Azt mondja Péterfalvi Attila, nemzethy főadatvédő, hogy ma már nem lehetséges az ún. ügynökakták teljes megismerése, és ez jól is van így.
Ezt amúgy még az előtt nyilatkozta,
hogy Varga Judit miniszter asszony bokán rúgta volna önmagát egy jó kis kommunistázással. Az aktualitást az adta, hogy a fideszes parlamenti többség huszadszor is leszavazta a nagyobb nyilvánosságot garantáló törvényjavaslatot. Tegnap óta egy kicsivel megint jobban értjük, miért.
Az állambiztonság működésének feltárása az egyik legnagyobb adóssága a rendszerváltás utáni magyar politikának
Szándékosan nem csak a szó szoros értelmében ÜGYNÖKÖKRŐL – hivatalos kifejezéssel hálózati személyekről – beszélek: nem véletlenül vitték el a vitát ebbe az irányba, miközben pl. a BM nyílt és titkos állomány, a társadalmi kapcsolatok és persze a napi jelentéseket megkapó politikai vezetők felelősségét és főleg ezek rendszerváltás utáni tevékenységét nem firtatja senki, vagy legalábbis kevesen.
Tarthatatlan, harminc év után is elő-előkerülnek piszkos ügyek,
ráadásul nem feltétlenül a levéltárból. Az sem normális, hogy mostanában mindenki, akiről kiderül valami, azt mondja, hogy zsarolták. Ez akár igaz is lehetett legalsó szinteken álló besúgóknál, de a fizetett tisztek, szervezők esetén már nehéz ezt elképzelni. Akárhogy is, az biztos, hogy a jelenlegi rendszer egyik lényege szintén a zsarolás. Lehet, hogy egyszer majd a mai fontos emberek is ezzel védekeznek?
Péterfalvi Attilának a jelek szerint két feladata van a NER-ben:
- Kubatov Gábor adatbázisának (ezt 2012 óta nem hajlandó vizsgálni), illetve
- a kommunista titkosszolgák adatainak védelmezése.
Egyik szebb feladat, mint a másik… Akit érdekel, itt olvashatja az eszmefuttatását.
