Koronavírus
Unortodox-illiberális járványkezelés: koronavírusus ifivezetőt találtak, leállt a Gyermekvasút, de…..
Nem egyedi az eset: tábor, sok fiatal-felnőtt, gyerek, előfordul a fertőzöttség. Nosza, ha kiderül, indul a járványkezelés és mindenki teszi a dolgát – gondolnánk. Sajna az valóságban ez másként történt.
„Koronavírusos az egyik ifivezető, két hétre leáll a Gyermekvasút – járta be a hír a sajtót csütörtök este-péntek reggel
És valóban, a kizárólag ifivezetőknek szervezett, eredetileg hétfőtől szombatig tartó tábor egyik résztvevőjéről csütörtök délután kiderült, hogy pozitív lett a koronavírus-tesztje.
Tanulságos történet arról, hogyan (nem) működik itthon a járványhelyzet kezelése
A pozitív tesztről rögtön értesült a népegészségügyi központ (NNK), és mivel egy táborban vett részt az illető, az ÁNTSZ is. Mindketten felhívták a tábor szervezőjét, és megkérték, hogy másnap délelőttig senki ne hagyja el a tábort, mert ki fognak jönni ellenőrizni és kikérdezni minket, valamint arra is megkérték, hogy írjuk össze a résztvevők adatait, és küldjük el nekik emailben. Mindent úgy csináltunk, ahogy kérték: táblázatba foglaltuk minden érintett adatait, valamint elmondtuk mindenkinek, hogy másnap délelőttig ott kell maradniuk, mert majd kikérdezik őket” – olvasható az esetet leíró facebook posztban.
„Másnap 10 óra után még mindig semmi hír,
külön telefonálásra kiderült, hogy még a reggeli(!) értekezletük tart, és majd csak az után derül ki, mikor jönnek ki. Később kiderült, hogy egyáltalán nem jönnek ki, telefonon adták ki az utasításokat: a tábort be kell zárni, mindenki azonnal, a legrövidebb úton menjen haza a lakhelyére, és ott várja a járványügyi hatóság hívását: mindenkit a területileg illetékes szerv fog felkeresni, kikérdezni, és a kikérdezés alapján döntenek majd, hogy kapunk-e kéthetes hatósági házi karantént.
A kb. 80 érintett között voltak azonban, akiknek ez nem tűnt járható útnak:
potenciális fertőzöttként nem szívesen megy haza az ember a nagymamája, rákos rokona vagy egyéb veszélyeztetett csoportba tartozó hozzátartozója mellé.
Felvetettük tehát a hatóságnak, hogy nem lehetne-e legalább néhányaknak ott maradni a két hét idejére a táborban, hogy ne kelljen hazamenniük az előbb felsoroltak mellé.
Több környi próbálkozás után eljutott a kérésünk a legfelsőbb döntéshozó szintre is, de ott is egyértelműen (és ellentmondást nem tűrően) kimondták:
mindenkinek haza kell mennie a lakhelyére, és amíg fel nem keresik a járványügyi szakemberek, lakhelyelhagyási tilalom vonatkozik ránk.
Azt viszont tudni lehetett, hogy amennyiben majd elrendelik a karantént, megválaszthatjuk, hol töltjük el. Kifordult helyzet állt tehát elő: amennyiben követjük az utasításokat, kötelezően hazamegyünk várni egy telefont, amely után vagy nem is kell karantén, vagy eldönthetjük, hol töltjük a két hetet.
Itt érdemes egy pillanatig elmerengeni
azon, hogy vajon
biztosan jobb ötlet-e hazazavarni valakit a fél városon keresztül tömegközlekedéssel az egyszobás lakásukba a súlyosan beteg testvéréhez és a munkába járó anyukájához, mint engedélyezni, hogy egy 120 főre engedélyezett(!) táborban maradjon, ahol a fenntartó (becsülendő módon) vállalt volna mindent (fertőtlenítő takarítást, étkeztetést, mindent).
De ha ezen az „apróságon” (amin egyébként emberéletek múlhatnak) túl is lendülünk,
még mindig akadnak kérdések: mit jelent az emlegetett lakhelyelhagyási tilalom? Hiába adtuk le a járványügyi hatóságnak az összes résztvevő elérhetőségeit (telefonszám, email cím), az összes kommunikáció az irányunka kimerült abban, hogy a táborvezetőn keresztül megüzenték, hogy menjünk haza, és maradjunk ott, amíg majd valaki valamikor felhív minket, kérdez valamiket, és utána valamikor dönt valahogy.
Azóta sem értem (és nem is találtam meg sehol), hogy micsoda pontosan ez a lakhelyelhagyási tilalom:
egy ajánlás vagy egy kötelező érvényű utasítás? Nagyon úgy tűnt, hogy utóbbi, de közben furcsa, hogy akkor miért nem kapunk róla semmilyen hivatalos(nak tűnő) értesítést (akár csak egy emailt az egyébként leadott címekre). Nem csak hogy mi nem kaptunk semmilyen írásos utasítást, de még a táborvezetőnek sem írtak le semmit, csak szóban kommunikáltak vele.
De hogy ne csak felesleges akadékoskodásnak tűnjön a kérdés:
mondhatja valaki azt a munkahelyén, hogy nem megy be dolgozni, mert egy táborvezető azt mondta neki, hogy valaki a járványügytől azt mondta neki, hogy amíg fel nem hívják, nem mehet be dolgozni?
Mit jelent ez munkajogilag? Mi van, ha utána a kikérdezés során arra jutnak, nem kell neki karantén? Akkor mi volt az addig otthon töltött idő? Ki igazolja ezt, és hogyan? Hol lehet ezekre a kérdésekre választ találni? Sehol.
Szombat este van, eltelt több, mint két nap
A kb. 80 leadott kontaktból kb. 10 ember beszélt így vagy úgy a járványüggyel, de közülük többen is kezdeményezői voltak ennek a hívásnak, nem pedig fogadói. Eddig szinte semmilyen logika nem sejlik fel a kapott utasítások mögött:
- Van, aki kéthetes karantént kapott, piros papírral, teszttel.
- Van, aki teszt nélkül.
- Van, akinek a tábor kezdetétől számolják a két hetet, van, akinek a tábor bezáratásától.
- Van, akit kerestek, de nem tudta felvenni, visszahívnia pedig nem sikerült a számot.
- Van, akit kerestek, de csak annyit mondtak, hogy majd keresik újra.
- Van, akinek a visszahívást mára ígérték, de ez nem történt meg.
- Van, akinek csak javasolták, hogy maradjon otthon, van, akinek csak azt, hogy figyelje, vannak-e tünetei, de egyébként mehet bárhova.
Félreértés ne essék, egy világjárvány kezelése biztosan nagyon nehéz feladat
Érthető, ha vannak átfutások a rendszeren, és nem megy minden egyik pillanatról a másikra. De egy világjárvány attól világjárvány, hogy sok embert érint. Ha pedig valami sok embert érint, akkor
- nem lehetne csinálni egy weboldalt, ahol ezekre a kérdésekre le van írva feketén-fehéren a válasz?
- Nem lehetne rögtön küldeni egy emailt az érintetteknek, hogy pontosan mit tegyenek és tehetnek?
- És nem lehetne abbahagyni azt, hogy azzal magyarázzák ezt a fejetlenséget, hogy sok az érintett és hogy sokan vannak szabadságon?
Reméljük, senkinek nem lesz komoly baja.”
Szerző
