alatti bekezdésben – ismét a “libernyák” kifejezést használva a liberálisokra – arról ír:

“A szellemi szuverenitásért és intellektuális szabadságért évekkel ezelőtt éppen Tusnádfürdőn megindított küzdelmünk lassan termőre fordul. A politikai korrektség, vagyis a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik. Egyre többen és egyre bátrabban lépnek ki a már fojtogatóan szűk egyetlen helyes beszédmód, egyetlen helyes demokráciafölfogás, egyetlen helyes Európa- és Nyugat-értelmezés kalodájából”.

De a “büntetési kockázatokról” is ír, megfogalmazása szerint ez a „szabadulási kísérlet” negatív következményekkel járt,

„kiutasítás az akadémiai életből, állásvesztés, megbélyegzés, egyetemi vesszőfutás, a példák lassan mindennaposak”.

Megjegyzi azt is, hogy

“ha sikerül is túljutni a jól megfizetett és óraműpontossággal járőröző libernyák határőrökön”,

meg kell küzdenünk a mégoly jó szándékú hallgatóság mélyen ülő reflexeivel is. A cikke e pontján jön egy kis német bírálat is:

“Hiába kifinomult az okfejtés, a nacionalizmus dicséretétől akkor is összerándul a német gyomor, ha azt Hazony professzor írta Jeruzsálemből. És bármilyen bársonyos hangfekvésben beszélünk is az illiberális demokrá­ciáról, a német és az angolszász fülnek borzasztóan hangzik”. Ma még – teszi hozzá.

Tévednek!

Tévednek, akik azt állítják, hogy

“a jog uralmát, jogállamot csak a liberalizmus szellemi keretei között lehet csak elgondolni és csak a liberális demokrácia eszközével lehet megvalósítani”.

Ha a brüsszeli buborékban még nem vallják is be, mi már látjuk, hogy a király meztelen

A „demokrácia csak liberális lehet” doktrínája, az érinthetetlen bálvány, a nagy fétis ledőlt, már csak a felkavart porfelhő ülepedését kell megvárnunk, és nemcsak tudni, hanem látni is fogjuk. Úgy tűnik, hogy a konzervatív és kereszténydemokrata pártok, politikai mozgalmak kiszabadulhatnak a liberálisok életveszélyes öleléséből. Az „olyan, hogy illiberális demokrácia, nincs” és a hasonló mondatokat most már a politikai ostobaságok könyvébe jegyzik föl, jöjjenek bármilyen magas helyről is – írja előtte. Cikkében Orbán Viktor üdvözli, hogy

“a konzervatív politikai gondolkodók végre vették a bátorságot, és a matematikai bizonyítások eleganciáját is meghaladó vonalvezetéssel igazolják, hogy a liberalizmus és a konzervativizmus a politikai elmélet két ellentétes pozícióját képviselik”.

A konzervativizmus és liberalizmus mai összekeveredését egy történelmi visszatekintéssel magyarázta el, Orbán Viktor azt elemzi, hogy a totalitarizmus elleni nagy csatákban a szovjet blokk összeomlásáig a konzervatívok és a liberálisok szövetséget alkottak a nácizmus és a kommunizmus, a nácik és a kommunisták ellen, de

“a szövetség a berlini fal leomlásával Nyugaton, a szovjetek kivonulásával pedig Keleten is elvesztette az értelmét.”

Orbán Viktor a cikkében ugyanakkor jelentőséget tulajdonít a konzervatív és liberális eszmék, fogalmak “váltogatásának”, összekapcsolásának. Mint írja

“sokáig, túl sokáig – mintegy két évtizedig tűnt úgy -, hogy nincs ezzel semmi baj, ha intellektuálisan pontatlan és pongyola is, komoly kár azért nem származik belőle”.

De mint hangsúlyozza, “mára megváltoztak a dolgok”. Mert a konzervatívok és kereszténydemokraták számára a legnagyobb kihívást és ellenfelet ma és újra a liberalizmus és a liberálisok jelentik. “A kereszténydemokrata és a liberális gondolkodás alapelvei homlokegyenest ellenkeznek, és a liberálisok támadásainak célkeresztjében csupa olyasmi áll, amik számunkra éppen a legfontosabbak, a kívánatosnak tartott politikai rend sarokkövei, a konzervatív-kereszténydemokrata hagyomány szíve közepe, mint a nemzet, a család, a vallási hagyomány” – szögezi le a cikkében a miniszterelnök.

