Parragh László sztrájktörésre buzdít….?

A győri Audi dolgozói több napja tüntetnek azért, hogy a gyár vezetése emelje a bérüket. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a még a környező – volt szocialista -országok üzemeiben is magasabb bérért dolgoznak. A szeptember óta folyó tárgyalások eredménytelenek voltak.

A követelés tartalmazza,

hogy a bérmegállapodást egy évre rögzítsék úgy, hogy az alapbért kombinált béremelés alkalmazásával 18 százalékkal, de minimum 75 ezer forinttal emeljék meg. Ezen felül az alapbérbe a mozgóbér négy százalékát építsék be, kapjon minden munkavállaló egy hónapban egy teljes szabad hétvégét, a gyermekek és az életkor után járó szabadságokkal pedig a munkavállaló rendelkezhessen. A választható béren kívüli juttatás keretösszegét a jelenlegi 620 ezer forintról 787 ezer forintra növeljék, fejlesszék tovább a lojalitás bónuszt, illetve vezessék be a jubileumi bónuszt.

Jelenleg nyolc százalék a különbség a dolgozók követelése és a győri Audi béremelési ajánlata között, amit 3,5 napi bevételből fedezhetnének. Ennél most már régebben áll a gyár.

Gulyás Gergely miniszter, úgy nyilatkozott, hogy a kormány nem kíván beavatkozni a sztrájkba.

Megszólalt ugyanakkor Parragh László, Orbán jó cimborája,

mondhatjuk rossz szelleme, aki úgymond aggodalommal szemléli a sztrájkot. A Világgazdaságnak adott interjúban elmondta, hogy a csütörtök óta tartó munkaszüntetésnek van egy szélesebb kontextusa annál, mint, hogy milyen nyomot hagy az Audi termelésében, ez pedig az, hogy a teljes magyar gazdaságnak is komoly károkat okozhat szerinte.:

“Az események erősen rongálják a Magyarországról alkotott befektetői képet, amely eddig megbízhatóságot és kiszámíthatóságot mutatott.”

Parragh úgy fogalmazott, hogy a győri sztrájk a lehető legrosszabb pillanatban zajlik,

ugyanis a németországi autóipar nincs könnyű helyzetben, a helyi szakszervezetek pedig erős nyomást gyakorolnak a gyártókra, hogy vigyék haza a külföldi termelési kapacitásaikat. Ehhez pedig jó érv a magyarországi Audi-üzem leállása. Hozzátette:

“Ezzel a visszaütő hatással vagy nem számolnak a győri szakszervezeti vezetők, vagy nem érdekli őket.”

Nem meglepő, hogy a tőkét képviselő és féltő Parragh túlzónak tartja a győri követeléseket:

“Elszaladt velük a ló. A bérfelzárkóztatás pártján állok, de ezt csak megfelelő tempóval lehet végigvinni, nagy ugrásokkal nem, mivel ezt nem követi le a termelékenység és a hatékonyság.”

Kiemelte, hogy a munkabeszüntetés multiplikátor hatásaival is számolni kell:

“Nincs autógyártás, nem készülnek motorok, a beszállítók termelése is leállt, ami problémát okoz a készletezésben, a finanszírozásban és a munkaerő foglalkoztatásban is.”

Az Audi szakszervezeti vezetői ugyanakkor hangsúlyozták:

“Soha nem volt célunk a károkozás, mi vezetők egész nap bent vagyunk, készen arra, hogy megegyezzünk a gyárral, és folytassuk a munkát. A munkáltató a sztrájk második napja után nézte csak át részletesen a szakszervezet követelését, és másfél napok telnek el, mire a gyár egy-egy tárgyalásra sor kerül. Érdemi ajánlat nem érkezett.”

Évek óta a győri gyár a legolcsóbb

Amennyiben a munkáltató elfogadja 18 százalékos bérkövetelésüket, még akkor sem érik utol a régiós céges béreket, hiszen a cseh VW-dolgozók 25 százalékkal, a szlovákok 28 százalékkal, a lengyelek 39 százalékkal keresnek többet a magyaroknál. Nem is beszélve a belgákról, akik 3,6-szor többet kapnak a győrieknél.

Nem a mi tisztünk Parragh Lászlóval vitázni. Annyit azért mindenképpen szükségesnek tartunk kijelenteni, hogy a munkavállalók pártján állunk, szolidárisak vagyunk velük. Örülünk annak, hogy három évtized után lényegében először, egy gyári szakszervezet képes volt a dolgozókat maga mellé állítani, s erőt mutatni a munkáltatóval szemben. Igen, tudjuk, Parragh úrnak és a többi pénzembernek ez nem tetszik, hiszen a példa, mint a járvány terjedhet. Még talán azt is megérhetjük, hogy az egész magyar szakszervezeti mozgalom is hasznát látja mindannak, ami most Győrben történik.

Magyarország Európa összeszerelő üzeme lett,

hiszen az olcsó munkaerő, a gáláns kormányzati támogatás vonzotta a befektetőket. Magyarország nem egyszerűen összeszerelő műhellyé vált, hanem egy gigantikus autógyárrá. Mindez, igen sebezhetővé tette a gazdaságunkat, hiszen mi történik akkor, ha csökken a kereslet a német autók iránt, vagy mind több hazai autógyárban ébrednek öntudatukra az eddig sakkban tartott dolgozók. Ekkor kiderülhet, hogy mire képes az unortodox gazdaságpolitika.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük