Banánköztársaság
Münchhausen báró Londonban – A magyar sajtó szabad, mert mindent lehet, amit szabad
Turistaúton járt a minap Londonban Orbán Viktor miniszterelnök, s ámbár az ő védettségi igazolványa a szigetországba való belépésre elvben nem jogosít – lévén hogy kínai oltást kapott -, Boris Johnson brit miniszterelnök mégis minden bürokratikus akadály nélkül fogadta őt a Downing street 10-ben. (Ott lakik a jóember, ott van a hivatala is.)
Turistaúton járt a minap Londonban Orbán Viktor miniszterelnök, s ámbár az ő védettségi igazolványa a szigetországba való belépésre elvben nem jogosít – lévén hogy kínai oltást kapott -, Boris Johnson brit miniszterelnök mégis minden bürokratikus akadály nélkül fogadta őt a Downing street 10-ben. (Ott lakik a jóember, ott van a hivatala is.)
A magas felek sok fontos, országaikat és világpolitikai jelentőségű ügyeket érintő témáról csevegtek, a házigazda például szóvá tette, hogy rossz dolgokat hallott a sajtó magyarországi állapotáról, s ez aggodalommal tölti el. Orbán Viktor meg-nyugtatta házigazdáját, hogy Magyarországon a sajtó igenis szabad, mert mindent lehet, amit szabad.
Később aztán a szokással ellentétben nem tartottak ugyan közös sajtótájékoztatót,
de Orbán alkalmazkodott az angol szokásokhoz, és ezúttal szóba állt az utcán csoportba gyűlt sajtómunkásokkal, akik szintén a sajtószabadságot féltették Orbán kormányzásától. Nos, kérem, azt történt, hogy a miniszterelnök meghívta az aggodalmaskodó hírlapírókat Magyarországra – mondván:
„…aki aggódik a magyar demokrácia és a sajtószabadság helyzete miatt, jöjjön el Magyarországra, menjen oda egy újságárushoz, és legalább egy tucat kormánykritikus lapot fog tudni venni.“
Most, hogy kinyitottak a kocsmák, a jó angol tudósítók talán szaván fogják majd Orbán Viktort, s ellátogatnak Budapestre – ellenőrizendő, hogy van-e a piacon jó sör és elég kormánykritikus lap. Miért is ne?! Országos terjesztésű, nem kormánypárti napilap ugyan tudtommal csak egy van, de hetilap több is. Az internet pedig tele van ellenzéki portálokkal.
Egyébiránt pedig meg lehet vizsgálni az érvényes jogszabályokat is
Az Alaptörvény-ben például benne van:
„IX. Cikk
(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
(4) * A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.“
Aki pedig a törvényeket megsérti, bíróság elé citálható, amely a törvények rendje szerint megbünteti a vétkeseket.
Vannak még egyebek is az Alaptörvényben, de kell ennél több?
A mindennapok gyakorlatát a Médiatörvény szabályozza. Érdemes abba is belekukkantani, hogy minden olvasó érezhesse: Orbán Viktor nem a levegőbe beszélt Londonban, amikor a magyarországi sajtószabadságot védelmezte. Merthogy van ilyen sok-sok paragrafussal, nekem ez a kettő tetszik a legjobban:
Médiatörvény
4. § A médiaszolgáltatások sokszínűsége kiemelten fontos érték. A sokszínűség véd-elme kiterjed a tulajdoni monopólium kialakulásának, valamint a piaci verseny indokolatlan korlátozásának megakadályozására is. E törvényben foglalt rendelkezéseket a sokszínűség védelmének szempontját figyelembe véve kell értelmezni.
6. § A közszolgálati médiaszolgáltatás a demokratikus társadalmi rend megfelelő működésének elengedhetetlenül szükséges feltétele. A közszolgálati médiaszolgáltatás érdekeit különös súllyal kell figyelembe venni e törvény alkalmazásakor.
A törvény – az törvény!
És annyit ér, amennyiben érvényt szereznek neki! Sajátságos, hogy ma már szinte nincs nap, amikor ne érné kritika valamely tekintélyes helyről a magyarországi sajtóviszonyokat. Erre mondja a Kovács Zoltán és Hollik István szóvivő : azok a kákán is csomót kereső balliberális jajongók, akik ezzel a szabályozással elégedetlenek, egészen biztosan csak bajkeverők, és Gyurcsány (Soros, Tavares, Sargentini, az Európai Bizottság, a Velencei Bizottság, az ENSZ, az Európai Tanács és nem mellesleg mindenféle balos civil tömörülések) zsoldjában állnak. A jámbor magyar néző pedig, aki látta Orbán Viktor londoni tündöklését szemben állva a brit sajtó képviselőivel kábultan figyelte a szerfölött magabiztos férfiút, amint eligazítja a tévelygő pennarágó népséget.
Bámulattal néztem e performance-ot. Hiszen ott Münchhausen báró reinkarnációját láthattuk!
S akkor elméláztam magamban, egy, s más dolgokon, amelyeket – íme most a közjó érdekében – gépbe is írok a nagyközönség szolgálatában, hadd lássa mindenki:
van itt szabad, kormánykritikus sajtó.
Megszámoltam magamban például, hogy a Médiatörvény betartását ellenőrző, a parlament által megválasztott Médiatanács tagjainak sorában hány ellenzéki tag van, s nagy hirtelen rájöttem, hogy nincs egy sem, mind fideszes, még KDNP-s sincsen. (De amúgy függetlenek! Az ám!) Kutattam emlékezetemben, mikor láttam-hallgattam legutóbb komoly ellenzéki politikust vagy szakértőt a köztévében-közrádióban, de jó ideje már nem is hallottam ilyesmiről. Ellenzéki szereplőkről a köztévében legutóbb talán akkor szóltak a hírek, amikor biztonsági őrök a látogatóba érkezett képviselőket némi erőszakkal kihajították a köztévé ajtaján.
De itt álljon meg a menet, hadd legyek őszinte!
Az évente százmilliárdokkal kitömött közszolgálati tévé műsoráról és egyéb viselt dolgairól valójában csak akkor értesülök, ha azokról valamely független orgánum megemlékezik, különben köztévét biztosan nem nézek, nem tudhatom tehát, hogy mit művelnek a mindennapok során. Még az is lehet, hogy sokan mások sem nézik őket, ezért történik meg gyakran, hogy Orbán-Münchhausen is mostanában inkább a közösségi oldalán teszi közhírré a kormány és az ország kivételes sikereit, a köztévé le van…A péntek persze szent nap, a közrádióban a reggel Orbán Viktoré. Mellette, előtte, utána talán igen sokan hallhatók, ellenzéki politikusok, politológusok, szakértők és a szabad vélemény más képviselői. Vagy mégsem? Nem tudom. Köztévét nem nézek, közrádiót nem hallgatok.
Jogom van hozzá! Ez is része a sajtószabadságnak
Nem olvasom a Kesma lapokat sem, és ezért eszembe nem jut az a lehetőség, hogy amikor ez az 500 elemes monstrum megalakult, a Fidesz kisajátította magának a vidéki lapolvasók tájékoztatását. Néha látom a világhálón e lapok címoldalát, ott virít rajta Orbán Viktor fényképe, amikor a tájékoztatás sokszínűsége jegyében ezek a sajtótermékek egyöntetűen ugyanazt az interjút teszik közzé olvasóik épülésére. No de hát a Versenyhivatal szerint ez nem tájékoztatási monopólium, minden rendben van a jogszabályok szerint.
A hirdetési piacon is minden rendben van
Minden hirdető gazdasági megfontolások alapján annak adja a hirdetési pénzét, akinek akarja. A legnagyobb hirdető az állam, illetve az állami tulajdonú és az államhoz közel álló cégkör, ott hirdetnek, ahol a leg-nagyobb hatást érik el – a legkedvezőbb áron. Hol sérül itt a sajtószabadság?
Mellesleg pedig a szentélyek szentélyében, a parlamentben is dolgozhatnak az újságírók
Kis helyen, kicsi ketrecben ugyan, de Kövér László házelnök szerint oda is valók, mert különben folyton kérdésekkel zaklatnák a haza gondjainak megoldásán fáradozó képviselőket és kormányférfiakat, s az megengedhetetlen. A sajtó a kórházakba se járjon járvány idején (meg máskor se) mert azokban gyógyítás folyik, nem kamerázás. Az orvosoknak sem kell nyilatkozni, meg a tanároknak sem, arra ott vannak a szóvivők meg a kommunikációs igazgatók. Megkapják a kérdéseket írásban, s amelyiknek van értelme, arra válaszolnak, A többi megy a kukába.