Itt gyulladt ki a piros lámpa

Mint írja, Közép-Európában, “itt gyulladt ki a piros lámpa, itt húztuk meg a vészféket, és itt, elsősorban Lengyelországban és Magyarországon vertük félre a harangokat. Azt is hozzáteszi: itt volt elegendő erő visszarántani a kereszténydemokraták és konzervatívok európai politikai otthonát, az Európai Néppártot a szakadék széléről.

Berlini, brüsszeli pártmintázat, osztrákok, “perverzió”

Orbán Viktor a cikkében ezen a ponton újra bírálja a németeket, azt írja: itt, Közép-Európában

“volt elegendő életösztön és hangerő elmondani, hogy nem kockáztathatjuk az európai kereszténydemokrácia jövőjét a mégoly érthető német igény kedvéért sem, hogy a brüsszeli koalí­ciós pártmintázat egyezzen a berlinivel, mert így teremthető összhang a két erőközpont között a legkönnyebben”.

A párhuzamot úgy folytatja, hogy “ha tehát Berlinben a kereszténydemokraták a baloldallal lépnek koalícióra, azt kell tennie az EPP-nek is az Európai Parlamentben”. Szerinte, ha ezt a nyomvonalat követjük, a német választások után megismerhetjük az EPP és a zöldek koalíciójának szépségeit is, “ahogy azt már ízlelgetik a bécsi laboratóriumban” – kritizálja az osztrákokat is, amiért Kurz néppártja a zöldekkel lépett koalícióra. Az ilyen koalícióról úgy fogalmaz: “Közép-Európában azonban nemcsak a jó ízlés lázad föl az efféle perverzió gondolatára, hanem a józan ész is”.

Arab tavasz, káosz, Trumpnak drukkol

A liberális demokrácia kikényszerítése szerinte az oka az “az arab tavasznak, is – ezzel bebizonyítódott, hogy “a liberális demokrácia összeomlást és káoszt, több kárt, mint hasznot hozhat magával”. Ezért szurkolunk Donald Trump győzelméért – teszi hozzá a miniszterelnök.

Soros érdekei… “blackmail”

Orbán Viktor arról is ír, hogy szubszidiaritás címszóval szeretnének egyre több nemzeti hatáskört Brüsszelre, az EU-ra ruházni: de a kérdésben a kereszténydemokraták lelkesedése azért “fékezett habzású”, mert látják, hogy az ilyen szervezetek elkerülhetetlenül hajlamosak az önkényre,

“hajlanak rule of law-nak hívni, ami pusztán csak rule of blackmail”, kiszolgáltatottak a Soros-féle hálózatszerű behatolási kísérletekkel szemben, és ha választani kell az egyes nemzeti közösségek polgárai és a globális tőke nagykutyái között, végül mindig ez utóbbiakat választják

Migráció: élet-halál harc, népességcsere

A liberális és a konzervatív politika összecsap, sőt élet-halál harcot vív a migráció kérdésében is – írja cikkében Orbán Viktor, újra többször is “libernyákozva” bizonytalan társadalmi és emberkísérletként írja le a folyamatot, kijelentve:

“a matematika törvényeinek ignorálása nélkül nehéz nem látni a lassú, de biztos, sőt egyre gyorsuló népességcsere tényét.”

Oktatáspolitika: összebékíthetetlenség, “szivárványos propaganda”

„Összebékíthetetlen különbségek mutatkoznak az oktatáspolitikában is”

– jelenti ki a cikkében a miniszterelnök. Mint írja, “a konzervatívok szerint a karakteres nemzeti hagyományokra kell összpontosítani, s a nevelés célja, hogy a bevált hagyományainkat továbbvinni képes hazafiak lehessenek gyermekeinkből. A kereszténydemokraták pedig azt is elvárják, hogy az iskolák erősítsék meg a gyermekek születéskor megkapott és a Teremtő által eldöntött nemi identitását, segítsék a lányokat, hogy derék és tiszteletre méltó asszonyok, a fiúkat pedig hogy a családjuknak biztonságot és támaszt nyújtani képes férfiak lehessenek.

Az iskolák feladata:

“védjék meg a család eszményét és értékeit, és tartsák távol a kiskorúaktól a genderideológiát és a szivárványos propagandát”

Megfogalmazása szerint

“a liberálisok mindezt jobb esetben sötét középkornak, rosszabb esetben klerikálfasizmusnak látják, mivel az iskolai oktatás célja szerintük nem lehet más, mint hogy elvezessük a gyermeket önmagához, képessé tegyük az önmegvalósításra, bevezessük az egyetemes politikai rend szépségeibe, s ezért megfosszuk azoktól a hagyományrétegektől, melyek a déd-, nagy- és édesszülei életeiből rakódtak rá.”

Kormányzat és egyház

Orbán Viktor a kormányzat és az egyház szerepéről is hangsúlyosan ír: a liberálisok szerint

“semmi szükség az Isten által kinyilatkoztatott abszolút értékekre s az ebből kinőtt vallási, bibliai hagyományra. Sőt az egyház és a kormányzat közé válaszfalat kell építeni, a vallás befolyását a közélet világából ki kell szorítani”.

A magyar olvasó – mint fogalmaz – erről a vitáról azt hiszi, hogy ez csak a magyar, esetleg a „nyomorult közép-európai kisállami létünk” hordaléka. Ezért nem látja és talán nem is méltányolhatja a mi nemzeti-keresztény alkotmányunk rendíthetetlen és szellemes alapvetését, miszerint az állam és az egyház különváltan működik. Szétválasztás helyett, az állami és az egyházi autonómia megőrzése mellett a vallást be kívánja illeszteni a társadalom életébe, fenntartva a vallási nézetek iránti tolerancia szellemét – szögezi le cikkében a miniszterelnök.

Harc a liberalizmussal: négy mondat

Orbán Viktor a cikkében a liberalizmus elleni harc kapcsán arra szólít fel, hogy bele kell állni a küzdelembe, mert a kereszténydemokraták nem tettethetik magukat “fajankóknak”. A sarkukra kell állniuk és ki kell mondani

“az egész európai politikát megváltoztatni képes négy mondatot. A mi nemzeti és keresztény alapelveink nem liberálisak. A liberalizmus előtt jöttek létre. Szemben állnak a liberalizmussal. A liberalizmus ma elpusztítja őket”.

Európa és az ő helye

Az “Európa és az ő helye” alcím alatt Orbán Viktor azt vezeti le – a világgazdasági folyamatot is láttatva, a Nyugat-Kelet beruházási arányt leíró statisztikával -, hogy

“ma az összes beruházás 58 százaléka származik keletről és negyven százaléka nyugatról”.

Ezt két hete a Kossuth Rádiónak adott interjújában is elmondta, ahogy azt is, hogy 2012-ben az Európai Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatósága azt írta egy tanulmányában, hogy a népesedési gondok miatt az Európai Unió támogatni fogja a megnövekvő migrációt. Arra is született becslés, hogy 2050-re Oroszország nélkül számítva az európai népesség húsz százaléka muszlim lesz.

“Ma az látszik valószínűnek, hogy a nyugati nagyvárosokban 2050-re inkább muszlim többséggel kell számolnunk”

“Olaszországban dől el Európa jövője”

Újra leírja, hogy a Nyugat elveszítette a vonzerejét. “Ők nem tudják ránk erőltetni az akaratukat, mi pedig nem tudjuk átállítani az ő szellemi, intellektuális és politikai váltóikat” – konstatálja a cikkében. Szerinte Olaszországban dől el Európa jövője – ezt a következőképpen fogalmazza meg: “Meg kell találni az együttműködés módját ebben a patthelyzetben is, amíg Olaszországban el nem dől Európa jövője. Jobbra vagy balra”.

“Babiš és a Fidesz tartja magát, az új szlovák kormány pedig nem hagyta el a V4-es tábort. A rule of law-nak nevezett rule of blackmail rendszerét nem sikerült kiépíteni”

– írja a cikkében, a lehetséges szövetségesi kört körvonalazva azt írja: sikerült megakadályozni, hogy a brüsszeli beavatkozás kibillentse a kormányzati hatalomból a lengyel kereszténydemokratákat, a jobboldal Horvátországban és Szerbiában évekre stabilizálta a helyzetét, a szlovénok is jó úton vannak efelé, és az össz­tűz alá vett bolgár kormánypárt és miniszterelnök túlélési esélyei sem rosszak.

Kompromisszumok, Merkel utódlása

Orbán Viktor szerint “a megegyezések és kompromisszumok útján kell maradni”, és végre kell hajtani a nyáron tető alá hozott “grandiózus pénzügyi-költségvetési terveinket, mondjon akármit is az Európai Parlament”. Ez lehetséges szerinte, akkor, “ha Merkel kancellár utódlását a németeknek sikerül a Richter-skála négyes fokozata alatt levezényelniük”.

