Nem nagy ügy. (Nem a fenét!) Volt már ilyen. Aztán a nagynevű elődök, a példaképek, a mentorok rájöttek, hogy a lista kevés!
Listáznak!
Kevés, mert a hívek nem nagyon olvasnak. Vagy azért mert nem tudnak, vagy azért mert nem szeretnek. Meg a listák is egyre csak nőttek. És egy listát mégsem lehet minden pofon, rúgás, vagy köpés előtt átnyálazni, hogy rajta szerepel-e a mocskos rendszeridegen.
Ezért megjelöltek. Szép nagy sárga jellel, hogy lássa mindenki, a hatóság, az analfabéta hívek, ki az, akit ütni lehet! ÜTNI LEHET! Akitől el lehet rabolni vagyont, gyereket, jövőt, majd életet!
Nem nagy ügy, mondhatnád, miután átfutottad idegesen, a biztonság kedvéért, hogy a te neved biztosan nem szerepel rajta, mert sosem lehet tudni! tévedtek ezek már nagyobbat is. De még nem! Csak az első körösök. A Soros-bérencek. A megbélyegzettek. A páriák. A másként gondolkozók. A GONDOLKOZÓK! A rendszeridegenek. És örüljenek, mert még nincs virító csillag, verés, kínzás. Még megvan a vagyon, lakás, az élet. De a gyerek már elmenekült, jövő pedig kétesélyes.
Nem nagy ügy, gondolod.
„Csak” kétszáz név! MÉG CSAK KÉTSZÁZ NÉV! Egy hét sem telt el az elcsalt választás óta, de már listáznak. Te oda szavaztál, téged nem érint, te biztonságban vagy. Te csak azt hiszed!
Üdv a listák szép új világban! Üdv a narancsterrorban!