Így aztán a közvélemény immár mindent tud a 16 ezer lélegeztetőgép beszerzéséről, a kínai vakcinák megvásárlásáról, a Paks II. atomerőműről, a Fudan egyetemről, a Budapest-Belgrád vasútvonalról, a thaiföldi magyar nagykövet visszahívásáról, a vizes VB lebonyolításának utólagos áremelkedéséről, az önkormányzati bérlakások eladásának kényszeréről, a járványkezelés és a gazdasági válság elleni intézkedések mibenlétéről, különösen a költségvetés 500 milliárdjáról, amiről még Varga Mihály sem tudja, hogy mire szánják.
Hiszen mindez a mi ügyünk, a számlákat mi fizetjük, adófizetők, csak éppen semmi közünk hozzájuk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a közszolgálati Magyar Távirati Iroda néha megkurtítja és átszerkeszti a híreket, az Országos Sajtószolgálat pedig megtagadja ellenzéki közlemények kiadását, mert vagy nincs hozzá kedve az ügyeletes szerkesztőnek, vagy valaki ezt kérte. És nincs független vagy akár csak félig-meddig független tévé-híradó, amelyben ne számolnának be arról, hogy egynémely hírek kapcsán megtudakolták az illetékesek véleményét, de választ nem kaptak. Nem csak tartalmi választ nem kaptak, hanem az illetékesek a nem is reagáltak a kérdésekre.
A sajtótájékoztató pedig Magyarországon külön speciális műfaj a sajtószabadság jegyében
Járványos időkben a sajtó csak online lehet jelen. (Na jó, ez alapvetően rendben van, de amúgy ez járvány nélkül is megszokott gyakorlat Hunniában.) És az újságíró sokszor nem is kérdezhet. Máskor a kérdéseket előre és írásban kell feltenni, s a kérdezett – tetszése szerint – vagy felel vagy nem. Ez már röhejes lenne, ha nem volna olyan szomorú. Jobbára ilyen a rendszeres csütörtöki kormányinfó, amelyen Münchhausen báró legjobb tanítványa szokott mesélni közügyekről a nagyközönség legnagyobb bámulatára.(Ilyenkor néha, ha úgy hozza a véletlen, kérdezni is lehet, s a miniszter úr néha válaszol is, bár nem mindig arra, amit kérdeztek tőle.)
Arra pedig már ki emlékszik, hogy ki tudja, mihez közeli körök lenyúlták a valaha független Origót, az Indexet, kinyírták a Népszabadságot, a Klubrádiót, hogy az ellenzéki városokban mostanában közpénzen fura kormánydicsőítő-ellenzékgyalázó választási kampánykiadványok jelennek meg, s a viruló sajtószabadság tényeit talán még sorolhatnám, de meglehet, nem tudok róluk.
No hát csak jöjjenek a brit újságírók, s tapasztalják meg milyen szabad és sokszínű a magyar sajtó, a tájékozódás is meg a tájékoztatás is
Orbán Viktor pedig majd külön vendégül látja őket a Karmelita kolostor teraszán, és kiváló angolságával válaszol minden kérdésükre, például elmeséli, miféle védelmi együttműködés van előkészületben az Európai Unióból csak minap kiugrott Nagy-Britannia és Magyarország között! Szuper sajtónap lesz és nagyon szabad.
Szerző
1 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- Vasárnapi (cseppet sem) ünnepélyes gondolatok egy pici országból
- Vidéki prókátor: Lázár, a Fidesz Gyurcsánya?
- Szanyi Tibor: kracsun = karácsony? – Úgy látszik, a jó hírek csak nem akarnak Orbánhoz kötődni
- Készülj a karácsonyra – 5 jótanács: így díszítsd az otthonod
- Orbán Viktor szerint “Brüsszel” Magdeburgot akar csinálni Magyarországból
- Időjárás, ma havazik, de mi lesz karácsonykor?
- Vasárnapi horoszkóp két nappal karácsony előtt
- Jobb félni? – Nemcsak rendőrök, de civilruhások is figyelnek
- Szoboszlai megy a Real Madridba?
- 10 000 ember az ünnepi asztalnál – idén is lesz krisnás Karácsonyi Szeretetlakoma a Népligetben
gina
2021.05.31 08:45 at 08:45
Rohadék és egy ilyen van az ország élén.. annyira undoritó ez a hazug mocsok,, mikor tisztában van a nép azzal hogy sok ellenzéki ujság nem müködhet Magyarországon, hanem külföldön nyomtatják és ide hozzák utána,, ez ennek a potrohos cigánynak az igazsága.. remélem beledöglik az igazságába….