Véget ért az óév. Elmúlt a karácsony, és vele az együttérzés, a segíteni akarás, az adakozás – hivatalos nyelven a fokozott szociális érzékenység – napjai. A karácsonyfa fenyőfa lesz ismét, méghozzá egyre szárazabb.
Szárad a fa és mi is még?
A fenyőfa alól eltűntek az ajándékok, szaloncukor helyett a csomagolás maradt dísznek, kezd hullani a tűlevél. Ami egy hete a családi boldogság jelképe volt, megoldandó problémává vált. A karácsonyfától megszabadulva kezdődhet az ünnepi rumli felszámolása, lehet – és sajnos muszáj – kitakarítani.
Január 2. kedd az első munkanap, még szerencse, hogy egy nappal rövidebb a hét. Miután december 10-e táján némi noszogatás árán sikerült felébreszteni, rövid ébrenlét után megint elszunyókál a társadalmi lelkiismeret. Néhány napig még fel-felriad, aztán decemberig csak „rendkívüli esemény” bekövetkeztekor tér magához. A gyerekszobák kiürült polcait lassan újra megtöltik a plüssállatok és elektronikus kütyük. A feleslegessé vált étel, a megunt ruha ismét a kukába kerül, vagy a társadalmi szolidaritás halvány jeleként a kuka tetejére. Összefoglalva: pár hét alatt visszatér a megszokott állapot – helyreáll a rend.
A mennyekből alátekint Jézus, és szomorúan sóhajt: Van még mit tenni….
