„A két úr szolgája” c. vígjátékot ketten vitték színpadra: Goldoni és Orbán – Lendvaiságok, a javából….

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most a mögöttünk lévő hét történéseire reflektál…

„A két úr szolgája” c. vígjátékot ketten vitték színpadra

Először a 18. század közepén az olasz Goldoni, másodszor a 21. század elején a magyar Orbán Viktor. Mindketten jeles komédiások. Orbán épp olyan könnyedén pendlizik két ura: Trump és (a Hszivel erősített) Putyin között, mint Goldoninál a dupla bérre ácsingózó, szélhámoskodó Truffaldino. De újabban mintha Orbánnak is nehézségei támadtak volna.

Az egyik gazda: Trump szankciókkal fenyegeti a másikat.

Orbán -Putyinnak szolgálva- eddig egész politikai ideológiát épített a szankciók kiátkozására. Pedig tudta, amit a Századvég kormányhű elemzője most óvatlanul kifecsegett (ez az ilyen Goldoni-féle, commedia dell’arte-szerű színdarabok hátulütője – néha rögtönözni kell bennük): ha az Unió a vétó miatt nem tudja meghosszabbítani a Putyin-oligarchia vagyonának zárolását, ebből még másfél évig finanszírozták volna az orosz háborút. Ennyit a békepártiságról.

Végül Orbán némi színpadias ökölrázás után frissebb hatalmú urának, Trumpnak engedelmeskedett. Nem vétózott.

Az a szerencse, hogy a komédiák általában derűsen végződnek. Goldoninál ez garantált:

„Remélem, az uraságok megbocsátanak nekem, már csak azért is, mert olyan jó móka volt”

– így Truffaldino. De mi lesz a vége Orbán „jó mókájának”? (Bővebben itt!)

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Szijjártó kemény-legény üzemmódban: 'magyarok vagyunk és nem hülyék' - majd aláírta amit kellett

„Hiába, a magyar életszínvonal hihetetlen tempóban emelkedik

Lassan a felhőkön is áttör, mint a mini Dubajban majd a Trump torony. Ez mostantól tudományosan bizonyított tény. A közpénzből kistafírozott Matthias Corvinus Collegium gazdasági műhelyének vezetője megállapította, hogy

ma a legszegényebb 20 százalék is jobban él, mint 2010-ben a leggazdagabb ötöd. Ezt cáfolhatatlan statisztikai adatok bizonyítják: több mobiltelefonjuk, színestévéjük van, mint 15 évvel ezelőtt a gazdagabbaknak.

Vagyis -állítja diadalmasan- nem a középosztály csúszik lefelé, mint a felszínes szemlélő gondolná, hanem a szegények emelkedtek fel a középosztályba.

A szegénység megszűnt, kész-passz, probléma kipipálva.

Ez semmi! Minek lacafacázni holmi 20 százalékokkal. Magam pl. az Orbán rezsim idején vagyonosabb lettem a hírhedett Krőzus lídiai- és Dárius perzsa királyoknál is. A nyomorultak enélkül senyvedtek, de nekem elektromos fogkefém is van! Kettő. Az egyik jó, a másik rossz. És a rosszhoz még pótfejek is vannak! Nem kell úgy szerénykedni a NER sikereivel.”

Gazdaságpolitika-tanár az MCC-ről: ma egy átlagos 'szegény' család jobban él, mint 2010-ben egy átlagos 'gazdag' család

„Ugyebár pár éve a miniszterelnök azt ígérte, hogy 2030-ra lehagyjuk Ausztriát

A független sajtó persze nem bírta ki: lábbal tiport reményeink rózsabokrára. A Hvg kiszámolta, hogy

ha a jelenlegi ütemben, évi 0,6 százalékkal emelkedik nálunk a nemzeti jövedelem, Ausztria viszont folyamatosan recesszióban marad (ennyi szívességet igazán megtehetnek!), akkor 2082-re már utol is érjük őket.

Pukkadj meg, Hvg!

Hát mi az az 57 év? Addig fél lábon is kibírom. És még spórolok is, ha mindig csak fél pár cipőt veszek.”