Szanyi Tibor: liberálmonopolisták

Arra lettem figyelmes a minap, hogy három, a nyilván nem ok nélkül kimúlt SZDSZ egykori holdudvarába tartozó veterán személyiség amolyan orákulumként arról ordítozott az atv-ben, hogy se a Kétfarkú kutyapárt, se az ISZOMM, sem más hasonló pártok, mozgalmak ne induljanak a ’22-es választásokon, hanem húzzanak el a rákba, s majd jöjjenek vissza ’26-ban, mert addigra a győztes monopolellenzék majd rendbe teszi a demokratikus játékszabályokat, és akkor aztán majd mindenki szabadon vetélkedhet. Szóval, majd. Hümmm.

Ha jól értem, akkor ugye arról van szó,

hogy ezek a levitézlett megmondóemberek simán garantálják a Fidesz leváltását, ráadásul egyenesen kétharmaddal, másképpen – ugye – nem ígérhetnék meg nekem a választási törvények gyökeres átformálását. Ahogy 2014-ben és 2018-ban is garantálták… Élesen emlékszem, ez a garancia például abban is testet öltött, hogy legutóbb a második bukását immár nem vállaló, ám akkor ellenzéki miniszterelnök-jelölt két nappal a választások előtt hetykén felszólította Orbán Viktort, hogy a következő héten már be se menjen a hivatalába. (Mégis bement – a szerk.)

A hatalmas szakmai fapofájukkal egymásnak homlokegyenest ellentmondó közvéleménykutató celebek

ugyanebben a tévében tíz éve arra trenírozzák a nagyérdemű közönségüket, hogy az ellenzéki győzelem már karnyújtásnyira van, miközben a két tábor közötti állóháború lényegében semmit nem változtatott az erőviszonyokon, leszámítva a Fidesz sorozatos kétharmados győzelmét. Korábban azon hőzöngtek, hogy a Fidesznek tulajdonképpen nincs is többsége, hiszen ha összeadogatták az egyes ellenzéki pártok százalékait, az mindig több volt, mint a kormányoldalé. Na persze, az ellenzék szétszórtan nyilván nem ment semmire.

No, de most!

Magyar ellenzékiek, egyesüljetek!

– dörög a jelmondat, ám nicsak, az ‘egybesült’ ellenzék számai még akkora fölényt sem mutatnak, mint mutattak ‘anno’ külön-külön. Időnként még fölényt sem. Úgy meg végképp nem, ha kegyeskednének figyelembe venni a határon túli szavazatokat, amelyek mennyisége ciklusról ciklusra nő, s szigorúan a kormányhoz tapadva. Jelenleg ‘ab start’ olyan +8 százalékot garantálva Orbánéknak.

Úgy is mondhatnánk, hogy egy hagyapöcörőnyi ellenzéki győzelemhez konkrétan masszív 10 százalék feletti ellenzéki előny lenne szükséges. Ami azonban a láthatáron sincs. Az ellenzéki kétharmadot pedig még a Hubble-teleszkóp sem detektálja.

Ettől persze még megérkezhet a kétharmados ellenzéki győzelem, mint amolyan kvázi a semmiből érkező aszteroida, bár ezek is pár millió kilométerre szoktak elzúgni a Föld mellett.

Egyelőre viszont a hat-hétpárti ellenzék legfőképp azon émelyeg,

hogy az ISZOMM-os Székely Sándor javaslata szerint lőttek “a parlamenti ülésteremig egység, utána oszolj a kasszához!” jeligéjű ábrándjaiknak. A képviselő ugyanis azt találta ki, hogy ha valaki Simlis Géza néven indul a választásokon, akkor utána Simlis néven futó frakcióként foglaljon helyet a parlamenti karéjban, s ne bohóckodjanak S., I., M., L., I., S., frakciókkal úgy, hogy a Géza még meg sem született, hiszen a ‘vannabí’ miniszterelnökük csak ígérgeti, miszerint hamarosan neki is lesz majd egy külön pártja, illetve annak frakciója.

Amúgy a vágyott kormányon ez a Székely-féle indítvány pont nekik lenne jó,

mármint ha egy tömbben maradnának, hiszen kisebb lenne a kockázata annak a hintapolitikának, amit most is játszanak, hogy időnként egyikük-másikuk frankón felugrik a Fidesz kukacára, és boldogan szavaz a kormánnyal együtt kardinális kérdésekben. Így például a Jobbik csaholt egyet a homofóbtörvénynél, emellé a Párbeszéd ajándékozott Orbánéknak egy igazi homofób népszavazást egyenesen a választás napjára, a héten pedig az LMP szavazta meg a fiktív lakcímek fölötti eltekintést rögzítő törvényt… stb. (Az csak hab a tortán, hogy az LMP rögtön az Alkotmánybíróságnál panaszolta be a saját szavazataival megtámogatott jogszabályt.)

Ehhez képest tökmindegy, hogy az ellenzéki vezetésű Budapest és Zugló önkormányzatai egyaránt a székházaival gondolnának seftelgetni egy kicsinykét, a szépreményű miniszterelnök-jelölt pedig hangosan jóváhagyja a Fidesz adórendszerét, családtámogatási politikáját, bár a magas energiaárakat rögvest a nép nyakába zúdítaná.

Azokéba, akik pedig igencsak hozzászoktak a stabil rezsiszámlákhoz. Micsoda perspektívák! De tényleg mindez mindegy ahhoz képest, hogy ha bármelyikük majdani nyúlfarknyi frakciója netán átállna a – mondjuk – leheletvékonyan vesztes Fideszhez.

Abból ugyanis egy újabb Orbán-kormány kerekedne. És Orbán alighanem jól sakkozik. Ha ugyanis az ellenzéki pártok már most és leginkább a több száz milliós frakciópénzeikért remegnek, akkor ezek bármelyike egy mészárosi mellényzsebből előrántott milliárdocska láttán bombabiztosan megtérne a nemzeti együttműködés rendszerébe. Úgy, ahogy az elmúlt tíz évben is lubickolgattak.

Kapcsolódó

 

Szanyi Tibor: liberálmonopolisták

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Szanyi Tibor: liberálmonopolisták

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük