Szívküldi Lukasenkától nemzeti ünnepünk alkalmából —  De jó, nem haragszik ránk!

Úgy megnyugodtam! Olvashatjuk, hogy Lukasenka nem haragszik vezetőinkre. Fájt volna nekem, ha egy ilyen szép barátság megszakad. Mármint nem a magyar sajtóban olvashatjuk, csak a belarusz hírügynökségnél.

Nálunk sajnálatos módon kussolnak a régi barát most kissé kínos augusztus 20-i üdvözletéről

Aki szerencsére a helyén kezelte a hosszas lapítás után, nyögvenyelősen megszületett magyar álláspontot. Tudta ő, hogy itteni haverjai csak a nemzetközi kigolyózástól félve csatlakoztak az EU kemény ítéletéhez. Látta, hogy a külügyminiszterünk inkább a lengyelek háta mögé bújik, mintsem mondjon két saját egyenes mondatot a választási csalásokról.

Érti ő a pávatáncot, hát megbocsát.

165.000.000 - ennyit adott Orbán Viktor sk. az Ön pénzéből Lukasenkonak, majd odautazik "lelátogatni"

Félreértés…..

Azt írja, -szív küldi szívnek szívesen-, hogy a magyar vezetés és ő „azonos hozzáállást” tanúsítanak. Ami kis félreértés adódott, az túlléphető „átmeneti vita”.

Számít Orbánnal kötött nyári megállapodásaiknak a megvalósulására, ami „igazi tanúságtétel lesz a két ország szövetségéről”.

Kíváncsi lennék Áder köszönő válaszára!

(Szív a szívnek visszaküldi szívesen.) De tartok tőle:

ahogy Lukasenka meleg szavait, úgy ezt sem fogjuk olvasni a kormánylapokban.

Pedig a derék Lukasenka igazán meghatóan fogalmaz:

„A népeink közötti régi barátságnak, kölcsönös megértésnek, közös értékeinknek és a modern idők kihívásaival szembeni azonos hozzáállásunknak köszönhetően Minszk és Budapest képesek lesznek túllépni az átmeneti vitákon”

– idézi a Sándor-palotába címzett köszöntőt a BelTA hírügynökség.

Farkasházy Tivadar: sokkal közelebb, mint az gondolni szoktuk

Gábor György: Orbán „kutyafütty-politikája”