Kopogtat az irgalom a keresztény, konzervatív, nemzeti kerítésen. Pár százan vannak, köztük nők, gyerekek. Illedelmesek, fáradtak, éhesek, fáznak, és csak tovább akarnak menni, nem akarnak mást.
nem akarják senki munkáját, segélyét elvenni, a kultúra sincs veszélyben, azt Bayer Zsolt garantáltan nem engedi. Tudják mire számíthatnak a magyar kerítés előtt, de azért megpróbálják.
Annyira nem keresztény ez az ország hogy meghassa egy gyerek szenvedése. Még a saját sem. Mert ráadásul ez meg csak egy migráns! Most is csak biztos azért tolják előre a többiek, hátha megesik a szenvedésükön az a fene nagy keresztényi könyörület ami naponta többször elhangzik azokból a bizonyos szájakból. Pedig a valódi keresztény nem nézhet félre ilyenkor ha meglátja a szenvedőket, a menekülőket. Legalább fedél alá jussanak, ne fagyoskodjanak, ne éhezzenek, ne a kemény beton legyen az ágyuk ameddig a politika kihasználva sorsukat keménykedik velük. Mindössze ennyit kellene tenni.
Valahogy nem jó egy gyerekben, annak anyjába csak a menekültet látni. Valahogy most fel kellene emelni a tekintetet, és meglátni a valóságot. Az a kerítés százmilliárdokba került.
A menekültek segítése, ráadásul a gyerekeké, a betegeké, a nőké talán nem kerül ennyibe.
El kellene indulni, meg kellene mozdulni, de nem azért mert keresztények vagyunk. Csak mert emberek szeretnénk maradni.
Cselekedni kell mert a szenvedés már itt kopogtat, és sokan csak kihasználják ezt hatalmi érdekből. Gyerekek! Érdekli őket? Éreznek szánalmat? És te?