Banánköztársaság
Juszt László: na, ezt minek nevezik? Ötletem lenne… és Önöknek?
Nem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét, és azonnal reagál, ahogy tette ezt most is a Pegazus-ügy kapcsán.
Nem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét, és azonnal reagál, ahogy tette ezt most is a Pegazus-ügy kapcsán.
„Most akkor üljünk le egy pillanatra, s gondoljuk át nyugodtan ezt a Pegazus ügyet
- Tény, hogy Magyarország megvásárolta a szoftvert. (Kósa szíves közlése.)
- Tény, hogy az USA valamilyen oknál fogva nem, pedig a két ország – értsd az USA és Izrael – a terrorizmus kérdésében is szoros együttműködést tart fenn. Ebből mégsem kért. Csak nem azért, mert olyan kényes adatokhoz juttatta volna szoftver értékesítőjét az állampolgárairól, amit nem akart volna?
- Tény, hogy egy oknyomzó csoport hozta nyilvánosságra a sok országban megfigyeltek listáját.
- Tényként könyvelhetjük el, hogy nem ők nyomozták ki a több ezres listát. Valahogyan hozzájutottak…
A kérdés, hogyan kerülhettek hozzájuk a telefonszámok?
Annak kicsi a valószínűsége, hogy a földön üzemben levő sok milliárd számot kontrollálta le az oknyomozó csapat.
Így csak az lehet a megfejtés, hogy – a rendszer gazdájától.
Ha pedig ez a logika igaz, akkor a tény az,
hogy a magyar kormány olyan szerződést kötött, amelyben egy idegen országnak adott hozzáférést állampolgárai megfigyelésére.
Na, ezt minek nevezik? Ötletem lenne… és Önöknek?”
A hozzászólásokból…
„Engem viszont az is érdekelne, hogy ha már hozzáfértek a listához az újságírók, akkor miért nem hozzák nyilvánosságra, hogy kiket figyeltek meg? Miért csak csepegtetik az információkat? Szerintem minden megfigyeltnek joga van tudni, hogy az elmúlt években törvénysértő módon megfigyelték, lehallgatták, ott ólálkodtak a hálószobájában.”
„Ha a kormány eladta a honpolgárait megfigyelésre (ezt mondjuk el is tudom képzelni róluk), még mindig ott a kérdés, mi szüksége van egy másik államnak magyar újságírók, üzletemberek, egyetemi tanárok, politikusok, vagy épp Simicska fiának lehallgatására?”
„De a lényeg még mindig nincs semmi következménye. Ha az öszödi beszéd lemondással járt ez akkor mivel fog? Nap mint nap derülnek ki a kormány botrányos ügyei, de semmi következmény nincs.”
„Konkrétan hazaárulás. Több értelemben is.”
