Fogynak a szavak. Ami itt zajlik, arra már nincs igazán jó szó. Az einstand, a diktatúra, a hatalom önkénye, a bekerítés, a lenyúlás, a korrupció, a leszalámizás, a maffia – már mind elhangzott. És mind hiába…

Tudjuk, tudjátok. Unjuk, unjátok.

E szavaknak a felhője most az úr (nem, nem az Úr, hanem az uraság!) szellemeként „lebeg a vizek felett”. Ott van. Csak úgy. Ott fenn, ahová a háborgó habok nem csapnak fel. Tudjuk, tudjátok. Unjuk, unjátok. És? Nem történt, nem változott semmi. Korán alkonyul. Lassan nyugovóra tér Tiborc népe. Az öregebbje keserűen legyint: volt már ilyen… Túl lehet élni ezt is. De addig… Csak megérjük!…

- Hirdetés -

Egység és kétség

Egy az isten, egy az ország, egy a nyertes vállalkozó. Egy kézbe mindent! Mindent is! Egyazászló, egyatábor, egyatörvényhozás, egyaház, egyapárt, egyatankönyv, egyakultúra. Kampf van. Sein Kampf. Egységben az erő. Egyért mindenki! Elég a relatív többség, ha a többi megosztott. És? Nem az? Kétségben a sokaság. Ecc, pecc kimehetsz. Vagy maradhatsz. Így is, úgy is te vagy a hunyó. Választhatsz: egy vessző leszel te is a vesszőnyalábban, vagy marad neked is a vesszőfutás…

Látja? Nem látja? Na látja!

Beletörődik majd, aki tegnap még ágált, hogy a művészet, a tudomány, az oktatás, a kultúra, a bíráskodás – „Nemzeti alap! Hö!” – egy szűk, kiváltságos réteg, az egypárti parlamenti többség akarata szerint megfeszíttetik. Kerékbe töretik. Felnégyeltetik. Teteme elrettentésül várfokra tűzetik. Lehet persze, hogy kevésbé lesz látványos: egyhangúvá tétetik, kiüresül. Az talán még rosszabb! Cipolla szuggeráltjai kórusban mantrázzák: „fúúúj, libeeeerális!”… És illiberális illuzionista mutatványt láthat, aki még lát. „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok”! Csiribí-csiribá, volt, nincs…

Annyit is érsz

Nem tudsz tb-járulékot fizetni? Akkor nem jár neked állampolgári jogon állami egészségügyi ellátás. Fizess! Nincs ingyen ebéd! A következő kampányig biztosan nincs! E „jó államnak” te nem vagy ám a többiekkel, a „polgárokkal” egyenlő polgára. Csak a potyautasa. Nem futja a 28 ezer 500 forintos minimálnyugdíjadból, a ritkuló közmunkáért kapott aligpénzből, a nyomorúságos segélyből csirkefarhátra, lógégére sem? Aki nem dolgozik, ne is egyék! Az áldozat a hibás! És úgy lesz ám majd a költségvetésnél is: ha többet kell tenni az egészségügyi alapba, akkor kevesebb jut a nyugdíjalapba… Neked annyi, valamelyikkel biztosan szopóágra kerülsz. „Hallgass a szívedre…”? Ver még a szíved egyáltalán?

Mert nem rombol, hanem épít

Városi önkormányzati vezető lettél? Kusti! A helyedre! Csak nem képzeled, hogy te dönthetsz majd, építsenek-e a városodban a csókosaik még egy stadiont? Megvonják a jogodat, és az építési engedélyeket ezután az ő megyei kormányhivatalaik adhatják ki, nem ám te. Nem a te választóid döntenek rólad és a városotokról, hanem az ő választóik. Illetve még csak nem is ők, hanem csak az általuk választottak… Az a néhány száz. Mert a kezükben a hatalom, és annak minden lényeges eszköze.

Kinn a bárány, benn a farkas

Ellenzéki képviselő „úrhölgy” vagy „úr” vagy? Azt te csak hiszed! Porig aláznak. Megreguláznak. Szétbüntethetnek. Őrökkel verethetnek meg, s ha akarnak, kitilthatnak a képviselői munkahelyedről is, amit ők úgy emlegetnek: „a nemzet temploma”. Ott ők celebrálják a misét. Ott az ő választóik választottjai döntenek a te választóid választottjáról, azaz rólad is, akit ellenségnek tekintenek. Népképviselet? Nemzeti együttműködés? „Megvitatni közös dolgainkat”? Soros-bérencekkel? Ugyan már…

Fatia Negra

Na jó, azért bemehetsz még a nyilvánosságnak kijelölt karámba és ott elmondhatod a véleményed a médiának. Így értesülnek a választóid, hogy még élsz. És elmondhatod a „közmédiának” is, amelyik persze elhallgatja ezt az ő választóik elől, hogy elhitesse: te nem is létezel. Miért vagy ilyen zaklatott? A hatalom rózsája helyett csupán „tövis” jut neked is? Szúr? Csak semmi cirkusz, semmi rendzavarás, semmi kirívó magatartás! Nem kéne ám megkapargatni az egyes magánvagyonok gyarapításáról árulkodó közérdekű adatokat! Nem kéne ellenőrizgetni ad hoc az állami hivatalokat és kérdőre vonni az általuk kinevezett vezetőket! Megmondták: elég a „cirkuszból” és „rendes”, illedelmesen viselkedő ellenzékiként konstruktívan bele kellene simulni az általuk diktált rendbe… Hogy ez árulás lenne? Az bizony… És ilyen helyzetben vajon mennyit ér a fekete álarc, a hátat fordítás, olykor a kivonulás „szabadsága”?

Átitat az áhítat?

Hamarosan megint beköszönt az ünnep. Emlékeztek még az úr (nem, nem az Úr, hanem az uraság!) érdemi képviselői kérdésre adott válaszára 2017-ből? Demeter Márta azt firtatta: „Hogy van az, hogy itt terrorizmusért is körözött emberek flangálhatnak az ön közelében? Kiderült Ghaith Pharaonról, hogy önhöz érkezett vacsorára, kiderült Ghaith Pharaonról, hogy az ön vejével üzletel. Hogy van ez, magyarázza meg! És kérdésem az, örökölnek-e valamit Ghaith Pharaon vagyonából, és hogy milyen garanciát tud adni arra a magyar embereknek, hogy nem ön jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot?” Mire az uraság kajánul annyit felelt: „Boldog karácsonyt!” És azóta ilyenkortájt ebben a szellemben törvénykezik a Fidesz. Mert ugye a hagyomány, az hagyomány. Nna!… Érzitek már a fideszes szeretet kiáradását?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét