Kerítésen innen
Tóth István György: az agendát a kormány diktálja, az ellenzék csak viszonyulni tud hozzá
A válságkezelés nem a háztartások működőképességére fókuszált, így megtörhet a szegénység csökkenésének trendje – mondta a Heti Világgazdaságnak adott interjújában, Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója.
2,3–2,5 millió ember él olyan háztartásban, amelyben csökkent a jövedelem
A kutatás szerint a megkérdezettek 18 százaléka számolt be jelentős jövedelemcsökkenésről, és 7 százalék veszítette el a munkáját. Ha úgy nézzük, az ország négyötöde megrázkódtatás nélkül vészelte át a válságot:
„Ez azt jelenti, hogy 2,3–2,5 millió ember él olyan háztartásban, amelyben csökkent a jövedelem. Szerintem ez nem kis szám, és reálisnak is tűnik. A 7 százalékos munkahelyvesztés nem feltétlenül jelent ennyivel növekvő munkanélküliséget, hiszen sokan vesztettek el alkalmi munkát vagy második munkahelyet, illetve hagyták abba az önfoglalkoztatást, függesztették föl a katás vállalkozásuk működését. Sokan dolgoznak nem szokványos alkalmazotti formában például a szórakoztatóiparban és nem biztos, hogy ők azonnal meg fognak jelenni a munkanélküliségi statisztikákban.”
Esélye sem volt az ellenzéknek….
A kutató kiemelte, válság idején a kormányok mindenhol jobb helyzetben vannak, mint az ellenzék. A miniszterelnök pedig nagyon jól tudja kezelni a harci helyzeteket; ha nincs ilyen, akkor is teremt magának:
„Némi hezitálás után olyan politikai meccsé formálta a vírus elleni védekezést, hogy esélye sem volt az ellenzéknek. Az agendát a kormány diktálta, az ellenzék csak viszonyulni tudott hozzá.” /…/ ” Belesétált a felhatalmazási törvény állította csapdába, az idősotthonok kérdésében pedig a főpolgármester kényszerült magyarázkodásra. Szinte mindegy, kinek van igaza: akinek magyarázkodnia kell, az van rosszabb helyzetben. Úgyhogy ezt a meccset, legalábbis eddig, a kormány uralja.”
…a biciklis futárnak biztosabb a megélhetése, mint egy séfnek vagy előadóművésznek..
Hangsúlyozta, a járvány hatására megváltozhat az idősek és a fiatalok viszonya, de csak a válság végén tudjuk meg, mennyi lesz a dühös fiatal, aki úgy érzi, hogy a hetven–nyolcvan évesek védelme miatt ellehetetlenül a munkavégzése:
„Felerősíti ezt az érzést, ha a megbetegedések száma továbbra is mérsékelt marad, és ha a kormányzat a gazdasági válságkezelésben is elfeledkezik a fiatalokról. Törésvonal alakult ki a járadékból – mint a nyugdíjasok vagy az ingatlan-bérbeadásból élők – és a munkajövedelemből élők között, hiszen elsősorban az utóbbiakat érintette a válság. De korábban nem gondoltuk volna azt sem, hogy a biciklis futárnak biztosabb a megélhetése, mint egy séfnek vagy előadóművésznek.”
A jógyerek-viselkedés…
A szakértő kitért arra is, miért voltak a magyarok -más országok polgáraihoz képest-fegyelmezettebbek az elmúlt hónapokban:
„Nem csupán jógyerek-viselkedés volt ez. Sokan igencsak meg voltak ijedve a vírustól. Olyan ez, mint egy fordított szerencsejáték: a lottó ¬ötös esetén nem a nyerés esélye, hanem a nyeremény nagysága motivál sokakat arra, hogy szelvényt vásároljanak. A katasztrófák esetében fordítva vagyunk:
egy fatális veszélytől akkor is nagyon tartunk, ha csekély az esélye, hogy elér bennünket.
Rettegünk a légi katasztrófától, miközben fáradtan is simán a volán mögé ülünk, noha így nagyobb a baleseti kockázat. De békeidőben a rosszul működő egészségügyben sokkal több élet¬évet vesztünk, mint amennyi most a járvány idején kockán forgott”