Koronavírus, védekezés

A Vírus, védekezés, kilátások alcímmel közölt újabb nagy fejezetben Orbán Viktor emlékeztet az első hullám sikeres védekezésére – benne voltunk a legjobb 25-ben -, most itt a második hullám, “amit újra külföldről hurcoltak be Magyarországra”. A miniszterelnök emlékeztet a nemzeti konzultációra, arra, hogy egybehangzó volt a válaszolók akarata: Magyarországnak működnie kell. “Lesznek meleg pillanatok” – írja, de azt ígérte, mindenkinek, akinek szüksége lesz rá, megfelelő ellátáshoz jut.

“Tavasszal egyszer más sikerült, együtt ősszel is sikerülni fog! Szakállas vicc a kommunista időkből: azt tudjuk, hogy mi lesz, de addig mi lesz? Azt tudjuk, hogy 2022 tavaszán választás lesz. Addig védekezés lesz”

– fogalmaz a cikkében, hozzátéve: a derűlátó virológusok szerint a koronavírus ellen bevethető vakcinát 2021 tavaszára kifejleszthetik.

Varga Mihály, Liszt-rapszódia…

A miniszterelnök arról is ír, hogy a Gazdasági Operatív Törzstől nemcsak a munkahelyeket, a családok életszínvonalát és a nyugdíjak biztonságát megvédeni képes intézkedéseket várnak, de azt is, hogy védekezésből támadásba lendítsék az országot.

“Magyarország nem húzódhat vissza csiga módjára a házába, haladnia, áradnia, növekednie és emelkednie kell, mint egy Liszt-rapszó­diának vagy gyöngynek a borban. Óriási feladat, ezért lesz Magyarország legkevésbé irigyelt embere 2021-ben Varga Mihály”

“Így, a reményei szerint egy sikeres járvány elleni védekezéssel, felizmosított egészségüggyel,

soha nem látott magasságba lendített gazdasági növekedéssel, teljes foglalkoztatással, még a korábbiakat is túlszárnyaló otthonteremtési boommal és a visszaépítés alatt álló 13. havi nyugdíjjal érkezünk meg a huszonkettes választáshoz” – teszi hozzá a miniszterelnök.

‘22-es választás, baloldal, kolbász

Orbán Viktor cikkének végén ír az ellenzékről, a baloldalról – “nekünk ez a baloldal jutott” felütéssel, de hozzáteszi, hogy “ráadásul most a Jobbikkal besűrítve, együtt dunsztódnak a befőttesüvegben”. Előtte felsorolta, miért nem lehet a baloldalra a bajban számítani (gáncsvetés, árulás, cselvetés Brüsszelben) aztán leszögezi:

“A szabadságunkról lesz szó 2022-ben is”.

Soros, globális elit

Megint ugyanazok alcímmel Soros Györgyről ír és a nemzeti önrendelkezésre a legnagyobb veszélyt jelentő “globális, nyílt társadalmat hirdető, a nemzeti kereteket felszámolni akaró világhálózatáról”. A Soros György-féle korlátlan anyagi és humán erőforrásokkal rendelkező network céljai világosak. A migráció felgyorsításával kevert etnikumú, nyílt társadalmakat létrehozni, a nemzeti döntéshozatalt lebontani és azt a globális elit kezébe adni – írja Orbán Viktor, példaként felhozva Lengyelországot, az elnökválasztást, amikor Andrzej Duda kiélezett küzdelemben csak kevéssel tudta legyőzni a baloldali jelöltet.

“Nem érdemes ámítani magunkat: a globális elit ugyanezt a stratégiát fogja alkalmazni Magyarországon a 2022-es választási küzdelemben”

Szerinte a globális elit ugyanezt a stratégiát fogja alkalmazni Magyarországon a 2022-es választási küzdelemben. Eszközük a már többszörösen bukott baloldal, amelynek vezére Gyurcsány Ferenc, ifjúsági szervezete a Momentum, dollármilliárdos szponzora pedig Soros György. A múlt erői ők, akik egyszer már tönkretették az országot – írja.

A miniszterelnök szerint az ellenzéki oldalon

“a munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront”.

Készüljetek!

Mint írja 2022-ben döntő ütközetre készülnek, hátuk mögött a nemzetközi médiával, a brüsszeli bürokratákkal és a civilnek álcázott NGO-szervezetekkel. A hatalomért és pénzért mindent meg fognak tenni, ezért ideje nekik is hadrendbe állniuk. Végül Orbán Viktor ezzel hívja fel a választási küzdelemre híveit:

“A kormányzás nehéz évei után vissza kell térnünk a választási csatatérre. Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk. Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. Készüljetek”.

VIA

Orbán 'örökélet-ingyensör' ígérete, kontra a valóság