Tisztára, mint a Kádár-korban, akkor is mindenki úgy érezte, ha csendben marad, jobban jön ki belőle

Ilyen “csend” még a Kádár-korban sem volt, pedig közel  egy évtizede zajlik a tudomány képviselőinek kormányzati agyagba döngölése. Az egész 2011-ben filozófusok elleni összehangolt támadással indult, majd jött az MTA és annak intézeteinek bedarálása. Az elrabolt intézetekben működő tudósok hülyére vétele következett, amit azok valami ismeretlen okból halkan tűrnek. 

Elnök úr, térjen magához!

Ezzel a “csendben tűrnek” helyzettel foglalkozik Kálmán László nyelvész közösségi oldalának legutóbbi bejegyzése is.

“Aki ebben ( a kutatási tervek megalázó terjedelmű felesleges bekérése, szerk.) részt vett, mindenki tudja, hogy abszurdum: ebben részt kellett vennie minden kutatóintézet-igazgatónak, és kénytelenek voltak kiadni minden kutatócsoport-vezetőnek. Belekompromittálódott ebbe sokszáz ember, mert senki nincs abban a helyzetben, hogy azt mondhassa, elnök úr, térjen magához. Inkább mindenki leírt egy mondatot. […] Szégyelljük magunkat valamennyien, hogy ilyen nemtelen dologban kell részt vennünk.”

Sokan megosztották már ezt a pár mondatot Váradi András biokémikustól (Enzimológiai Intézet).

Váradi nagyon remek ember, novellákat is ír, és fontos kutatási eredményei vannak, szóval mindez nagyon rendben van. Idézte a mondatait szakszervezet, civil szervezet, oktatói szervezet is. Csak egy valamit nem olvastam eddig (bocsánat, ha csak elkerülte a figyelmemet): felzárkóztak-e mellé az MTA potentátjai, meg főleg az MTA-tól elvett intézetekéi? Ezek két és fél éve csendben tűrik a szivatást. Egy ideig lehetett azt mondani, hogy Lovász a tárgyaló, rá kell bízni a dolgot, nem lett volna jó “kibeszélni”. De amióta ez a része bevégeztetett, tudtommal senki se szólalt meg a számtalan értelmetlen “adatbekérés”, jelentéskészítés, “átvilágítás”, valamint a totális káosz és bizonytalanság miatt. Tisztára mint a Kádár-korban, akkor is mindenki úgy érezte, ha csendben marad, jobban jön ki belőle. Pedig ez már akkor sem volt igaz.

Kapcsolódó

kádár-korban

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük