Apuka puskát vett Amerikában, mire a futballsztárságot és a hittérítést kipróbált gyermek arra jutott, be kell állni katonának. Nem árt kéznél lenni, amikor a tata háborúzni indul, és le akarná rohanni Felcsútról a szomszédos Csákvárt vagy Kajászót. A 24. hét összefoglalója Rab László homályos szemüvegén át.


Mennyit fut százon kovácskötényben?

Nem akarnánk Orbán Gáspár legfrissebb döntésével élcelődni, mindenkinek szíve joga, hogy mi akar lenni, ismerjük a fiatalúr Felházzal kapcsolatos kalandozását, és arra is emlékszünk, amikor a minielnök-papa szelíden arra kérte, jönne haza Afrikából, micsoda dolog fehérnek lenni ott a sok néger közt, ne bolondozzon már. Nem lehetett könnyű gyermekkora, de ez megint csak magánügy, a papát is állandóan püfölték otthon, tőle tudjuk, ő mesélte egykor, diktisége legelején.

Amiért kicsit aggódunk, az a kopasz beszoktatása a katonaságnál. Bizonyára ő sem marad ki a sorból, azért, mert az ember apjának korlátlan hatalma van az ország fölött, még nem garancia arra, hogy Varga főtörzs ne szívassa meg a kopaszt. Varga főtörzs csak olyat tud, hogy friss levegőt hozat bukósisakban a lövészárokba, és a fókát is szereti a legótvarosabb budiban kiterítve látni. Ha a Gáspár-gyerektől éjnek évadján valaki azt kérdezné alvás közben, hogy hallja-e, Orbán, mennyit fut maga százon kovácskötényben, az is csak azért van, mert érdeklődnek a nyugalma iránt. Ha pedig mélyalvás közben elkezdik rázni, és azt kérdik tőle, jól alszik-e, nincs-e valami külön kívánsága, azt is a törődés jeleként kell értelmeznünk. Ha pedig föléállnak, és a fejét leüvöltve azt ordítják bele az arcába, hogy ugorjon ki a zsebéből (b.sssza+), az pedig azért van, mert tudják, hogy otthon diktiéknél ez a zsebhokizás ősi probléma, és hát valahogy csak le kell szoktatni a katonaembert az ilyen rögzülésekről.

Nem tudjuk persze, hogy gyalásó van-e még ott, ahová a gyermek háborúzni ment, veri-e az a gyalásó a kopasz fennséges tökeit menetgyakorlat közben, nem tudunk semmit, csak azt, hogy a gyerek annyi minden szeretett volna már lenni, most van ez a katonaság, egyszer majd, amikor elmúlik a feje fölül a vihar, talán még rendes ember is szeretne lenni. Érdemes különben azzal is próbálkozni, ha szerencsések vagyunk, akár még az is összejöhet.

Boldog István meztelensége

Fidesz-frakcióvezető-helyettesnek se könnyű lenni, főleg, ha az ember különösképpen nem ért semmihez, az pedig, hogy hóttmata éjfekete gondolkodással ereszti el a természet az ember fiát, csak tovább nehezíti a frakcióvezető-helyetteskedést. Melyről nem tudjuk pontosan, van-e köze az ács-, a kovácsmesterséghez, és hasonlít-e valamelyest a bádogossághoz, a sírásósághoz vagy a sintérkedéshez.

Boldog István (nomen est omen) frakcióvezető-helyetteskedés közben a parlamentben arról beszélt, hogy elképzelései szerint hogyan lehetne megvédeni „gyermekeinket a szexuális és egyéb aberráltságoktól”, és arra kérte a képviselőket, hogy tiltsák be a Pride-ot, ne lehessen félmeztelenül flangálni a városban, mert az “rossz dolgokat hoz egy gyermekben”.

Ó, boldog együgyűség! Úgy vagyunk ezzel, hogy a frakcióvezető-helyetteskedést lehet otthon, a négy fal között is gyakorolni, nem kellene azt nyilvánosan gyakorolni, csak a kellemetlenségek születnek belőle. Mindenki azt csinál a négy fal között otthon politikailag, amit akar, minket ez nem zavar. Ha valami zavar, talán csak az, hogy ezek a Boldogok sose a saját, hanem mindig a mi gyerekeinket akarják megvédeni, és átlátunk a szitán, bizonyára attól, hogy az indokoltnál jobban hassunk rájuk külön bejáratú saját szüleikként. És ez azért kellemetlen, mert amikor Boldogék át akarnák venni őket (a haza nevében), hogy ágyútölteléket csináljanak belőlük, túl sokat kellene rajtuk babrálni az általunk előidézett deformáltságok miatt. Tőlünk akarják tehát védeni a saját gyerekeinket, ez a meztelen igazság. Még tűnődünk azon, hogy adjuk-e magunktól a gyerekeinket, vagy még egy darabig szorongatjuk őket.

Nézz bátran hátrafelé!

Ha valakinek kételyei lettek volna eddig a Fidesz-rendszer lényegi kérdéseit illetően, a héten megbizonyosodhatott róla, hogy mi ez az egész. A velencei strandon a 100 darab szorosan egymás mellé helyezett (és nyilván állami milliárdos pályázaton lebetonozott) műanyag széksor megadja a NER igazi titkát, annál is inkább, mert a fideszsárga székeket a vízpartnak háttal rögzítették. Jön a paraszt (a választópolgár kedves elnevezése a kampányirodán), lehányja magáról a koszos göncét, és mielőtt belecsobbanna a vízbe, gyönyörködhet a tájban, láthatja az orbáni haverok szőlősdombjait, rálátása nyílik a rendszer szépségeire; minek nézné a vizet, nincs ott semmi látnivaló, háttal ülni a jetskiknek meg a luxusjachtoknak sokkal biztonságosabb, nem is annyira idegesítő, mint látni, hogy a büdös oligarchák miket művelnek a vízen.

Tovább lehetne ezt fejleszteni, végül is az Elios hasonló fáradozásai már ismertek, a cél az, hogy este, a félhomályban már ne láthassa a nép, mit loptak el tőle nem sokkal azelőtt.

Távolba révedő tanácstalan pógárocskák csobbanás előtt – ez lesz majd a címe annak a képnek, amelyet akkor készítünk, amikor a sprickoló tömeg megrohanja a tópartot. Ott fognak ülni honfitársaink mozdulatlanul, háttal mindannak, amivel szembe kellene nézni. Ez a velencei széksor lesz a mi jövőnk.

Jöhet is a 25. hét, a jóslatok szerint legalább olyan dilis lesz, mint amilyen ez a mostani volt.

Előző hetek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét