Kerítésen innen
„Uniformizált beöntés … uniformizált tízparancsolat”
Sokan nem tudjuk, hogy Dr. Kásler Miklós professzor milyen volt orvosnak – odafigyelő, értő, empatikus, vagy szakbarbár –, ám az a tény, hogy elvállalta a „mindenminiszteri” posztot Orbán kormányában, előrevetíti, hogy politikusként mit várhatunk tőle. Csak a Tízparancsolat belekeverése a gyógyításba, csak az ne lett volna!
A magyar egészségügy reménye az imádság….
Gábor György vallásfilozófus így vélekedik a szép új Káslerrel súlyosbított magyar valóságról a b1.blog.hu-n:
„Legyünk hát hálásak Kásler professzornak az éleslátásáért, s a valós helyzet pontos felismeréséért: a magyar egészségügyben lassan tényleg csak az ima, a bűnbánat és a megtérés segíthet, a papok, a lelkészek és a rabbik pedig kezdjenek el bemosakodni. A hippokratészi eskü alatt praktizáló orvosnak viszont az lesz a legfőbb feladata, hogy felelősségteljesen, akár konzílium összehívásával eldöntse: az isteni parancsolatokkal dacoló halálos beteget a Tízparancsolat vagy a Hegyi beszéd osztályra fekteti-e be.”
Másutt ezt írja:
„Ha valaki mondjuk cukorbeteg, annak nem cukorbetegség ellen ír fel gyógyszert az orvos (hacsak nem sarlatán), hanem a laboratóriumi vizsgálatokat és a beállítást követően, konkrétan, Merckformint vagy Jentaduetót vagy Trajentát és így tovább.
Ezt csak azért mondom, mert amikor Kásler, önmagát mélyen hívő embernek állítván be, a Tízparancsolatra hivatkozik, szegény feje nem tudja, hogy abból is, mint a cukorbetegség elleni gyógyszerekből, több van a héber Bibliában: 2 Mózes 20:1-14; 2 Mózes 34; 5 Mózes 5:6-21. Nagy viták voltak egészen a XIX. századig, hogy melyik volt az első, így pl. Goethe a kultikus Tízparancsolatot tekintette előbbinek, ezzel kétségbe vonva, hogy a zsidóság etikai törvényekkel konstituálta önmagát.
De hogy Kásler is értse, lefordítom neki mindezt gyógyszer-nyelvre: kérdés volt, hogy melyik az originális és melyik a generikus Tízparancsolat.
Persze nem az az igazán nagy baj, hogy Kásler professzor nem bibliaszakértő, hanem az, hogy duzzadó öntudatával annak hiszi magát. Továbbá duzzadó öntudatával már oktatási és kulturális szakértőnek is.
Eszembe jut egyik kedvenc regényem, a Švejk. Mindegy volt, hogy lúdtalp vagy álmatlanság, reuma vagy térdfájás, a katonaorvos mindenre beöntést adott.
„Na, ugye, maguk is látják, hogy mindent el kell szenvedni a császár őfelségéért. A gyomorpumpálást is meg a beöntést is.”
Kásler professzornak üzenem, hogy ami engem illet, a miniszterelnök őfelségéért sem az egészségügyben, sem az oktatásügyben, sem a kultúrában nem vagyok hajlandó elszenvedni a mindenre megoldást ígérő, uniformizált beöntést. Amiként az uniformizált Tízparancsolatot sem.”
Ha azt gondolta, hogy nem süllyedhetünk tovább, tévedett – Kásler, a súlyosbító körülmény
Szerző
