Szanyi Tibor: szabad ország, szabad sajtó, szabad egyetem

A hazai liberális közvélemény totálba’ kibukott a sanghaji székhelyű Fudan Egyetem budapesti (“európai”) fiókintézményének ötletétől, sőt, a helyszínként kiszemelt Ferencváros polgármestere egyenesen helyi népszavazással kívánja eldönteni a megvalósítást.

Óhatatlanul adódik az összehasonlítás a nyugati-liberális CEU és a keleti-kommunista Fudan sorsát illetően

Az előbbi esetében 100 %-os Soros-finanszírozás adta a tanügyi és a pénzügyi modellt egyaránt, az utóbbi esetében pedig a magyar kormány vesz fel egy gigantikus kínai hitelt, kínai vállalkozókkal építtetne, s végül a magyar adófizetők állnák a sarat, hogy a kínai állam oktathasson minálunk.

Számomra a kérdés kevésbé ideológiai, mintsem gazdasági természetű. Határozott nézeteim szerint egy ország bátran alapítson egyetemeket, valósítsa meg ennek révén a felsőoktatással kapcsolatos akaratát, s emellett biztosítson szerepet a magánegyetemeknek IS.

Jelen esetben arról van szó,

hogy a magyar kormány nem kíván liberális egyetemeket, viszont a magyar adófizetők pénzét szívesen öli Kínából jövő, kommunista oktatási intézménybe. Nem szeretném megelőlegezni a magyar emberek ezzel kapcsolatos döntéseit, de a ’22-es választások erről is szólnak.

Megértem tehát a liberálisok őrjöngését, és egyúttal tiszteletben tartom a kormány politikai kockázatvállalását.

Személyesen és önmagában nem kifogásolom azonban, hogy a több évtizedes, szélsőliberális és szélsőjobbos, közösen eszetlen ideológiai tisztogatás ellensúlyaként egy vállaltan marxista intézmény telepedjen meg Budapesten. Annál is inkább, mert a nyugati egyetemeken a marxizmus egyáltalán nem mumus, hanem oktatott tudomány. Ugyanakkor erősen tiltakozom, hogy a kormány ezt egy borzasztóan előnytelen, külföldi hitel bázisán valósítsa meg, s főleg az ellen, hogy a kínai titkosszolgálatok a fővárosunkban kapjanak sajátos kiképzőközpontot a mi pénzünkből.

Ha országgyűlési képviselő lennék, akkor mindent megtennék eme konkrét kérdés Országházba viteléért, s ott egy kövér nemmel szavaznék. Ha kormányfő lennék, akkor viszont azért is mindent megtennék, hogy a marxizmus újra polgárjogot kapjon a magyar felsőoktatásban.

Szóval, új egyensúlyokra van szükség

Ám nem csak a felsőoktatásban, hanem a sajtópolitikában is. Olvasom, hogy az USA-ban egy termetesebb botrány kerekedett abból, hogy a Project Veritas nevű, felettébb görény módszereiről elhíresedett szélsőjobbos lap meglehetősen frivol felvételeket közölt a liberális CNN egyik vezetőjétől, aki azzal hencegett, hogy Trump leverésében keményen közrejátszottak, illetve a járvány múltával újra a Föld pusztulásával kívánják fosatni a nagyérdeműt. Az kevésbé lephet meg, hogy minden sajtóterméknek van valamilyen politikai missziója, amit többnyire az objektivitásra hivatkozva szoktak letagadni. Az viszont nagyon is árulkodó, ahogy a falkák mozognak, vagyis a liberális sajtó úgy csinál, mintha mi sem történt volna, a szélsőjobberek pedig sikítoznak, hogy mekkora szemét a rajtuk kívüli média.

Ezek a parasztvakító csaták Magyarországon már megszokottak

Itt ‘piaci’ közvéleménykutatók nyíltan politikai kartellba állhatnak, hogy mely erőket mérik és miként, továbbá melyeket nem, valamint itt a liberális lapok úgyszintén politikai kartellba állhatnak, hogy kiről írnak csudaszépeket, kiről csupa rosszat, kiről pedig semmit, de tényleg semmit.

Hiszem, hogy a magyar sajtó és média akkor lesz szabad, ha az állam és/vagy a reklámozók helyett az olvasók döntenek (a pénztárcájukkal), hogy mi mennyire létjogosult. Ehhez viszont az is szükséges, hogy az emberek jövedelme lehetővé tegye a számukra fontos információk elérését. Ezért fontos, hogy május elsején a vurstli árnyékában az emberek, a dolgozók jövedelmére helyezzük a hangsúlyt! Például a havi nettó 250.000 forintos minimálbér ügyére.

Szanyi Tibor: Fidesz és ellenzéke, mindenki a pácban!

Szanyi Tibor: miről mondjon le Varga Judit?