Cserhalmi György: Mészáros Lőrinc-jelenségnek az egész országot kellene bosszantania …..

Mészáros Lőrinc gazdagodásának az egész országot kellene bosszantania. De nagyon – mondja Cserhalmi György, aki épp harminc éve, 1989. március 15-én mondta el az ellenzék 12 pontját a televízió épülete előtt.

A forradalom rendben volt, ott, 1848-ban

Cserhalmi elmondta, nagyon sok újság kereste, de eddig elhárította, hogy a 30 év előtti eseményekről beszéljen. Nem akart róla beszélni, mert kiábrándult a rendszerváltásból, hangsúlyozta, nem március 15-éből:

„Az rendben volt, ott, 1848-ban. Azóta mindenfélét csináltak vele, és főleg hülyeséget. Persze az egy fontos pillanat volt az én életemben. De ami sokkal lényegesebb, és ezzel kellett volna kezdenem: ott, akkor tényleg úgy tűnt, hogy nagyon fontos pillanat volt az ország életében is. És akkor onnantól felejtsük el az egészet…..”

Kitérően, mélységes csalódottságát érzékeltetve beszélt attól, mi is valósult meg a három évtized alatt a 12 pontból. Az újságíró úgy fogalmazott, az utolsó hat pont talán teljesült. Az első viszont ez volt: ” Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.”:

„Lenne ezzel kapcsolatban vitám. Azért mondom, hogy ha ebbe belemegyünk, vége-hossza nem lesz. Volt olyan pont is, is hogy a szovjetek menjenek haza.”

Orbán és a „más tolla”….

Olvasóink közül biztos vannak, akik emlékeznek arra, hogy ez például előbb hangzott el ott, mint hogy Orbán Viktor Nagy Imre és társai újratemetésén követelte volna:

„Ez nem számít. Nem százméteres vágta ez.”

Felesleges belemenni….

Igencsak lesújtó véleménye lehet Cserhalminak az emberi jogok betartásáról, a bírói függetlenségről. Az ezzel kapcsolatos kérdésre sem ad egyértelmű választ, de amit mond, abban minden benne van, nem kell kódfejtőnek lennünk, hogy értsük:

„Azért mondom, hogy kár belemenni, mert teljesen fölösleges. Legalábbis részemről.”

„Én nem vagyok pálcatörős ember”

Cserhalmi kitért arra, máig van kutatási engedélye, hogy megismerje a róla szóló jelentéseket a történeti levéltárban:

„Én nem vagyok pálcatörős ember. Pontosan tudom, hogy énrólam kik és miket írtak. És egyik sem olyan, amit ne bírnék elviselni lábon, nem fogok kifeküdni tőlük. Ugyanakkor mélyen értem ezeket a dolgokat. Nem vagyok hőbörgős ember sem, aki azzal jön, hogy „na te jelentgettél”. Nem. Megpróbálom megérteni az okait, és többnyire meg is értem. Sőt, az én esetemben az összest megértettem, tökéletesen. Nem ők a hibásak, a rendszer volt a hibás. Ők elgyengültek egy pillanatra. De kivel nem fordulhat ez elő? „

Szóba került, hatalmas munka az, amit elvégzett az elmúlt fél évszázadban. Több mint 260 film a színházi szerepek mellett:

„Tényleg sok. Azért nem tudok róluk mit mondani, mert már megtörténtek. Nem szeretek belerévedni ezekbe a dolgokba, mert ez a múlt. Nem mintha nem tisztelném a múltat.” / …… / ” Néha azt gondolom, jó, hogy velem történt, de úgy vagyok vele, mint az esti előadásokkal. A végén azt mondom magamnak, jó, hogy ez nem velem történt, ezt valaki más csinálta. És onnantól én már én vagyok, és ez nagyon jó.”

Sokkal jobb volt….

