Abban gondolom nincs vita, hogy egy iskola nevelői, az odajárók és szülei azok, akiknek a véleménye meghatározó abban, hogy ki vezesse az adott intézményt. Nem szül jó vért, ha a politika belebabrál. Budaörsön ez történt….
Szerencsére a „volna” szót is odaírhatjuk a leadbe!
De miért döntő a szerepe a „szerencsének”? Wittinghoff Tamás facebook posztja rávilágít a szerencsétlen magyar gyakorlatra:
„Most kaptam a hírt, hogy az emberi erőforrások minisztere – mert oktatási miniszter már 9 éve nincs Magyarországon – a nyár közepén elutasította két budaörsi iskola igazgatójának a vezetői pályázatát. Az Illyés Gimnáziumban és a Herman Ottó Általános Iskolában is az évtizedek óta mindenki megelégedésére dolgozó, komoly sikereket maga mögött tudó jelenlegi igazgató újabb öt évre benyújtott pályázatát dobták vissza. Mindketten egyedüli pályázók voltak, a tantestület, a szülők és a képviselő-testület támogatását élvezve.
Kisvártatva
– feltehetőleg rögtön kibontakozó, elemi erejű felháborodás láttán – a minisztériumban mégis úgy döntöttek, hogy a két intézményvezető egy évig még tovább igazgathatja iskoláját. Ez persze csak arra jó, hogy teljes bizonytalanságban tartsák őket és az intézményben dolgozókat, tanulókat egyaránt.
Az önkormányzat, amely évtizedeken át rengeteg pénzt áldozott – és áldoz még most is – arra, hogy a budaörsi gyerekek városunkban kiemelkedő színvonalú oktatásban részesülhessenek, már nem fenntartója az iskoláinak, azokat az állam elvette tőlünk, így az igazgatói kinevezésekbe sincs beleszólásunk.
A kormányzatnak pedig láthatóan nem számít
sem a budaörsi szülők, sem a tanárok, sem pedig a város választott képviselőinek a véleménye.
Az orvosi etika köréből származik a „ne árts” elve. Mi sem kérünk mást a kormánytól, de ezt elvárjuk: tartsa tiszteletben az érintettek véleményét, és ha már segíteni nem tud, legalább ne ártson!”
A fenti példa ismét bizonyítja, hogy a baromi keménynek mutatkozó regnáló hatalom addig játssza a „hvcs”-t, amíg össze nem fogunk ellene.
