Vásárhelyi Mária: a demokratikus parlament ugyanolyan színjáték, mint a szabad választások

Aki azt gondolja, hogy a választási bojkott tétlenséget jelent, az súlyosan téved! Szerintem egy sikeres bojkottot megszervezni sokkal nagyobb és nehezebb munka, mint egy választási kampányban részt venni.

A sikeres bojkott rengeteg háttérmunkát, egyeztetést, agitálást és kampányolást kíván.

Igen kampányolni amellett, hogy sem a pártok, sem a választópolgárok ne vegyenek részt egy szervezett választási csalás legitimálásában és ezzel a diktatúra tovább építésében. A jelenlegi választási rendszernek egyetlen olyan eleme sincs, amely biztosítaná a választási rendszer politikai függetlenségét, a választások szabadságát a választópolgárok jogegyenlőségét és a választások során felmerülő viták pártatlan és igazságos elbírálását.

Magyarországon 2018-ban nem lesznek szabad választások,

ezért azután a részvétel akarva-akaratlanul legitimálja a választások előre borítékolható eredményét és a NER-t. Nincs olyan nap, amelyen ne történne valami égbekiáltó disznóság a hatalom részéről, amely előrejelzi, hogy mire számíthat az ellenzék a választások során.

A Hódmezővásárhelyen, a kormány jelöltjével szemben induló Márki-Zay Péter esete pontosan előre jelzi, hogy mit fognak művelni azokkal a jelöltekkel – állásvesztés, NAV vizsgálat, megfigyelés, megfélemlítés – , akik eséllyel indulnak egy kormánypárti jelölttel szemben.

Az ország csaknem összes óriásplakát helyének elfoglalása a kormánypártok által fizetett ügynökségek által, a nyilvánosság utolsó fórumait veszi el az ellenzéktől. Lám-lám, ha nem elég hogy média 90 százalékát közvetve vagy közvetlenül a kezükben tartják, nem elég, hogy törvényt alkotnak annak érdekében, hogy a kampányon kívüli időkben az ellenzék ne férjen hozzá az óriásplakát helyekhez, akkor a választópolgárok pénzén felvásárolják az összes plakát helyet.

És nem elég, hogy az adófizetők pénzén fenntartott média teljes kormánypárti megszállás alatt áll és fideszes szócsőként működik, az ugyancsak közpénzekből működő egyetlen hírügynökség megtagadja a kormánypártok számára kedvezőtlen hírek közzétételét.

És a választási csalások kategóriájába tartozik az ukrán és orosz állampolgárok szavazatainak megvásárlása is, amelyet egy rendszerváltás előtti szovjet-magyar megállapodás hatályban tartásával és kihasználásával valósítanak meg, és amelynek eredményeképpen olyan ukrán és orosz állampolgárok kapnak akár több százezer forintos nyugdíjat, akik soha életükben egyetlen napot sem éltek és dolgoztak Magyarországon. Ennek csak annyi az ára, hogy cserébe a Fideszre szavazzanak.

Ez csak az utóbbi néhány nap termése,

és akkor még nem ejtettünk szót a minden ízében igazságtalan választási rendszerről, a választást bonyolító testületek kormánypárti megszállásáról, a külföldön dolgozó magyar állampolgárok szavazati jogának korlátozásáról, a kamupártok undorító rendszeréről, a választási körzetek manipulatív kijelöléséről stb.

Az ellenzéki pártok most azt gondolják vagy legalábbis a választóikat arról győzködik, hogy mindenképpen részt kell venni a választásokon, hogy minél több képviselőjük bejuthasson a parlamentbe és megroppanthassa a Fidesz hatalmát. Csakhogy az elmúlt hét év tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy nálunk a demokratikus parlament ugyanolyan színjáték, mint a szabad választások. Meggyőződésem szerint nemcsak az ellenzéki pártoknak, hanem magának az ellenzéki pozíciónak is rengeteget ártott, hogy részt vettek egy olyan áldemokratikus országgyűlés működésében, amelyben egyetlen ellenzéki indítvány napirendre sem került, amelyben az ellenzék által kezdeményezett vitanapokat, vizsgálóbizottságokat a kormánypártok negligálták és nevetségességbe fojtották, ahol az ellenzéki képviselőket és a nyilvánosság tájékoztatására hivatott újságírókat rendszeresen kirekesztették és megalázták a kormánypártok. Saját hibáin, problémáin túl éppen ez járatta le leginkább az ellenzéket, lényegében teljesen függetlenül attól, hogy ki mit tett a parlamentben.

És minél több lopás, csalás, visszaélés, törvénysértés derül ki a kormánypártok tagjairól, vazallusaikról és oligarcháikról, annál elkeseredettebben fognak ragaszkodni a hatalmukhoz és annál gátlástalanabbul fognak bármilyen törvénysértést és erőszakot alkalmazni a hatalom megtartása érdekében.

Egy sikeresen megszervezett bojkott eredményeként azonban talán már a Freedom House – ezt itt szimbolikusan értem – sem fogja Magyarországot demokráciának tekinteni.

És mielőtt bárki a fantom pártokkal hozakodna elő; meggyőződésem szerint a fantompártok arra alkalmasak, hogy 1-2 százalékot, néhány ezer szavazót elvonjanak a valódi ellenzéki pártoktól, arra azonban nem, hogy egy bojkott esetén eljátsszák az ellenzék szerepét.

Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy az ellenzék körében konszenzus alakuljon ki abban a kérdésben, hogy Magyarországon a szabad választások egyetlen feltétele sem teljesül és ezért nem vesz részt ebben a hatalmas csalásban?

Vásárhelyi Mária az érdek-identitásról

Vásárhelyi Mária: mitől látszik olyan erősnek a sziklaöklű Fidesz?