A művész szerint a szakmában a rendszerváltás előtt összehasonlíthatatlanul jobb helyzet volt, mit a mostani:

„Tudtuk, hogy mi ellen szól a fáma. Épp ezért nagyon sikeresek is voltunk. Ha mi tudtunk a sorok között olvasni, előbb-utóbb a nézőtér is megtanult. Másfelől ontották a filmeket a stúdiók, mindenkinek volt munkája, meg lehetett élni belőle. A televízióban készült kétszáz-valahány tévéjáték, és a jó Isten tudja, hány tévéfilm. A szakma biztonságban volt, mindig volt valami, amire támaszkodhatott. Lehetett tervezni holnapra. „

Tao-káosz és hírességek összecsapása: ha ez volt a cél, máris teljesült

Színészfizetés? – hagyjuk…..

Kitért arra, hogy ma 140 ezer forint egy színész kezdő fizetése, ebből kellene gyerekeket felnevelni, lakást vásárolni, fenntartani:

„Hogy? Ez még Barbie-babára meg babaházra is kevés. Nagyon messze vagyunk a környező országok valóságától is. Sokat dolgozom Csehországban, és nem is merem elmondani, mekkora a különbség a magyar és cseh színházi és filmes gázsik között. Egy kis szakma, 1200-1300 emberről van szó. Meg lehetne becsülni anyagilag is.”

Nem rendszerváltás, hanem gengszterváltás volt….

Cserhalmi már 1990–ben megmondta, hogy itt nem rendszerváltás, hanem gengszterváltás történt. Most is az mondja, ez már akkor nyilvánvaló volt:

„Hát, ahogy átmentették magukat. Ha csak megnézett az ember egy vidéki téeszt, ahol az agronómus meg a téeszelnök átvette a gépparkot, és a szegény parasztnak, aki éppen visszaperelte a földterületeit, azt a 2, 3, 5 vagy 10 hektárt, napi húszezerért adták bérbe a kombájnt, amit a közösből szereztek meg maguknak.” /……. / „Aztán ott voltak a spontán privatizációk, ezek úri disznóságok. Úri? Na, mindegy……”

Lesújtó „véleménye” van napjaink közbeszerzéseiről:

„Arról az embernek már nincs is véleménye. Amikor azt olvasom, hogy Mészáros Lőrinc a 2057. a milliárdosok listáján, azt mondom, lesz még ezredik is. „

Mészáros vs. Zuckerberg

Arra az újságírói kérdésre, hogy a felcsúti gázszerelő tehetségesebb, mint Zuckerberg, így válaszolt:

„Az nyilvánvaló. De nem tudom, mert még nem előzte meg. Bár egy év alatt talán képes volt többet keresni, mint ő. „

meszaroslorinc@freemail.hu – korrajz a Zuckerbergnél okosabb hazánkfiáról és rólunk

Hogy hol, ki milliárdos, az jellemző……

Kitért az interjú arra is, hogy Amerikában az olyan sztárok, mint Robert De Niro a milliárdosok, nálunk pedig nem Cserhalmi György, hanem Mészáros Lőrinc:

„Robert De Niro nem olyan gazdag, azért vállal annyi filmet, hogy fenntartsa azt az életszínvonalat, amit megszokott. Az átlagembernek nincsenek ilyen vágyai. A halotti ruhán nincsen zseb–mondta a bölcs zsidó, és ebben tökéletesen igaza van. Én százmillióval sem tudnék mit kezdeni, nemhogy milliárdokkal. Fogalmam sincs, mit kell vele csinálni. El kell szórni. Mit tudnék vele kezdeni?

Én olyanokon szoktam berágni, amikor mindenféle producerek elkezdik mondani, hogy mennyit ér egy szerep. És akkor az ember megpróbálja felhívni a figyelmet arra, hogy az illető producer próbáljon végigcsinálni csak három napot. Járnak a tanítványaim castingokra, és 20-30 ezer forintokért akarják elvinni őket egy napra, mondván, majd a következő filmnél emelik a gázsit.

A gengszterkedésnek, a pitiánerségnek ez olyan mély szintje. És közben látom, hogy a producer a Szabadság-hegyen húzza fel éppen a házát, vagy a Rózsadombon, Na, ez engem jobban bosszant, mint Mészáros Lőrinc, mert ezeket látom. Mészáros Lőrincnek az egész országot kellene bosszantania. De nagyon.

/Az interjú teljes szövege a Magyar Hang, 2019. március 15-21. számában olvasható./

Varga Zoltán: Hogy ki a Mészáros? Tudom én? Egy pénztárca…..