Lázár és Kovács a Kormányinfón lábbal tiporta a sajtószabadságot – tehették, az újságírók nem voltak szolidárisak!

A Városi Kurír első kézből írta meg azt a botrányt, amely a szokásos Kormányinfó 109. felvonásán történt.

Amit minden liberális demokráciában ismernek

A Miniszterelnökséget vezető miniszter lassan három éve szórakoztatja egy egészen sajátos műfajjal a magyar sajtó képviselőit és rajtuk keresztül az ország polgárait. Nem véletlenül, a „királyi” emegy hírtelevízió minden ilyen szeánszot élőben közvetített.

Már az elnevezés is utal az esemény öszvér jellegére, hiszen ha az lenne, ami, akkor nemes egyszerűséggel kormányzati sajtótájékoztatónak, „press briefing”-nek vagy „press conference”-nek kellene nevezni az eseményt. Ilyenkor a felelős „illetékes elvtárs” kiáll és a sajtó képviselői kérdezik. Ez a hagyományos műfaj, ezt minden liberális demokráciában ismerik.

A Kormányinfó két eltérő részből áll, hiszen először Lázár János 30-40 percben szóvirágok és többszörösen összetett, barokkos körmondatok felhasználásával igyekszik dicshimnuszt zengeni az aktuális kormány és kabinet üléseiről. Utána jön a maratoni kérdezz-felelek. Sokszor ugyanazokat a köröket futják az újságírók és a miniszter is.

A „táncrendet” Kovács Zoltán diktálja

Aki soha nem látott még ilyet, annak azt is érdemes elárulni, hogy mint minden „intézmény”, a Kormányinfó is kialakított egy nagyon furcsa szokást. Most már hónapok óta a riporterek zöme mindig ugyanazon a széken ül és a Kovács Zoltán diktálta „táncrend” szerint teszik fel a kérdéseiket.

Egyfelől biztos helyük és kérdezési lehetőségük van a kormányzathoz hű médiumok képviselőinek, másfelől még az ellenzéki médiumok (ATV, HírTV, Népszava, RTL) újságírói is zokszó nélkül betartják ezt a táncrendet.

Furcsa esetek azért szép számmal akadtak az elmúlt 108 alkalommal. Az Lázár János kedvenc szórakozása volt, hogy kérdésre adott válasza végén levitte a hangsúlyt, befejezettnek tűnt a válasz, ám, amint a riporter újabb kérdést tett volna fel, a miniszter visszatért az előzőre és az első kérdésre adott választ folytatta. Nem volt ez véletlen, így akarta folyamatosan megtörni a kérdezők gondolatmenetét.

Olykor ezt Kovács Zoltánnal felváltva művelték. Attól sem ódzkodtak, hogy adott esetben viszontkérdésekkel igyekezzenek megzavarni a kérdezőt. Esetenként nyilvánosan ki is figurázták az újságírót vagy az általa képviselt médiumot. Lásd HírTV és Magyar Nemzet Simicska Lajost illetően. Sőt, az is előfordult, hogy a Farkas Flórián áldásos tevékenységéről kérdező újságírót Lázár csípőből cigányozással vádolta.

A bojkott ötlete sem jött be

Még 2016-ban, amikor Kövér László mondvacsinált indokokkal tiltott ki riportereket az Országházból, akkor a Gépnarancs.hu bojkottfelhívást tette közzé. Mondván, ha szolidárisak akarunk lenni a kollégákkal, akkor bojkottáljuk a soron következő Kormányinfót. Akciónkhoz csupán a Népszava és Németh Péter csatlakozott, ám a Kormányinfón ugyanúgy megjelent mindenki, mint azelőtt.

Valódi kérdezz-felelek szituáció mindössze olyankor alakult ki, amikor a teremben megjelent Fiala János, aki szépen kivárta a sorát. Sokszor másfél órán át támasztotta a falat, majd néhány remekbe szabott kérdéssel és riposzttal alaposan megizzasztotta Lázárt. Csodálkozott is az ülő siserehad, hogy „jé, ilyet is lehet!”

Egy másik alkalommal kritikusan írtam meg, hogy a jelenlévők alig-alig tesznek fel valódi kérdést. Ekkor egy kormánypárti „kolléga” e-mailben keresett meg, hogy csak nagy a szám, miért nem megyek én oda és teszem fel a kérdéseimet.

Egyszerű volt a válaszom. Nekem csak egy kérdésem van Lázár Jánoshoz:

– Magyarország  felelős miniszterelnöke mikor áll oda a pulpitus mögé és tartja meg a soron következő Kormányinfót?

Visszatérve a 109. Kormányinfón történt botrányra. Miután a Guardian tudósítójának kezéből kicsavarták a mikrofont, minden ment tovább a maga kerékvágásában. Egyetlen kolléga – Luigits Tamás az RTL-től vagy Csuhaj Ildikó az ATV-től – sem kérdezte meg nyilvánosan, hogy ez mi volt?

Nem történt semmi…

Senkinek nem jutott eszébe, hogy a már régen tervezett kérdése helyett megszólítsa Kovács Zoltánt, hogy ez így nem mehet tovább.

Bárki felajánlhatta volna a saját idejét és a mikrofont Daniel Nolannek, hogy nyugodtan tegye fel a kérdését, még akkor is, ha mi illiberális demokráciában élünk.

Végső esetben – a sajtószabadság védelmében – távozhattak volna a teremből. Felállhattak volna és otthagyhatták volna Lázárt, mint „Szent Pál az oláhokat”.

Botrány a kormányinfón!