Banánköztársaság
Szanyi Tibor: csicskák
A szótárak szerint a csicska szó börtön-szleng, jelentése pedig legfőképp alávetett szolgát takar. Kinek-kinek a fantáziájára bízom, mennyi minden lehet a hátterében, én mindenesetre politikai értelemben használtam a minap. Konkrétan az ún. (országgyűlési) ‘ellenzékre’ értve.
A szótárak szerint a csicska szó börtön-szleng, jelentése pedig legfőképp alávetett szolgát takar. Kinek-kinek a fantáziájára bízom, mennyi minden lehet a hátterében, én mindenesetre politikai értelemben használtam a minap. Konkrétan az ún. (országgyűlési) ‘ellenzékre’ értve.
Kaptam is érte hideget, meleget
A hideg arról szólt, hogy mennyire méltatlan a Fidesz fölötti győzelemre törő pártokat ily módon megalázni, egyszersmind Orbán malmára hajtani a vizet, a meleg pedig arról, hogy végre valaki kimondott egy fontos tényt. Nos, baloldali politikusként számomra alig van különbség Orbánék tényleges országlása és a ‘hatosfogat’ esetleges országlása között. Mindkét oldal ugyanis megrögzött kapitalizmuspárti, és mindkét blokk eszementen hazudik.
Hadd hozzak mindkét irányból egy-egy példát
A kormány immáron bő egy évtizede a magyar nemzettel azonosítja magát, ami politológiailag – ugye – a fasizmus egyik elengedhetetlen kelléke. Legutóbb az a mondat ütötte ki a szemeket, miszerint a magyarok döntik el, miként nevelik a gyermekeiket. Ez éppen akár igaz is lehetne, amennyiben ezt minden egyes magyar szülő saját döntéseként érthetnénk, csak hát a törvényekkel pont ez a joguk van megvonva, mivel csak egyféle (többségi?) modell engedélyezett, amibe persze simán belefér a családon belüli erőszak, hiszen ez ellen még csak szimbolikusan sem tesznek semmit, mondjuk az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával. Csak egyetlen példát hoztam, jóllehet naphosszat írhatnánk a Fidesz pofátlan hazugságainak tömkelegéről.
Ám az ‘ellenzék’ se kutya!
Ugyancsak hosszasan lehetne sorolni a hazugságaikat, de a ‘csicska’ megnevezést ennél is rosszabbért kapták tőlem.
Azért kapták, mert alávetik magukat a Fidesznek, és szavazataikkal alapvetően szolgálják a NER érdekeit.
Az alávetettségről csak annyit, hogy minden egyes képviselőjük, polgármesterük a kormányoldalhoz hasonlósan felesküdött a NER alapját jelentő Alaptörvényre. Van aki még azt is hozzátette, hogy Isten engem úgy segéljen, azt viszont egyikük se mondja, hogy k.a.t., azaz kényszer alatt tettem, pedig már Mindszenty József is alkalmazta ezt a megoldást c.f. (coatus feci) fedőnéven.
Igaz, az alávetettségért fizetség is jár, amint azt anno meg is indokolták, hogy például a képviselői fizetések emelését azért támogatták, mert így a frakcióik még több pénzt kaphatnak (sic!)
A szolgaság, vagy szolgálat azonban ott érhető tetten, amikor is a Jobbik kiénekel az ellenzéki szövetségből, s önként bemegy az Országgyűlésbe az elhíresült homofób-törvény Fidesszel közös megszavazása végett. A nácik ezzel meg is mutatták országnak-világnak, hogy kapitális ügyekben tudnak ők a Fidesszel együtt szavazni, ami akár előrevetíti azt, hogy még ‘ellenzéki’ győzelem esetén is egy kisebbségben lévő Fidesz a Jobbik támogatásával akár kívülről is tudna kormányozni.
Vannak azonban a fentinél úgymond közösebb szolgasági ‘élmények’
- Az ‘ellenzék’ ugyanis zokszó nélkül megszavazta az (1) egészségügyi jogviszonyról szóló törvényt, majd pofátlanul odarohant az ezáltal kisemmizett szakdolgozók tüntetésére. Csodálom, hogy nem pofozták fel őket.
- Az ‘ellenzék’ még ezt megelőzően megszavazta a kormány vészhelyzeti felhatalmazását, tulajdonképpen bármire, majd nekiállt hüppögni, minthogy a kormány élt is a totális szabadságával, nagyjából kifosztva a járványban vergődő országot.
Az pedig egyenesen tragikomikus,
hogy 2016-ban az (akkori) ‘ellenzék’ csont nélkül megszavazta azt a belbiztonsági törvénycsomagot, amely a kormánynak korlátlan (!) felhatalmazást adott bárki (!) bármilyen indokból (!) való korlátlan (!) és titkos megfigyelésére, bármilyen (!) eszközzel. A mostani jajveszékelést úgy-ahogy megérteném, ha legalább az ‘ellenzéki’ (jobbikos) vezetésű Nemzetbiztonsági Bizottságban legalább egyszer indítványozták volna a kormány ellenőrzését. De nem.
Ehhez képest most, amikor a kormány a néphez fordult a minimálbér 200 ezer forintra emelésének témájában, ezek az ‘ellenzéki’ pártok ennél jóval gyengébb javaslatokkal bombázzák a nagyérdeműt, holott csak fel kellett volna zárkózniuk az IgenSzolidaritás nettó 250 ezer forintot célzó javaslatához! Ezt azért nehéz győzelmi akaratként értelmezni.
Viszonyítási pontként hadd idézzem a lengyel kormány estét, amely totális visszavonulót fújt az európai intézményekkel kapcsolatos bírósági vitában, egészen konkrétan az ottani ellenzék nyomására.
Szerző
