Banánköztársaság
„Sikertörténet” és „kudarc, lebőgés” – Jelzők Orbán berlini vendégszereplése kapcsán
Tipikus példája Orbán berlini látogatásának értékelése arra, hogy egyazon történetnek minimum két oldala van. Azt, hogy ki melyiket tartja igaznak függ az Orbánhoz és a magyar kormányhoz való viszonyán, a realitásértelmezésen és attól, hogy a közpénzből fenntartott hazai propagandagépezet éppen mennyi pénzt áldoz annak sulykolására, amit elültetni kíván szigorúan „kerítésen belül”.
Tipikus példája Orbán berlini látogatásának értékelése arra, hogy egyazon történetnek minimum két oldala van. Azt, hogy ki melyiket tartja igaznak függ az Orbánhoz és a magyar kormányhoz való viszonyán, a realitásértelmezésen és attól, hogy a közpénzből fenntartott hazai propagandagépezet éppen mennyi pénzt áldoz annak sulykolására, amit elültetni kíván szigorúan „kerítésen belül”.
Kormánypropaganda
Orbán Viktor németországi sikeréről közöl cikket a Mandiner. A lap a német Die Tagespost tudósítását idézi, amely a magyar miniszterelnök szabadságérzetét és Magyarország érdekeiért vívott harcát méltatja.
Orbán Viktort magyar Asterixnek nevezte a Die Tagespost berlini beszéde után, aki „megvédi gall faluját”, azaz Magyarországot minden olyan szabadságkorlátozástól, amellyel a gonosz brüsszeli „rómaiak” fenyegetik.
A német lap szerzője szerint Orbán sikere varázsereje a hangsúlyos magyar szabadságérzet – vagy ahogy ő maga fogalmazott: ez a szabadságérzet hazája nemzeti identitásának lényege. Azt akarja, hogy gyermekei elmondhassák, a szüleik generációja harcolt és megvédte ezt a magyar szabadságot. Azt is hozzátette, hogy a magyar miniszterelnök kiábrándította szenvedélyes kritikusait és lelkes rajongóit is,
„kiderült ugyanis, hogy nem az európai jobboldali populisták nagyapja, aki politikailag a maga javára akarja alakítani a kontinenst, és nem is a keresztény-nyugati csapatok parancsnoka, aki arra vár, hogy csatába induljon az összeurópai kultúrharcban. Orbán Viktor inkább azt szögezi le, hogy amikor a genderizmus és a multikulturalizmus ellen harcol, akkor azt elsősorban Magyarországért teszi.”
Szent-Iványi István olvasata
„Orbán Viktor berlini látogatása finoman szólva sem volt egy sikertörténet. A kancellárral folytatott találkozójáról kevés információ szivárgott ki, de a német sajtó szerint éles nézetkülönbségek, kemény vita jellemezte a közel két órás megbeszélést. Beszédes körülmény, hegy nem tartottak sajtótájékoztatót a találkozó után, mindkét fél nagyon takarékoskodott a tájékoztatással, elmaradt a szokásos győzelmi jelentés és Orbán közvetlenül a megbeszélés után azt mondta, hogy
Scholz is és ő is él még. Ez azért sokat elárul a tárgyalás feszült hangulatáról.
Utána Orbán a német gazdaság keleti csoportjának vezetőivel találkozott
Beszéde kiábrándító benyomást tett a jelenlévőkre. A szokásos sikerpropaganda a döbbenetes torzításokkal, nagyotmondással (mi vagyunk a világ ötödik legfejlettebb high-tech országa stb.) a jelen helyzetben különösen visszás.
A német résztvevők nyíltan szembesítették őt a kényelmetlen igazsággal: úgy érzik, hogy a sikertöténet befejeződőben van, diszkriminációt érzékelnek, nem nézik őket szívesen nálunk, van aki a távozásról gondolkodik, nincs jogbiztonság, bírálták a kormány szankciók elleni hangulatkeltését stb. Úgy tűnt számukra, hogy
Orbán nem az a felelős vezető, aki teljes mértékben tisztában van országának súlyos helyzetével és világos elképzeléssel rendelkezik a problémák megoldására. Sokkal inkább olyan benyomást tett, mint egy valóságtagadó képzelgő, aki délibábokat kerget. Szinte mindegy, hogy hisz is benne vagy csak a hallgatóságával szeretné elhitetni ezt a propagandisztikus vágyképet.
Másnap a Cicero és a Berliner Zeitung sajtórendezvényén vett részt. Nem vállalt nagy kockázatot, a németországi baráti sajtó támogató környezetében volt, az egykori kelet-berlini Berliner Zeitung Stasi múlttal rendelkező szerkesztői nem vonták kínpadra, de így is meghökkentő ellentmondásoktól hemzsegett a kinyilatkoztatása. Azt azért nehéz nevetés nélkül kibírni, amikor arról beszél, hogy ő utolsó csepp véréig Ukrajna mellett áll. Primitív szankciókról beszél, de azt nem árulja el, hogy mi lenne az a nem primítiv, de a jelenleginél sokkal hatékonyabb szankció , amivel ő is egyetért (bár valójában az ún. „primitív szankciókkal” is eddig mindig egyetértett). Kijelentette, hogy öt nem érdekli Putyin, miközben emlékszünk még rá, hogy korábban mindig a kölcsönös tiszteletről és bizalomról beszélt és és legutóbbi moszkvai útján meleg szavakkal méltatta a 12 baráti találkozóját az orosz diktátorral. Ezeket azóta egyszer sem vonta vissza.
A hab a tortán az Union Berlin stadionjában tett látogatás volt, ahol Schäfer András válogatott labdarugóval találkozott
Ez normál esetben aligha lenne hírértékű esemény, ám mégis jókora botrány kerekedett az ügyből.
A klub kénytelen volt elhatárolódni, mondván , hogy ők nem hívták és nem is találkoztak vele, nekik semmi közük nem volt az Orbán látogatáshoz. A szurkolók tombolnak, mert úgy érzik, hogy a klub értékrendjével Orbán Viktor látogatása nem fér össze.
Itt tartunk: még az általa annyira kedvelt futballvilágban is elutasítják őt és ebből az egyébként tényleg ártalmatlan ügyből is botrány kerekedett. Bizony szomorú a miniszterelnök berlini látogatásának mérlege, abban az országban, amely számunkra még mindig az első számú gazdasági partner. Nem kellene levonni a tanulságokat?
