Kiemelt hírek
Az utolsó szó jogán, avagy ki itt a közellenség? – A pártok egyeztetését néhányak önös érdeke fúrhatta meg
Újabb hozzászólás érkezett a debreceni pártok közötti feszültséggel fogalakozó vitánkhoz. A Városi Kurír mindig nagyon örül, amikor érvényes társadalmi vitát tud útjára bocsátani. Várjuk a további véleményeket.
Nehéz dolgom van, ha érdemben szeretnék reagálni az előzőleg megjelent írásokra, hiszen elég terjedelmesen és néhol már akadémikusi magasságokba emelkedve érveltek az előttem szólók, saját gondolataik mellett. Ezt a szárnyalást mindenképpen szeretném elkerülni, ezért megpróbálom a legegyszerűbb nyelvezettel megfogalmazni mondanivalómat, hogy azok is értsék és elolvassák, akik nem kíváncsiak terjedelmes elméleti eszmefuttatásokra.
Na, ezt is megéltük. Túlnyerte magát a DK, az EP választáson
Komolyan örülök, hogy Karácsony Gergely nyerte az előválasztást, így talán megmenekül a DK, szövetségesei haragjától. Persze ez, csak vicc. De az nem, hogy egyes körökben teljesen kiverte a biztosítékot, hogy jelenlegi tudásunk szerint, a DK a legnépszerűbb ellenzéki párt. Ez a huszonkettes csapdája. Ha rosszul szerepelsz a választásokon, nem bánt senki, mindenki sajnálkozik. Ha nyersz, akkor mindenki próbálja a teljesítményedet kisebbíteni. Pedig meg kellene végre érteni, hogy komoly átrendeződés van az ellenzéki palettán.
A Vona Gábort és identitását vesztő Jobbik a túlélésért küzd,
harcát a hátsójába harapó Mi Hazánk Mozgalom is nehezíti. Tudjuk, aki a túlélésért küzd, az mindenre képes. Minden szalmaszálba belekapaszkodik, csakhogy ne fulladjon meg. Most Debrecenben valamilyen okból kifolyólag a Momentum nyújtott mentőövet a Jobbiknak. Igazából érthetetlen a dolog, lehet, hogy összejárnak a családtagok, esetleg egy utcában laknak, vagy együtt söröznek megszokott helyeiken. Mert politikailag az ellenzéki tárgyalásokból való kilépést és összebútorozást nagyon nehéz magyarázni. Bár Rutz Tamás megpróbálja egy nyakatekert „21. század pártjai” elmélettel, az új erő nyelvén kommunikálni, de talán már ő sem bízik benne, hogy bárki beveszi ezt a maszlagot. Egyáltalán, hogy jön a Jobbik a Momentum liberális szellemiségéhez?
Rutz Tamás cikkére reagálva:
De bizony, a választópolgárok számok. Érző, gondolkodó emberek, de a választásokon számok. A számszerűsítés a demokrácia alapja, megmutatja, melyik pártban mennyien bízunk, kiket akarunk vezetőnek. Természetes félre is lehet embereket vezetni, ez a tömegmédia megjelenésével komoly iparággá nőtte ki magát. A Fidesz jelenlegi hatalmának ez az egyik sarokköve. Ezért nagyon fontos az utcai megjelenés, aminek Rutz Tamás az egyik szakavatott szervezője. Kora és vehemenciája alkalmassá teszi erre. De nem lehet mindenkit erőből legyalulni, a legerőszakosabb ellenállókból később a köztársaság kerékkötői lettek. Mert nem csak egy igazság létezik. Aki ezt nem érti meg, annak nincs helye a demokratikus politikában.
A világ tényleg nem fekete vagy fehér
Ezért is van benne annyi érdekképviselet, hogy mindenki megtalálja benne a saját helyét. A magyarországi helyzet elég egyértelmű. A Fidesz korrupt és diktatórikus politikája ellen, az ellenzék csak egységesen tud érdemben fellépni! Senkit ebből kizárni nem szabad, mert az ellenfél malmára hajtja a vizet, hála a jelenlegi választási rendszernek.
Összemosni az Orbáni rendszert és az ellene legádázabban harcoló párt, a DK szerepét a történetben, több mint felelőtlenség. A világ tényleg nem fekete vagy fehér. Minden pártban vannak oda nem illő, csak a saját hasznukat néző emberek. Akkor van baj, ha ezek, párton belül pozícionálják magukat és átveszik az irányítást. Ez a „21. századi pártok” elmélet pedig újra átgondolva is tarthatatlan. Lesznek majd 22-23-24. századi pártok, akik majd szintén kronológiai érvekkel állnak a kérdéshez? Mindenki inkompetens, aki 1989 előtt született?
Nem ez a megfelelő választóvonal
A választóvonalat ott kell meghúzni, hogy kik azok, akiknek tényleg az a legfontosabb, hogy ezt a jelenlegi, az emberek többségének kárt és szenvedést okozó társadalmi berendezkedést minél hamarabb felszámolják. Akiknek ez nem elemi érdeke, azok állnak a másik oldalon. A DK ádáz ellenfele a jelenlegi rendszernek, semmilyen módon nem kötődik a Fideszhez, Talán még a Momentumról lehet ezt biztosan kijelenteni, szeplőtelensége okán. Ezért is volt furcsa, hogy a debreceni tárgyalóasztaltól a Jobbik után a Momentum állt fel, kézen fogva az LMP-t is. Átültek egy másik asztalhoz, most onnan integetnek a cserbenhagyottaknak. Lesöpörve ezzel az őszi önkormányzati választásokon az egyéni körzetek nyerésének lehetőségét, eljátszva az ellenzéki összefogásban bízó emberek hitét.
Az csak hab a tortán, hogy most ez a triumvirátus, az ellenzék vezető erejének próbálja magát beállítani. A Momentumot még megértem, mint friss erőt, de hogy jön ehhez, jól ismert múltjával a leszakadó Jobbik? A Jobbik gondolkodását jól példázza Bogdán Szabolcs cikkének hasonlata, mikor is az amerikai kontinenst elfoglaló „sápadtarcúként” azonosítja magát. Ne legyen erre annyira büszke. Félek, ha a Jobbik valaha is hatalmi pozícióba kerül, jelenlegi helyi vezetőivel, az erő nyelvén fog mindenkivel tárgyalni.
Egy kis személyes:
Belülről láttam a debreceni tárgyalásokat, a Momentum nevében legtöbbször Mándi László városi elnök képviselte a pártot, konstruktívan és megegyezésképesen, ezért is lepett meg a Momentum kiszállása a tárgyalásokból. Ugyanez mondható el a Jobbikos Bíró Lászlóról is, aki a megyei egyeztetéseken vett részt, még a Jobbik ki nem szállt. Egyiküket sem hallom mostanában nyilatkozni. Az a sanda gyanúm, hogy a pártegyeztetéseket néhány személy fúrta meg, akik érvényesítették egyéni ambícióikat pártjukon belül. Persze lehet, ez csak csúnya, gonosz feltételezés. Hiába, én sem vagyok hibátlan. Még mindig bízva a józan ész erejében, maradok tisztelettel:
Szörényi Károly
Szerző
