Banánköztársaság
Siker kudarc hátán – Röviden: ‘nix’ ellopni való térkő
A héten megjöttek a várva várt hírek Brüsszelből, amelyek csak azért nem rántották ismét magukkal a forint árfolyamát, mert a pofonok már korábbról be voltak árazva. A sötét fellegek mögül azonban kikandikál egy picinyke siker-napsugár is. Ennek tekintem az Európai Bizottságnak azon javaslatát, hogy a Covid kártételeinek ellen hatni hivatott ún. helyreállítási tervünket jóváhagyni javasolja.
A héten megjöttek a várva várt hírek Brüsszelből, amelyek csak azért nem rántották ismét magukkal a forint árfolyamát, mert a pofonok már korábbról be voltak árazva. A sötét fellegek mögül azonban kikandikál egy picinyke siker-napsugár is. Ennek tekintem az Európai Bizottságnak azon javaslatát, hogy a Covid kártételeinek ellen hatni hivatott ún. helyreállítási tervünket jóváhagyni javasolja.
Emlékeztetőül:
Az EU még a Covid derekán egy hatalmas összegű hitel felvételét határozta el, amelynek egy részét vissza nem térítendő támogatásként, nagyobb hányadát pedig ultrakedvezményes hitelként bocsátja a tagországok rendelkezésére. Minthogy az EU ezt a gigahitelt az EU a Covid-szaggatta gazdaságának épülésére vette fel a nemzetközi pénzpiacokon, ezért a tagországoktól értelemszerűen olyan fejlesztési terveket kért, amelyek hihetően ellenállóképes gazdasági fejlődési pályákat vázolnak fel.
Röviden: ‘nix’ ellopni való térkő
A tagországok mindegyike – Magyarországot kivéve – igen gyorsan letette az asztalra a maga tervét, amelyeket az illetékesek rapid módon jóvá is hagytak. A magyar kormány először benyújtott egy gagyi fércművet, majd ennek elbukása után tényleg nekilátott az érdemi munkának, amit aztán a múlt héten immár siker koronázott.
Most tegyük félre, hogy maga pénz már egy bő éve hasznosulhatna Magyarországon! Sajnos a késlekedést most éppen a 20+ százalékos inflációval és forint leértékelődésével fizetjük meg, de mégis tekintsünk előre!
Ez a terv tehát finanszírozásra érett, ám pénz egyelőre mégsem fog csordogálni, mert a magyar kormány sajnos mindmáig nem volt képes garantálni, hogy ennek a hatalmas összegnek (5,8 md euró) a sorsa nem a NER hűbéresei általi ellopás, hanem átlátható befektetés lesz a sorsa.
Tegyük fel azonban, hogy ez a forrás előbb-utóbb mégis megmozdul!
Nos, átnézve a vonatkozó, kerek 567 oldalas tervdokumentációt, erősen vélelmezhető, hogy végre egy sor olyan ügy megvalósulhatna Magyarországon, amelyekre igen régóta rengetegen várunk. Igazi fejlesztések az egészségügyben, az oktatásban, az infrastruktúrában, szóval csupa olyan, amelyek kapcsán mindeddig csak kérdezgettük, vajon miért nem erre és erre használjuk fel az EU-s pénzeket? Nekem személy szerint azonban nagyon hiányzik, hogy a vízgazdálkodás fejlesztésére igen kevés figyelem fordul. Sajnos a magyar kormánynak továbbra sem fontos sem a Duna-Tisza csatornák ügye, avagy a befolyó vizek megtartása és hasznosítása, bár az EU szakembereitől is többet vártam volna ez ügyben, ha már valójában ők kényszerítették ki Orbánék viszonylagos józanodását.
Szóval, az a jó hír, hogy most már egészen pontosan tudjuk, mire is fordítanánk az EU adófizetőinek segítségét, az pedig a rossz, hogy a vonatkozó pénzekből még egy darabig egy fitying se fogja ütni a tenyerünket.
Szerző
