Vajda Mihály:”A falu népe már nem foglalkozik mezőgazdasággal. Utolsó „háziállata” a 132 csatornán sugárzó lapostévé”

Napjainkban a kormány igyekszik megtörni a Magyar Tudományos Akadémia ellenállását, s „kiszervezni” az akadémiai kutatóintézeteket. Láthatjuk, a Palkovics akadémikus miniszter vezette csapatok semmitől sem riadnak vissza, nem mennek a szomszédba egy „kis” zsarolásért. A mai légkörben talán érdemes lehet olvasóink számára, hogy fogalmazott Vajda Mihály professzor az orbánizmus lényegéről.

„…demokratikus kényszer…”

Vajda szerint olyan országban élünk, amely néhány kanyar után visszatalált önmagához. Beállt abba az ismert trendbe, amit másfélszáz éven át megszokott. Tagadva, vonakodva, bizonytalankodva, de egyre határozottabban mondott nemet a „demokratikus kényszerekre”, amelyekbe a rendszerváltás taszította. Orbán szerepét így látja:

„Tehetség azért kellett hozzá. Jött egy jó képességű, gyors felfogású, energikus figura, aki a magyarokat kiokosította. Mindent tudok, én leszek az, aki az ügyeket eligazítja. Én mutatom meg, ki az ellenség, ki a jó barát. Az utóbbiból kevesebb lesz, mert mint tudjuk, nemzetünket sanyargatják és üldözik. „Magyarország erős és büszke ország”, ezt szeretik hallani a népek. Nem az számít, hogy hiszik vagy nem hiszik. Arról van szó, hogy el akarják hinni.”

Közben pedig felnőtt a „mi emberünk”

Hangsúlyozta, Magyarország megszerette Ferenc Józsefet, jóllehet először gyűlölte. Kedvelte Horthy Miklóst, bár a végső mérleg egy kicsit sikertelen volt. És nem vitás, hogy Kádárnak ma is nagy respektusa van:

„Nem tudom, mit gondolnak az emberek Kádárról, de azt azonnal láttam, hogy a rendszerét pár hónappal az első demokratikus választások után visszasírták. Én már akkor úgy láttam, baj van, a nyugatosodást, a liberális demokráciát komoly veszély fenyegeti.” /….. / „ Közben pedig felnőtt a mi emberünk. Kezdett ráérezni arra, hogy is kell ezt csinálni. Első körben még elbukott, de most zsinórban harmadszor nyer választást kétharmaddal, ami nem akármi.”

Úgy fogalmazott, nem akar túlzásokba esni, ezért visszafogottan mondja: nagy az esélye annak, hogy ez egy ideig így marad:

„Mert ez az az állandóság, ami az országnak megfelel. Elfogadom, sok minden a kezére játszott. A gazdasági világválságot például még elődje vezényelte le. Kezére játszik a világot elárasztó populista hullám, amelynek Orbán az egyik leghatásosabb képviselője. Demagógiában Magyarország mindenképpen az élvonalban jár.”

Kádár – kádárizmus; Orbán – orbánizmus

Arról, hogy milyen hatalmi rendszert épített ki Orbán, gyakran vitatkozik azokkal, akik a rendszereket definiálni, tipizálni akarják. Fölösleges a történelmet kategóriákba sorolni:

„Én gond nélkül használom az orbánizmus meghatározást, ahogy Kádár rendszerét gyakran hívják kádárizmusnak. A nyugatos értelmiség, amely szemben áll a szisztémával, nehezen látja be, hogy Magyarországon ez a hatalomgyakorlás természetes rendje. Nem osztálykérdés, nem alkotmányos forma, ez politikai attitűd dolga. Sajnos el kell fogadnunk, legjobban Orbán rendszere felel meg ennek a beállítódásának.”

„A falu népe már nem foglalkozik mezőgazdasággal. Utolsó „háziállata” a 132 csatornán sugárzó lapostévé.”

Orbán bázisa a magyar vidék, ez az a terep, ahol szavai termékeny talajra hullnak. Budapestet még mindig jellemzi valamiféle nyugatias attitűd. Budapest bűnös város:

„A falu népe már nem foglalkozik mezőgazdasággal. Utolsó „háziállata” a 132 csatornán sugárzó lapostévé. Ha néha megfordulok falun, mindig azt kérdem önmagamtól, miből élhetnek ezek az emberek. A politikához való viszonyuk azonban változatlan. A közügyekbe beleszólni nem jó, nem is illik. Ha ehhez tartják magukat, nem eshet bántódásuk. Ez az, amit jobbágymentalitásnak mondunk. Jobbágy, közjogi értelemben, a 19. század közepe óta nincs. A jobbágyból szegényparaszt, cseléd, részes arató, béres, majd téesztag lett. De ma már téeszek sincsenek.”

Magyarország, a „keleti tüdő” – Olcsó demagógiák kézikönyve

Demagógiában Orbán a legjobb, mert nincsenek gátlásai

Úgy gondolja, politikai eszközökkel, törvényes választáson Orbán rendszere nem győzhető le. A Kádár-rendszer sem a politikai ellenállás miatt bukott meg. Nemzetközi trendek mentén a rendszer egyszer megbukhat. De a mostani hullám nemhogy akadályozza, inkább segíti őket:

„Demagógiában ő a legjobb, ez nem vitatható. Azért a legjobb, mert nincsenek gátlásai. Mindenütt azt mondja, amit mondania kell. Szellemi rokonai, követői számos országban hatalmon vannak. Ausztriában kancellári szinten, Olaszországban szintén erősek, még Svédországban is van ilyen párt. De a hatalmat olyan egyértelműséggel, mint Orbán, senki nem ragadta meg Európában.”

Most nem létezik olyan ellenzék, amelynek jó szívvel tagja lehetnék….

Kiemelte, való igaz, hogy a késő-kádári korban tágult a világ. Tudtuk, mit akarunk, merre tájékozódunk. A cél a Nyugat és a demokrácia. Ebben a pillanatban senki sem tudja, hogy akarunk-e valamit egyáltalán. Ezt a mostanit nem akarjuk. De akkor mit akarunk? A célok, szándékok nélküli élet távlattalan. Azt sem tudjuk, jöhet-e valami elfogadható az Orbán-rendszer bukása után:

„Most nem létezik olyan ellenzék, amelynek jó szívvel tagja lehetnék, mert nyüzsögnek az alkalmatlan, kétes identitású pártok. És azt se felejtsük el: léteznek olyan alapjogok, például az utazás vagy a szólás szabadsága, amelyek nekünk, öregeknek ma is sokat jelentenek.”/… / ” Amikor katasztrófáról beszélek, arra gondolok, hogy a globalizálódó világrend bármikor bedőlhet. A növekedés kényszere szétfeszíti. Miért csak a háromszázalékos növekedés érték? Nem lenne elég másfél-két százalék? Gazdasági ismereteim elégtelenek ahhoz, hogy jóslásokba bocsátkozzak. De valószínűleg katasztrófa lesz. Vagy lehet. Vagy úgy néz ki. Nem tudom. Tulajdonképpen semmit sem tudok.”

Forrás: 168ora.hu

Hajós András: Az Orbán rezsim egyik legnagyobb trükkje az a hazugság, hogy „de legalább rend van”