Banánköztársaság
Szálfatermetű, kétméteres, lobogóhajú kapitány erős kezeivel vezeti az ő népét a kánaánba – Ez lenne a Kedves Vezető? Ne röhögtess!
A Kedves Vezető így látja a világot, de leginkább magát. Szálfatermetű, kétméteres, lobogóhajú kapitányként, dacolva a sors viharával, az EU bürokratáival, erős kezeivel vezeti az ő népét a kánaánba. Szépen kérem, ne röhögjenek!
„Én ott a kormánynál állok, van iránytűm, átlátom a helyzetet, és én tartom azt a kormányt, higgyék el…Én könnyen beszélek, mert nemcsak arról van szó, hogy a kormánynál állok, meg van iránytűm, hanem az árbockosárban is ülnek fönn az embereim, és onnan lekiabálnak, hogy körülbelül mi vár ránk…”
Nagyjából ennyi
A Kedves Vezető így látja a világot, de leginkább magát. Szálfatermetű, kétméteres, lobogóhajú kapitányként, dacolva a sors viharával, az EU bürokratáival, erős kezeivel vezeti az ő népét a kánaánba.
Szépen kérem, ne röhögjenek!
Dőljenek inkább hátra, vegyenek mély levegőt, meg sok pattogót, és élvezzék a mozit….vagy ne! Mert sok élveznivaló nincs rajta.
A Kedves Vezető szemmel láthatóan valami dugós-kardozós romantikus moziban érzi magát, ahol ő a nép egyszerű és becsületes gyermeke a világ legjobb hajóskapitánya
– tényleg ne röhögjenek már! – közben meg az egész egy nyomasztó, zártosztályon játszódó valódi dráma, ahol a főhős, talán az elégtelen egészségügy, talán a gyerekkori traumák, a dúvad apa, talán a pálinkaszabadságharcban kiteljesedő beteges vonzalma, lényegtelen is, a mozi közepe felé már teljesen meggárgyul.
Nem! Nincs hajó, rég szétlopta.
Az iránytűhöz soha nem is értett. Az árbockosárban ülő embereihez meg csak gratulálni tudok, leginkább hitvány portyázók és gazember fürkészek azok, akik új repülőre, jachtra, újabb Maldív-szigeteki, milliárdos bankszámlára gyúrnak, és nagy ívben tojnak rá, hogy süllyed a ladik.
És mielőtt bárkiben kétség maradna:
- Igen! Bár közöm semmi, azon kívül, hogy én is ebben a széttaposott, szétlopott, tönkretett országban élek,
- igen az én lányom is elmenekült külföldre, igen, én is elszenvedője vagyok, hogy néhány gazember gazdaságilag, lelkileg megtörni igyekszik egy országot.
- Igen, úgy vélem, hogy beteg jellem az, aki hol katonásat, focistát, virológust, hol hajóskapitányost játszik, és ez a gonosz, őrült vízió már rég nem játék, nem is mozi, hanem maga a valóság, ahol milliók élete, halála, jövője, egy szemmel láthatóan nem százas gazember kezében van.
Igen úgy vélem, aki a valóság helyett, különösen most, valami teljesen hibbant, szürreális mozit fűz be, az nem lehet normális!
Szerző
