Parászka Boróka: mi a magyar most?

Olvasom, Milbacher Róbert levezetését, mennyire mást jelentett a “magyar” Kölcsey számára (felekezeti hovatartozást), Vörösmarty számára (társadalmi rangot, megyei nemességet) és Petőfi számára (egyenlő jogokkal rendelkező állampolgári közösséget). Mára – mondja Milbacher a nemzeti kultúra egységesült – és ezek a jelentésváltozások eltűntek Idézi Parászka Boróka.

Hát nem

Egységesült a bánatot a nemzeti kultúra. ma a “magyar” politikai hovatartozást, pártot, regionális identitást, felekezeti hovatartozást, és nemi identitást is jelent (illetve nem jelent). Azok, akiknek a szájából más se folyik, mint az, hogy magyar, akik nem fáradnak bele a magyaremberezésbe, akik a magyart kötőszó helyett használják, akiknek az ádámcsutkája gurgulázik a magyarozás közben azok egészen biztosan nem gondolják, hogy egy erdélyi, magyarországi de vidéki, budapesti de külkerületi, X-pártba tartozó, kettősállampolgár, ateistazsidó, magyarcigány homoszexuális ember, úgyis mint nő úgy határozhatná meg magát, hogy magyar- írja közösségi oldalán Parászka Boróka közíró.

Magyarnak lenni azt jelenti…

Az előbbi csoportoktól már rég megvonták a magyarnak vallás jogát, sőt: alapvetően soha nem is biztosította számukra ezt az oly sokat ajnározott nemzeti kultúra. a nemzeti kultúra nem egységesült, hanem etnicizálódott, szegmentálódott, a diszkrimináció, a rasszizmus legrafináltabb formáira szakosodott.
Minél tisztábban és tiszteletteljesebben ragaszkodik valaki a magyar kultúrához, annál ritkábban veszi a szájára a “magyar” szót, a “nemzeti” fogalmat úgy kerüli, mint ördög a tömjénfüstöt. Százhetven évvel az oly tragikus kudarcot valló 48-as törekvések, százötven évvel a kiegyezés, száz évvel Trianon után, nyolcvan évvel a zsidóüldözések után végre meg kéne tanulni, hogy minden kudarcunk, tragédiánk, szégyenünk oka az “egységes nemzeti kultúra”.
És akkor vagyunk magyarok, ha ebbe az egységesülésbe nem akarunk betagozódni. Akkor magyar valaki, ha közben két-három nyelvű erdélyi, ha ateistaként is jól ismeri a katolikus-protestáns-zsidó magyar irodalmat, ha a magyar nyelvéből feltartóztathatatlanul szárba szökken az oláhcigány dialektusa. Ha a Balkánt nem szitokszóként használja, ha emlékszik még a sváb nagymamájának sváb becéző szavaira. Ha székelyént tudja, mi a málé, és alföldiként, mi a kokojza.
Magyarnak lenni azt jelenti: másnak lenni, és a másságban is köszönteni, ünnepelni és élvezni ugyanazt.

Ez egy ilyen ország

Parászka Boróka

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük