Tényleg? Nahát… Ez persze elengedhetetlen, ám a probléma nem oldódik meg, igazából egy lépéssel sem kerülünk közelebb a megoldáshoz.
Mert Vidnyánszky tűrhetetlenül rágalmazott, és seregnyi tendenciózus ostobaságot hordott össze, ám a valóságos gond messze több, mint az ő személye: bár ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi napokban milyen szívesen nyilatkozott fideszes neonáci-újnyilas vagy legalábbis szemét orgánumoknak – ahogy egyébként a Fidesz vezetői is, rendszeresen – épp elég baj az is.
Nem akarom “túldimenzionálni” a problémát,
nem fogok tehát arról beszélni, hogy az igazi megoldás az Orbán-rezsim bukása nélkül nem képzelhető el… Maradok az egyetem ügyénél.
Azt mondja Vidnyánszky, hogy ha a kompromisszumhoz a távozása kell, hát nem mulasztja el a megfelelő pillanatot(?).
De vajon miféle kompromisszumról beszél? Talán lemondana az egész “kuratórium”? Vagy visszavonnak mindent, amivel semmibe vették az egyetemi autonómiát? Vagy az “alapítvány” is megszűnik, és Palkovics távozik a kormányból?
Mert ezek volnának a “megegyezéshez” szükséges dolgok – természetesen Gulyás Gergely és társainak bocsánatkérésén kívül, amiért sumákoltak, hazudtak…
Teljesen nyilvánvaló, hogy a “kompromisszumhoz” a hallgatók követeléseinek maradéktalan teljesítésére volna szükség: arra, hogy az egész folyamatot kezdjék elölről, és kezdettől az egyetemmel együtt csinálják…
De ez aligha képzelhető el. Mégiscsak az Orbán-rezsim bukása vihetne közelebb az egyetem dolgainak rendezéséhez is…
