Banánköztársaság
Szanyi Tibor: Európának két bajkeverő társaságtól kellene megszabadulnia a boldogulásához. Az amerikaiaktól és a magyaroktól
Itt vagyunk ezer éve, ám a mai napig sem mondanám, hogy túlzottan sikeres lenne az európai beilleszkedésünk. Most lendüljünk túl azon, hogy a honfoglaló, majd a több hullámban pusztuló, de asszimilációja révén mégis megmaradó magyarság mai képe között ég és föld a különbség, a bajkeverői örökségünkből mégse sokat veszítettünk.
Itt vagyunk ezer éve, ám a mai napig sem mondanám, hogy túlzottan sikeres lenne az európai beilleszkedésünk. Most lendüljünk túl azon, hogy a honfoglaló, majd a több hullámban pusztuló, de asszimilációja révén mégis megmaradó magyarság mai képe között ég és föld a különbség.
A bajkeverői örökségünkből nem sokat veszítettünk
Történelmünk fényesebb lapjain rengeteg kulturális, tudományos érdemünk mutatkozik, bár tegyük hozzá, hogy a mögöttük lévő nevek bizony igen tarka nemzetiségi háttérrel bírnak. Kevert népség vagyunk, mégis perlekedünk a rajtunk kívüliekkel.
Most éppen a rengeteg erőfeszítéssel létrehozott EU-t gondoljuk szétverni. Nem mi hoztuk létre, nagyon keveset tettünk hozzá, azonban a rombolás mindig egyszerűbb az építkezésnél. Rákenhetnénk mindent Orbánra, ám akárhogy szépítjük, akármi a magyarázatunk, őt bizony mi tartjuk hatalmon, immár sok-sok éve.
Megfontolandó lehet azonban, hogy amikor Magyarország önző módon alakította viszonyait, abból mindig rosszul jött ki
A miniszterelnök szerint az a szokásunk, hogy birodalmak temetéseire járunk, ezzel szemben a nacionalizmus, majd később a nácizmus minket csonkított meg, viszont momentán nincs a globális látómezőben haldokló birodalom, ha csak nem az EU-ra megy ki a célozgatás.
Tényszerű, Európa sajnos nincs túl jó bőrben. Igaz, leírni se kéne, mert a nagyvilág döntő többsége irigyli a problémáinkat. Az USA rengeteg szempontból ma is az egyes számú szuperhatalom, azonban az amerikaiak problémáit én például egyáltalán nem irigylem: nagyvárosaik gyors lerongyolódásban vannak, őket is fojtogatja az illegális bevándorlás, emellett az amerikai társadalom leginkább a tudati beszűkülés jegyeit mutatja, szociális értelemben pedig a világ ridegebb oldalán rostokolnak. A felemelkedő Kínát sem irigylem, hiszen egy végtelenségig manipulált, szabadságától megfosztott és kizsigerelt népe van, ráadásul egy irtózatos demográfiai szakadék előtt állva, pontosabban immár belehajolva.
Európának jelenleg amiatt fáj leginkább a feje, hogy az USA-val karöltve kenyértörésre vitte a NATO gőgjét
Az ukrajnai háború önmagában jóval több erőforrást emésztett fel, mint amennyit Kelet és Nyugat egyáltalán valaha is a klímavédelemre gondolt volna áldozni, miközben arról van szó, hogy a birodalmi múltját kereső Oroszországnál elszakadt a cérna, s akarva-akaratlan egy olyan helyzetbe navigálta magát, amelyből a belerángatottak sem látnak kiutat.
Oroszország látszólag kényelmesen elháborúzgat, jóllehet az eddigi emberáldozatuk arányaiban annyi, mintha Magyarország húszezer katonáját veszítené, ami manapság nagyjából a teljes magyar hadsereg létszáma.
Engem viszont nem villanyoz fel, hogy Ukrajnára még nagyobb arányú csapás hárul, főleg hogy az ember mellett az ország is pusztul, miközben Oroszországról sem mondható el, hogy virulna.
Orbán viszont azon mesterkedik, hogyan lehetne még rosszabb hely a világ úgy, hogy az ő felcsúti birodalma lenne a bokréta rajta?
Addig akár egyet is érthetnénk vele, hogy az EU-ban ő is a maga pénzét keresi, hiszen az alapító atyák szintén egyféle gazdasági paradicsomban gondolkodtak, de ez a logika ott feneklik meg, hogy az EU az együttműködések eszközrendszerére épül, s nem pedig a széthúzásra.
Jelenleg úgy fest, hogy Európának két bajkeverő társaságtól kellene megszabadulnia a boldogulásához. Az amerikaiaktól és a magyaroktól.
A nagytestvértől azért, mert az EU-ban modern gyarmatot lát, tőlünk pedig azért, mert blokkoljuk a kibontakozást. Bár az EU-t sem pártolja minden polgára, a bajokért előbb-utóbb bűnbakot fognak keresni. E célból korábban is meg-megtaláltak minket.
