Ujhelyi: kinek jó az orosz oligarcha-kimentési kormányprogram? Nekünk, a „népnek”, biztosan nem!

Mennyiben magyar érdek az orosz oligarchák kimentése? Hogyan szolgálja Magyarország és a magyarok érdekét orosz oligarchák védelmezése a szankcióktól? – ezt a kérdést az Egyesült Államok budapesti nagykövete, David Pressman tette fel nemrég a Twitteren. Teljesen jogos kérdés, függetlenül annak – a háborús konfliktusban nyilvánvalóan nem elfogulatlan – megfogalmazójától – fejtegeti a témát Ujhelyi István képviselő szokásos heti nyílt levelében.

Az Orbán-kormány teljesen világos és nyilvánvaló módon az orosz agresszió megindulása óta tudatosan manipulálja a közvéleményt:

alapvetően saját bűneinek elfedése miatt, de nem ritkán az orosz érdekek mentén igyekeznek meghajlítani a valóságot.

Emlékezetes mennyire le volt fagyva a propaganda-gépezet a véres putyini támadás megindulása után, amelynek lehetőségét a fideszes megmondó-emberek az utolsó pillanatig kajánul, nevetve tagadtak. Emlékezetes, hogy milyen nehezen volt képes, ha minimálisan is, de végül elítélni az orosz agressziót a fideszes állam, közben pedig milyen gyalázatos és hazug módon igyekeztek az ellenzéket „háború-pártinak” beállítani. Emlékszünk, Orbán hányszor nyilatkozta, hogy a kormány minden olyan uniós szankciót támogatni fog, amiben egyetértés van, majd annak ellenére, hogy – egyébként nagyon helyesen – minden egységes uniós szankciót támogatott is, idehaza szankcióellenes, blőd hazugságra épített propagandát zúdítottak a nyilvánosságra. Az egy normális közéletet gyakorló, demokratikus országban egyébként teljesen jogos és helyes vita tárgya lehetne, hogy az uniós intézkedések közül melyek okoznak, illetve okozhatnak eredeti formájukban túlzott károkat egyes tagállamoknak; talán emlékeznek, jómagam például előbb tiltakoztam az olajra kivetett általános szankciók ellen, minthogy az alól a Fidesz-kormány felmentést kért volna. De józan és érdemi vitáknak, közös hazánk közös ügyeiről való közös gondolkodásnak itt régóta nincs terepe. Pedig lenne helye az igaz beszédnek a szankciók kapcsán. Nagyon is.

Érdekes, hogy a sokmilliárd forintba került „nemzeti konzultáció” kérdései között egyetlen egy sem szerepelt például azokról a „brüsszeli szankciókról”,

amelyek Putyin orosz elnök érdekszféráját és oligarcha-körén keresztül pénzügyi, illetve fizikai mozgásterének korlátozását jelentik. Ezek vitán felül mind azt a célt szolgálják, hogy az agresszor orosz elnök lehetőségei szűküljenek, hátországa kritikusan lecsökkenjen és ezáltal elősegítsék a mielőbbi béke lehetőségét.

Az eddig elfogadott kilenc szankciós csomag javarészt ilyen korlátozásokból és intézkedésekből áll, ezeket pedig ugyanúgy darabra megszavazta az Orbán-kormány is, mint azokat, amelyek ellen a már hivatkozott, blőd hazugságra épülő propaganda-kampányt folytatják. Éppen ezért teljesen jogos kérdés, hogy a magyar nemzeti érdeket mennyiben szolgálja, ha Putyin hátországához tartozó, jelentős gazdasági figuráknak fedezéket adunk és kérjük az ellenük meghozott korlátozások feloldását.

Mert a magyar érdek – ahogyan megannyi más helyzetben – egyáltalán nem azonos a NER érdekeivel. A magyar kormány jelenleg azért lobbizik Brüsszelben, hogy a több mint ezer embert és közel kétszáz szervezetet tartalmazó szankciós listáról – amelyet közösen fogadott el az európai közösség – kerüljön le kilenc orosz oligarcha, mondván a velük szemben meglévő korlátozások fenntartásának „semmilyen jogi vagy tartalmi oka nincs”. Hát, akkor én segítek, kedves Orbán-kormány: a szankciók oka az orosz agresszió mielőbbi befejezése és a mielőbbi béke megteremtése. Tudják, az a béke, amiről olyan sokat beszélnek és amiért olyan vajmi keveset tesznek közben.

Csak a tisztánlátás érdekében:

az a kilenc oligarcha, illetve Putyinhoz kötődő személy, akiknek az érdekében a Fidesz-kormány most éppen lobbizik – és ami miatt egyre több ellenséget szerzünk magunknak az európai közösségen belül is – valójában olyan, a műtrágyagyártásban, illetve fémipari termelésben érintett vállalkozók, akik jelentős részben felelősek a globális élelmiszer- és nyersanyagpiaci anomáliákért, egyúttal a putyini háború közvetett vagy közvetlen támogatói, és az agresszor elnök személyes bizalmasai.

Nincs semmilyen olyan látható és világos ok,

amely alapján a magyar nemzet érdekét szolgálná, ha szembe megyünk az egységes európai közösséggel ezen személyek gazdasági mozgásterének felszabadítása érdekében. Az lenne az alapvető elvárás a Fidesz-kormánnyal szemben, hogy ha tud ilyen világos okról, akkor azt tárja fel a nyilvánosság számára is. A NER üzleti és személyes kapcsolódása ezekhez a körökhöz ugyanis nem érnek annyit, hogy ezért feláldozzuk az egyik olyan eszközt, amely a mielőbbi béke megteremtésének egyik lehetőségét hordozza.

Egy biztos: a Fidesz-kormánynak és a NER elitjének egy napon el kell majd számolnia azzal, hogy milyen üzleti és személyes viszonyok (vagy akár kényszerek) kötötték a Putyin által jegyzett rezsimhez, hogyan kaphatott magyar letelepedési kötvényeket az orosz hírszerzés vezetőjének családja, miért kaptak példanélküli diplomáciai mentességet az orosz befektetési bank budapesti központjának munkatársai, illetve, hogy miért álltak a NER és a magyar kormány vezetői ebben a történelmi helyzetben – tulajdonképpen nem is annyira burkoltan – a putyini érdekek szolgálatába.

Most még hatalmukban áll elfedni a teljes valóságot, de eljön az idő, amikor mindenért számot kell adniuk. Előbb vagy utóbb, de így lesz.

Kapcsolódó