Ünnep előtt – karácsonyi gondolatok

A várakozás óráit éljük. A családok többségénél már áll a fenyő, csillognak a díszek, az ajándékok még valahol a rejtekhelyen pihennek. A konyhában a háziasszony már az utolsókat mérgelődni, a „családfő” ki tudja hányadszor fordult már meg, hiányt pótolni a sarki kisboltban.

Várjuk a legszentebb ünnepet, a karácsonyt, a szeretet ünnepét

Jézus születésének a napja az egyik legnagyobb egyházi ünnep is. A lakásokba egy időre boldogság, örömteli gyerekzsivaj, s remélhetőleg nyugalom költözik. Pár napra elfelejtődnek a hétköznapok gondjai, az ihlet óráit éljük meg mindannyian.

Szeretném hinni, hogy az ünnep napjaiba nem rondít bele a politika. Sajnos rossz érzéseim vannak: népünk nagy vezérének mai megnyilvánulása – még ha ezerszer leírta, hogy keresztény- méltatlan volt Jézushoz, méltatlan volt az ünnephez. Még a karácsonyt is uszításra, gyűlöletkeltésre használta fel, belerúgott néhányat a nem is létező ellenségbe. Szégyen, hogy ez az ember Magyarország miniszterelnöke!

Szeretném az „örökös miniszterelnököt” emlékeztetni arra, hogy az egyik leghitelesebb magyar katolikus főpap mit is mondott:

“Jézus Krisztus sem csak a keresztényekért halt meg, hanem a muszlimokért, sintoistákért, buddhistákért, nem hívőkért, mindenkiért. Ha ezt nem látjuk világosan, baj van velünk.”

Jómagam ezzel az írással egy időre befejezem a politizálást. Az életünket behálózó, megmételyező politikára az ünnep napjaiban nincs szükség. Lehet élni anélkül is, sőt…..! Szeretném hinni, hogy sokan így gondolkodnak, és legalább három napra megkíméljük egymást mindattól, amit a politika szennye vitt az életünkbe. Örüljünk szeretteinknek, legyünk boldogok családtagjaink körében, vegyük elő a társasjátékokat, vagy „csak” – egy pohár bor mellett–beszélgessünk. Közben emlékezzünk azon szeretteinkre, akik már sohasem lehetnek velünk, de akiknek a mosolya, egy kedves szava a szívünkben örökké bennünk él. Gyújtsunk egy gyertyát, ne szégyelljük a könnyeinket, emberek vagyunk, érzésekkel, érzelmekkel. Holnap én is meggyújtom a gyertyámat, beszélgetünk is egy keveset, közben folynak a könnyeim. Így lesz, míg élek.

Miközben a karácsonyi menüvel birkózunk, gondoljunk azokra a felebarátainkra, akik szegénységben, nyomorban, nélkülözve töltik az ünnepet is. Gondoljunk sok tízezer honfitársunkra, akik az utcán, magányosan töltik a karácsonyt is. Számukra, az ünnep a nélkülözést és a keserűséget jelenti. Magukra hagyatottan, kivert kutyaként, a társadalom számkivetettjeiként tengetik az életüket. Ha ezt életnek lehet egyáltalán nevezni. Jusson eszünkbe, hogy adni jobb, mint kapni! Ha lehet, segítsünk, az ünnep erről is szól! Örüljünk, hogy adni tudunk.

Kívánom, legyen békés, boldog a karácsony, teljen szeretetben az ünnep!

„..gyertyácskákkal ékesítém” – karácsonyi és újévi szokások a 19. századi Magyarországon