Sorting by

×

A (nem) változó idők – Ezért nem is vittem sokra soha semmilyen hatalmi pozícióban. De nem is kell hánynom magamtól!

1989-ben végeztem a pécsi jogi karon. Talán kb. 15 év múlva édesapám, Dr. Martin István ügyvéd a pécsi Platán sörözőbe tért be Dr. Iváncsics Imrével. Imre az egyetemen az államjogi és államigazgatási jogi tanszék kiváló oktatója, valamit tanszékvezetője is volt Dr. Szamel Lajos professzor halála után. Sok jogász generáció tanulta meg tőle a közigazgatási jogot.

Sajnos már nincs köztünk, ahogy apám sem

A tanszéken tanított engem Dr. Kiss László is, akit mára remélem nevezhetek barátomnak és aki most már nyugalmazott alkotmánybíró. Szóval szakmailag kiváló csapatot alkottak. Iváncsics Imi és apám iszogattak, beszélgettek, hiszen sok évtizede baráti viszony volt közöttük. Apám akkor feltette a kérdést-

“Te Imi, a fiam tudományos diákkörös volt nálatok, évfolyamelső hallgató, aki summa cum laude végzett, Népköztársasági ösztöndíjasként. Miért nem tartottátok a tanszéken egyetemi oktatónak, tanársegédnek?”

Imre hallgatott egy kicsit, aztán azt mondta-

”Pista! A te fiad túl okos volt és túl bátor. Az ilyen ember veszélyes és mindig gond van vele!”

Tudod Imre, nem haragszom rád ezért, tisztelettel gondolok rád azóta is!

Nagy bölcsességet mondtál. Erről szól az egész életem. Az örök kívülálló, aki mindig mindent másképpen lát. De végül többnyire mégis neki lesz igaza és ezt azóta se érti senki. Ez jutott eszembe most is, amikor sokan, akik egyébként ellenzékiek, azt mondják nekem, hogy ne foglalkozzak már az előválasztás kapcsán MZP-vel, vegyem tudomásul a végeredményt. Azt, amit Orbán és az SZDSZ maradványok nem szövetkezve, de egy irányba húzva gründoltak meg. Sajnos Fiúk ez nekem nem megy! Van itt Pécsett is már sok ember, aki saját belső meggyőződését félretéve, pozíciók reményében a nyilvánosság előtt tesz előre hűségesküt MZP-nek. Én meg rosszul vagyok ettől. Pláne, hogy ismerem a valódi véleményüket.

De hát ilyen a hatalom. Mindig a simulékonyaknak áll a zászló…

Na mindegy. Én maradok, aki voltam

Mindig ugyanaz a szabadságszerető, fiatal jogász, aki a betonfalnak is nekiment, ha úgy érezte, hogy igaza volt. Ez már így is lesz erre a kis időre, amíg élek. Ezért nem is vittem sokra soha semmilyen hatalmi pozícióban. De nem is kell hánynom magamtól. Ha győz az ellenzék 2022 tavaszán, akkor az új rendszer urainak se kellek majd. Imre bölcsen megmondta, hogy túl veszélyes vagyok, nem beilleszthető. De nem baj. Én tényleg nem a pénzért csinálom, nem leszek az ügyvédi átvilágítással sem bizniszelő. Akkor majd pontosan lehet tudni, hogy semmi sem változott…

Kapcsolódó

 

A (nem) változó idők

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.