Banánköztársaság
Kedves Vezető nyergelt, fordult, gyorsan lekevertek neki néhány maflást Brüsszelben, de hazafelé a repülőn már érezte, hogy győzelem ez a javából
Drága feleim, nagyjából itt tartunk agyilag : „Hiába utasította el az Európai Unió Bírósága Magyarország és Lengyelország panaszát az ellen, hogy jogállamisági feltételekhez kössék az uniós pénzek kifizetését, az indoklásból kiderül, hogy valójában győztünk…Nem vesztésben, hanem nyerésben vagyunk.”
Drága feleim, nagyjából itt tartunk agyilag : „Hiába utasította el az Európai Unió Bírósága Magyarország és Lengyelország panaszát az ellen, hogy jogállamisági feltételekhez kössék az uniós pénzek kifizetését, az indoklásból kiderül, hogy valójában győztünk…Nem vesztésben, hanem nyerésben vagyunk.”
Nem értjük, mi? Én sem. Nem baj!
Tecccettek volna rendesen inni!
GYŐZTÜNK!
És elmondom, hogy sikerült újfent idáig jussunk!
A Kedves Vezető miután lemosta magáról az út porát, a kerozinbűzt (ezt a nyomorult csapatós-meccsrejárós repcsit cserélni kéne már. Bolsonarónak a brazil hasonszőrű cimbinek is újdonatúj gépe van, ez meg van tán vagy két éves, meg randa a festése is) letörölte arcáról a bárgyú vigyort, ami még a brüsszeli fiaskó óta száradt rajta, rájött, hogy győzött! Megint, hogy teremtő tenne neki egy szívességet. Tudják! Nyergelt, fordult, gyorsan lekevertek neki néhány oltári nagy maflás lángost Brüsszelben, majd azzal a lendülettel jött is vissza, de már menet közben, még a gépen érezte, hogy győzelem ez a javából.
Mert a Kedves Vezető A.) mindig győz, B.) ha nem győz akkor az A-pont lép életbe!
Hát, nagyjából ez a mentális állapot manapság, már vagy tizenkét éve sokat szenvedett kis hazánkban,
ahol egy olyan csóka rángatja a kormányt, meg gyártat amúgy teljesen hibbant rigmusokat a paradicsom színéről választási programként, és öldököl disznókat kéjesen, hátha attól az éppen menekülésen gondolkozó, amúgy értelmes, és nagyrészt tájékozott fiatalság dob egy hátast az élvezettől, akire már külön kevlármellény-iparág épült ki, merthogy még az óvoda pitypang-csoportjának látogatására is kötelező viselet neki golyóálló cucc. Hátja! Soha nem lehet tudni! Még valamelyik hozzádob egy labdát. Vérszomjas kis libernyákok manapság ezek a lurkók, biztos át is műttetnék magukat, ha nem lenne rá szerencsére törvény.
Szóval emberek, ez a vég! Ennél már nincs lejjebb, legfeljebb oldalazni lehet a trutyiban a szakadék alján, ahova ez lökött minket.
Azt tudjuk, hogy nemzetünk fénylő csillaga, amit csak lehet elbukott,
kikapott, megverték, hogy feszt saller-, és kokierdőben tévelyeg ahogy kiteszi a lábát a Kárpát-medencéből, semmibe nézik, röhögnek rajta, kerülik, mint a leprást, mert gyakorlatilag a homlokán van egy bazinagy stigma a „lopok, mint állat, kerülj el” felirattal, amit mindenki lát kerek e földön, kivéve a drága híveket. Csak ott a baj, hogy tovább vonszolja magát és minket kudarcról-kudarcra, valahová bele az elmúlásba, a forint már sza…hohó!…semmit nem ér, a gazdaság minden híreszteléssel ellentétben romokban, egészségügy nem létezik, oktatás ebek harmincadján, és ráadásul igen, Brüsszelt is végre sikerült megállítani olyannyira, hogy pénz az nuku! SEMMI! Vége!
Brüsszel, mint a cövek úgy áll, mi zuhanunk, ez a szerencsétlen meg zavartan újabb meséket sző a saját bukásait győzelemnek retusálva. Gratulálok magunknak!
Fotó: Cseri László
Szerző
