Az a helyzet, hogy Orbán azt hiszi magáról, ő az új Lenin-összes. Amiből kötelező idézni, sőt, csak belőle kötelező. Még neki magának is. Ezért aztán a Magyar Nemzetben megjelent szokatlanul részletes írásának, amelyet ideológiai alapvetésnek szán, legfőbb forrása saját maga, az ő korábbi szónoklatai.

Orbán copyright Orbán

Egyszer megemlítődik ugyan holmi Kant neve is, de csak mint az átkos liberálisok ősforrása. (Naná, túl sokszor emlegetett mindenféle általános etikai normákat.)
Újra felidéződik az összes sokszor hallott elem: kb. fél tucatszor a “libernyák” szó, (van az úgy, hogy az ember beleszeret a saját szóhasználatába), a szidalmazott politikai korrektség, a Soros-hálózat, a szakadék szélén álló Nyugat és Néppárt, amelyet csak a lengyelek és ő rántanak vissza onnan.

Gyengébbek kedvéért -valószínűleg már csak nekik beszél- újra elmondja, hogy a liberalizmus a nemzet, a család és a vallás ellensége (juj), és hogy a baloldal a járványban elárulta a hazát (még juj-abb).

És persze Trump jó, neki drukkolunk, míg Merkel dilinyós. Utóbbit szebben mondja:

“Az olyan, hogy ‘Illiberális demokrácia nincs’ és a hasonló mondatokat most már a politikai ostobaságok könyvébe jegyzik föl.”

Utólag sikerül leváltania az egész antifasiszta koalíciót is,

különösen nagy bűn a konzervatívok és liberálisok együttműködése, isten ments ettől az Európai Parlamentben is. Hogy akkor mi az egészben az új? Azért akad:

1. A kormányfő átment Káslerbe

Mit tehetne, ha egyszer Kásler már kicsit komikus figura, helyette is neki kell dolgoznia! Előlép oktatásfilozófussá, enyhe naftalinszagot árasztva. Az alábbi mondatokban szó nem esik arról, hogy a gyerekeknek esetleg tudást is kellene szerezniük, fogékonyságot az újra, érteni a világ változásait és boldogulni közöttük. Ehelyett “a nevelés célja, hogy a bevált hagyományainkat továbbvinni képes hazafiak lehessenek gyermekeinkből… az iskolák erősítsék meg a gyermekek születéskor megkapott és a Teremtő által eldöntött nemi identását, segítsék a lányokat, hogy derék, tiszteletre méltó asszonyok, a fiúkat pedig, hogy a családjuknak biztonságot és támaszt nyújtani képes férfiak legyenek.”

2. Véget ért az átmeneti kacérkodás a zöld gondolatokkal

Brüsszel fejére ráolvassa “az abszurditásig emelt klímacélok” és a “szociális Európa” gondolatának bűneit. Zöld meg szociális? Még csak az kéne!

3. Az még nem volna új, hogy megint háborúba hív,

máris a választási harcra:

“A kormányzás nehéz évei után vissza kell térnünk a választási csatatérre.”

(Annak azért különös bája van, hogy a botrány után is hangsúlyosan megismétli az Alapjogokért Központ háborús plakátján elhíresült jelszót: “készüljetek!”) De az most először fordul elő, hogy a lengyel példára hivatkozva kiegyenlített küzdelmet jósol. Már nem a kétharmad a cél, csak a szoros győzelem.

Na mi van, akkor mégsem fogott össze mögötte az egész ország, az együttműködés már nem nemzeti, csak félnemzeti?

Az egyik zárómondat:

“Itt az ideje szedelőzködni” (speciel ezt pártolnám), “hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk.”

Na most az egykori magyar harcosok a lovon folyton hátrafelé nyilaztak. Vigyázat!

Ha egyszer ki kell lovagolniuk a hatalomból, ők is ezt fogják tenni. Nyilaznak majd hátrafelé. Ránk, az országra.

Forrás

csillagjegyek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét