Banánköztársaság
Szólni kéne a kormánynak, hogy amit kormányzati kommunikációnak neveznek valójában gyúlásveszélyes pirotechnikai eszköz… – Napi Lendvaiságok
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Lássuk aktuális gondolatait!
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Lássuk aktuális gondolatait!
Szólni kéne a kormánynak
Január elsején reggel 6-kor lejárt a határidő, amíg az ú.n. 3. kategóriájú, komolyabb szilveszteri tűzijátékkal szabad durrogtatni, lődözni, elkápráztatni és szájtátásra késztetni a bámészkodó nagyérdeműt. Attól tartok, ezt még senki sem mondta nekik, ezért vígan folytatni készülnek azt, amit valamilyen okból „kormányzati kommunikációnak” neveznek. Pedig valójában gyúlásveszélyes pirotechnikai eszköz. Tessék csak megnézni az Országos Mentőszolgálat oldalát, mi mindent tud roncsolni az ilyen holmi avatatlan (vagy nagyon is avatott!) kezekben.
Eddigi tapasztalataink szerint egy jó adag szolidaritást, közösségi érzést, jövőbe vetett hitet, tenniakarást máris szétroncsolt.
Persze lehet, hogy a mi kormányunk nem 3. kategóriájú, hanem csak valami alsóbb fokozatú színvonalon működik, ez esetben a szabályok szerint határidő nélkül szórakoztathat, de csak mindenféle bóvlival. A szilveszteri bulieszközök közül folytonosan használják pl. a kommunikációban a füstködöt, az álarcot és a harcra hívó trombitaszót. Szerintem olvasták Pál apostol levelét a korinthusiaknak:
„Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?!”
Óvakodnak is a bizonytalan zengéstől. Akkor is fújják a harci riadót, ha gőzük nincs, mit kellene valójában tenni az infláció, válság, járvány ellen. Emlékeznek Bodrogi Gyula és Voith Ági dalára?
„Az a karmelitai trombitás,/ Egy jó fej, nem vitás,/ Hogy fér egy trombitába ennyi láz,/ Úgy nem fúj senki más!”
Ja, hogy ott jamaicai trombitásról volt szó? Na és. A miénk még jobb fej. Az egyszer biztos, hogy úgy nem fúj senki más.
A lényeg a homár?
Bolsonaro, a bukott brazil elnök elhúzott Floridába, nem várta meg, hogy mentelmi joga lejártával esetleg felelősségre vonják. Értem én az igazság szolgáltatásának fontosságát, de egy ilyen floridai megoldással mások esetében is ki tudnék egyezni. Pláne, hogy ott is van homár.
Ezek a mai fiatalok oly gyenge idegzetűek…
Pintérék a pedagógusok számára a normális fizetés és a nagyobb tanszabadság helyett új teljesítményértékelési rendszert dolgoznak ki. Eszerint az igazgatók pl. megítélnék, hogy a tanárok, tanítók „viselkedésükkel és megjelenésükkel a magyar köznevelés jó hírét” erősítik vagy sem, másrészt maguk a pedagógusok tűznek ki év elején 3 célt, amit év végére teljesíteniük kell.
Nem értem a felzúdulást. A módszer ragyogó. Feltéve, ha ugyanazt az eljárást alkalmazhatják, mint a kormány. Ha úgy látják, hogy az általuk vállaltakból a világon semmi sem lesz, készítenek egy költségvetési (illetve esetükben vállalási) módosítást, átírják visszamenőleg az egészet, és kész.
Ami a jóhír-erősítést illeti, azzal sem lehet gond. Tekintsék etalonnak azt a mértéket, amennyire a kormány szereplőinek sikerült „viselkedésükkel és megjelenésükkel” magasra emelni az ország hírét-nevét. Ha ezt a lécet is leveri valaki, azt tényleg nem kell gyerekek közé engedni. Megjegyzem, e tekintetben némely állami vezetővel is óvatos lennék. Ezek a mai fiatalok oly gyenge idegzetűek…
Szerző
