Banánköztársaság
Parászka Boróka: ilyen a béke a háborúban!
Tegnap sok kilométeres dugóba szorultam a nagylaki román-magyar határon. Egy egész délutánt és estét rostokoltam ott. Valószínűleg mindenki úgy kalkulált, mint én: érdemesebb itt, a nyugati határátkelőn próbálkozni, mint az ukrán-román-magyar hármashatár közelében – kezdte közösségi oldala bejegyzését Parászka Boróka újságíró.
Tegnap sok kilométeres dugóba szorultam a nagylaki román-magyar határon. Egy egész délutánt és estét rostokoltam ott. Valószínűleg mindenki úgy kalkulált, mint én: érdemesebb itt, a nyugati határátkelőn próbálkozni, mint az ukrán-román-magyar hármashatár közelében – kezdte közösségi oldala bejegyzését Parászka Boróka újságíró.
„Bolgárok, törökök, németek, olaszok, magyarok, románok, lengyelek – mindenki erre jött….
Az autós sávok felbomlottak, benzingőz borított be mindent. WC sehol, hangzavar, motorzúgás, ideges, kiabáló, tülkölő emberek mindenhol.
Zokogó gyerekek, pánikba esett nők. Én is rosszul lettem. Fáradtan indultam útnak, nem ettem, nem ittam, nem sejtettem, hogy foglyul ejt a határ. Egyszercsak kopogtak az autóm ablakán. Egy dél-romániai akcentussal beszélő férfi köszönt be.
Régóta figyelt, látta, hogy rosszul vagyok. Teát nyújtott be, süteményt.
A kocsijából kiszálltak az utastársai. Ők a többi kétségbeesett autóst nyugtatták, kínálták
Percek alatt a pánik tipikus balkáni viccelődő, egymást ugrató-bátorító fiesztává alakult ki, még úgy is, hogy riadt szemekkel mindenki a szomszédban zajló háborúról beszélt.
„Csak rajtunk múlik, hogy ellenségek vagyunk, vagy barátok”
– kacsintott be a déli férfi. Majd az előttünk álló 10-15 autót járta végig. Az autósok óvatosan, araszolva a dugóban félrehúztak, megnyílt előttem az út.
Menjen csak, maga van itt a legrosszabbul!- terelt előre a férfi, és még kezembe nyomott egy káposztás plăcintát.
Másfél órával korábban, és egy váratlan élménnyel szabadultam: milyen a béke a háborúban.”
A kommentekből….
„Valóban háborúra van szükség, hogy szolidárisak legyünk? Békében nem megy?”
„Volt hasonlóban nekem is részem Nagyváradról Debrecen felé egy iszonyú hosszú sorból kénytelen voltam gyalog előre menni, WC-t keresni. A romániai útlevélellenőr, mert ez nem most volt, észrevette, hogy rosszul vagyok. Megmutatta, hogy hol van, majd mondta menjek vissza (kb.fél km volt), utánam jött bringával és kiemelte az autót a sorból, utána felemelte sorompót, megelőzve a többi autót átengedett minket.”
„Szép mondat, mindent kiragadó:”csak rajtunk múlik, hogy ellenségek vagyunk vagy barátok”
„Így van az, ha nem politikusokra van bízva a probléma megoldása, hanem EMBEREKRE! Nagybetűvel!”
„…embernek maradni mindig, minden körülményben..” Ez az élet egyik legfontosabb feltétele!”
Szerző
