Parragh László sztrájktörésre buzdít….?

A győri Audi dolgozói több napja tüntetnek azért, hogy a gyár vezetése emelje a bérüket. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a még a környező – volt szocialista -országok üzemeiben is magasabb bérért dolgoznak. A szeptember óta folyó tárgyalások eredménytelenek voltak.

A követelés tartalmazza,

hogy a bérmegállapodást egy évre rögzítsék úgy, hogy az alapbért kombinált béremelés alkalmazásával 18 százalékkal, de minimum 75 ezer forinttal emeljék meg. Ezen felül az alapbérbe a mozgóbér négy százalékát építsék be, kapjon minden munkavállaló egy hónapban egy teljes szabad hétvégét, a gyermekek és az életkor után járó szabadságokkal pedig a munkavállaló rendelkezhessen. A választható béren kívüli juttatás keretösszegét a jelenlegi 620 ezer forintról 787 ezer forintra növeljék, fejlesszék tovább a lojalitás bónuszt, illetve vezessék be a jubileumi bónuszt.

Jelenleg nyolc százalék a különbség a dolgozók követelése és a győri Audi béremelési ajánlata között, amit 3,5 napi bevételből fedezhetnének. Ennél most már régebben áll a gyár.

Gulyás Gergely miniszter, úgy nyilatkozott, hogy a kormány nem kíván beavatkozni a sztrájkba.

Megszólalt ugyanakkor Parragh László, Orbán jó cimborája,

mondhatjuk rossz szelleme, aki úgymond aggodalommal szemléli a sztrájkot. A Világgazdaságnak adott interjúban elmondta, hogy a csütörtök óta tartó munkaszüntetésnek van egy szélesebb kontextusa annál, mint, hogy milyen nyomot hagy az Audi termelésében, ez pedig az, hogy a teljes magyar gazdaságnak is komoly károkat okozhat szerinte.:

„Az események erősen rongálják a Magyarországról alkotott befektetői képet, amely eddig megbízhatóságot és kiszámíthatóságot mutatott.”

Parragh úgy fogalmazott, hogy a győri sztrájk a lehető legrosszabb pillanatban zajlik,

ugyanis a németországi autóipar nincs könnyű helyzetben, a helyi szakszervezetek pedig erős nyomást gyakorolnak a gyártókra, hogy vigyék haza a külföldi termelési kapacitásaikat. Ehhez pedig jó érv a magyarországi Audi-üzem leállása. Hozzátette:

„Ezzel a visszaütő hatással vagy nem számolnak a győri szakszervezeti vezetők, vagy nem érdekli őket.”

Nem meglepő, hogy a tőkét képviselő és féltő Parragh túlzónak tartja a győri követeléseket:

„Elszaladt velük a ló. A bérfelzárkóztatás pártján állok, de ezt csak megfelelő tempóval lehet végigvinni, nagy ugrásokkal nem, mivel ezt nem követi le a termelékenység és a hatékonyság.”

Kiemelte, hogy a munkabeszüntetés multiplikátor hatásaival is számolni kell:

„Nincs autógyártás, nem készülnek motorok, a beszállítók termelése is leállt, ami problémát okoz a készletezésben, a finanszírozásban és a munkaerő foglalkoztatásban is.”

Az Audi szakszervezeti vezetői ugyanakkor hangsúlyozták:

„Soha nem volt célunk a károkozás, mi vezetők egész nap bent vagyunk, készen arra, hogy megegyezzünk a gyárral, és folytassuk a munkát. A munkáltató a sztrájk második napja után nézte csak át részletesen a szakszervezet követelését, és másfél napok telnek el, mire a gyár egy-egy tárgyalásra sor kerül. Érdemi ajánlat nem érkezett.”

Évek óta a győri gyár a legolcsóbb

Amennyiben a munkáltató elfogadja 18 százalékos bérkövetelésüket, még akkor sem érik utol a régiós céges béreket, hiszen a cseh VW-dolgozók 25 százalékkal, a szlovákok 28 százalékkal, a lengyelek 39 százalékkal keresnek többet a magyaroknál. Nem is beszélve a belgákról, akik 3,6-szor többet kapnak a győrieknél.

Nem a mi tisztünk Parragh Lászlóval vitázni. Annyit azért mindenképpen szükségesnek tartunk kijelenteni, hogy a munkavállalók pártján állunk, szolidárisak vagyunk velük. Örülünk annak, hogy három évtized után lényegében először, egy gyári szakszervezet képes volt a dolgozókat maga mellé állítani, s erőt mutatni a munkáltatóval szemben. Igen, tudjuk, Parragh úrnak és a többi pénzembernek ez nem tetszik, hiszen a példa, mint a járvány terjedhet. Még talán azt is megérhetjük, hogy az egész magyar szakszervezeti mozgalom is hasznát látja mindannak, ami most Győrben történik.

Magyarország Európa összeszerelő üzeme lett,

hiszen az olcsó munkaerő, a gáláns kormányzati támogatás vonzotta a befektetőket. Magyarország nem egyszerűen összeszerelő műhellyé vált, hanem egy gigantikus autógyárrá. Mindez, igen sebezhetővé tette a gazdaságunkat, hiszen mi történik akkor, ha csökken a kereslet a német autók iránt, vagy mind több hazai autógyárban ébrednek öntudatukra az eddig sakkban tartott dolgozók. Ekkor kiderülhet, hogy mire képes az unortodox gazdaságpolitika.