Bauer Tamás: Mit mondanék a Sargentini-ellenhatározat vitájában?

A Fidesz – szokása szerint – ellenhatározatot fogadtat el az Országgyűléssel a Sargentini-jelentéssel kapcsolatban. A határozati javaslatot holnap, szerdán tárgyalja az orbáni Országgyűlés. Miután ezúttal nem sok híja volt, hogy egyéni választókerületből bejussak az Országgyűlésbe, nem komolytalan feltennem a kérdést: mit mondanék én a vitában?

Abból indulnék ki,

hogy a Fidesz határozati javaslata kapitális hazugság. Kapitális hazugság azért, mert a határozati javaslat szövege lényegében csak a menekültügyről (fideszül illegális bevándorlásról) szól, holott a Sargentini-jelentés nem erről, hanem a jogállam magyarországi felszámolásáról szól.

Azt a központi állítást, hogy az Orbán-kormány illetve az Orbán vezette parlamenti többség felszámolja Magyarországon a demokratikus jogállamot, a Fidesz meg sem próbálja cáfolni, noha a határozati javaslat címében „rágalmakról” beszél.

Az, hogy Magyarországon korlátozták az alkotmánybíráskodást, korlátozni igyekeznek a bíróságok függetlenségét, különféle eszközökkel korlátozzák a sajtószabadságot, a kormány szócsövévé tették a közmédiát, megszüntették az egyházak és az állam különállását, sokak által sokszor igazolt tények, függetlenül attól, hogy mennyire pontosak a Sargentini-jelentés egyes mondatai.

Másképpen:

az, hogy megszüntették a hatalmi ágak elválasztását, hogy a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor korlátlan hatalmat szerzett magának, szintén tény, miközben ezzel tételesen sérti a köztársasági Alkotmányból az orbáni alaptörvénybe is áttett tilalmat.

A fideszes politikusoknak az az érve, hogy a jelentés olyan ügyeket vesz elő, amelyekben az Unió intézményei már megegyezésre jutottak a magyar kormánnyal, nem állja meg a helyét. Igaz például, hogy a bírósági törvényt az EU észrevételei szerint módosították, de addigra már kényszernyugdíjaztak számos bírósági vezetőt és a helyüket betöltötték. Még inkább igaz, hogy a kormány (a parlamenti többség) késznek mutatkozott az egyházi törvény módosítására, de az új törvény nem született meg, és az Iványi Gábor vezette közösséget továbbra is diszkriminálja az orbáni állam.

Az az érv, hogy a jelentés olyan ügyekről szól, amelyek a magyar Országgyűlés hatáskörébe tartoznak, amelyek nem közösségi, hanem nemzeti hatáskörök, ezért a jelentés elfogadásával az Európai Parlament „megsértette Magyarország szuverenitását”, szintén hamis, sőt képtelenség. Az uniós szerződéssel Magyarország a kormányzás és törvényhozás minden területét illetően elfogadta az Unió alapvető normáit, és a vitatott kérdésekben az Orbán-kormány illetve parlamenti többség rendre ezeket a normákat sértette meg. Teljes joggal figyelmeztet erre a jelentés.

Ezért állapítanám meg,

hogy azok a magyar EP-képviselők jártak el helyesen, akik megszavazták a jelentést. Minthogy a Fidesz által benyújtott határozati javaslat a menekültüggyel (bevándorlással) foglalkozik, nem kerülném meg, hogy ez ügyben is vitassam a határozati javaslatban foglalt állításokat. Mindenekelőtt azt az ismert, sokszor ismételt orbáni kijelentést vitatnám, amely ebbe a határozati javaslatba is bekerült, nevezetesen, hogy

„csak a magyarok dönthetnek arról, kivel szeretnének együtt élni és kivel nem”.

Szerintem nem így van.

Mi, magyarok, az emberiség részei vagyunk, és ebből fakadnak bizonyos kötelezettségek bármely embertársunkkal szemben. Az tudniillik – és ezt nemzetközi szerződések rögzítik –, hogy ha az élete veszélyben van, és menedéket kér, segítsük, menedéket adjunk neki. (Ugyanilyen kötelezettségünk például a klímavédelem, vagy szomszédjainknak kötelezettsége a vízügyi együttműködés, hogy a tőlük jövő folyók ne öntsenek el bennünket. A példákat hosszan folytathatnánk.)

Nemzetközi szerződések hosszú sora korlátozza az egyes államok szuverenitását, többek között abban is, hogy kit engedünk be az országba. Annak egyébként, hogy a magyar állam eldöntheti, hogy a magyarok kivel élnek együtt, és kivel nem, kínos hagyománya van: a magyar állam nem akarta, hogy együtt éljünk azokkal, akiket Kamenyec-Podolszkijnál áttettek a határon.

Ez lenne a folytatandó államrezon?

Azért sem dönthetnek erről csak maguk a magyarok, mert az európai nemzetek közösségének tagja vagyunk, és ebből az is következik, hogy ha menekültek tömege éri el Európát, akkor kötelességünk részt vállalni abból a teherből, amit ellenőrzésük és megsegítésük, átmeneti elhelyezésük és ellátásuk jelent. Ezt tagadta meg az Orbán-kormány.

Miután ezt elmondtam, hozzátenném: nincs okunk büszkélkedni a határon húzott kerítéssel. Nem mondanám azt, hogy első dolgom lenne azt lebontani, hiszen az is költséges dolog lenne, de azt leszögezném, hogy az új vasfüggöny Magyarország szégyene. Szégyene, mert azt fejezi ki, hogy nem vagyunk szolidárisak szenvedő embertársainkkal, és nem vagyunk szolidárisak európai szomszédjainkkal, hiszen a kerítés nem megállította, csak elterelte a menekültáradatot más európai országokba.

Nem bontanám le, de nem is használnám, vagyis kapukat nyitnék rajta, ahol úgy lehet hivatalosan átlépni a határt, ahogy a kerítés megépítése előtt lehetett. Nem úgy persze, mint 2015-ben, hanem ellenőrzötten, az európai normák szerinti menekültügyi eljárásban. Azt az érvet sem venném át egyes ellenzéki pártoktól, hogy addig szükség van a kerítésre, amíg a magyar emberek így érzik magukat biztonságban. Gondoljuk csak végig: mondhatta azt valaki 1945-ben, hogy amíg a magyar emberek félnek a zsidók bosszújától – merthogy voltak, akik féltek –, addig maradjanak csak a zsidók a gettóban, s annak fala is maradjon?

Ahogy a gettó falát lerombolták,

ahogy az osztrák határon emelt vasfüggönyt lebontották, ahogy a berlini falat lerombolták, úgy Orbán kerítését is le kell majd rombolni (a darabjait pedig ajándéktárgyként kell majd forgalmazni), de addig sem szabad emberek távol tartására használni, amíg a helyén marad.

Ezek szerint akkor bevándorláspárti lennék?

A fideszes határozattervezet, és általában a fideszes retorika egyik fő hazugsága, hogy bevándorláspártinak mond mindenkit, aki nem ért egyet az Orbán-kormány politikájával. Mi több, az is hazugság, hogy a bevándorlást akarónak, szervezőnek mond mindenkit, aki a menedékkérők emberséges, jogaikat és méltóságukat tiszteletben tartó kezelését várja el, s a migrációt magát elkerülhetetlen adottságnak tekinti. Nem kerülném meg azt a kérdést sem, hogy Magyarországnak bizonyos tekintetben valóban szüksége van bevándorlásra ugyanúgy, mint Nyugat-Európa országainak.

A lakosság tartós elöregedése mellett a társadalombiztosítási kasszák egyensúlya nem biztosítható némi bevándorlás nélkül, mint ahogy nem működhetne bevándorlók nélkül a nyugat-európai országok egészségügye, és Magyarország sem fogja tudni orvosok és szakdolgozók bevándorlása nélkül a maga egészségügyét. (Az naiv illúzió, hogy az állami népesedéspolitika belátható időn belül megoldja az elöregedés vagy a szakemberhiány okozta problémákat, ezt Orbánék sem hihetik komolyan.)

Ebben, de csak ebben az értelemben, a szakemberimport értelmében bevándorlás-pártiak a nyugat-európai kormányok, de hosszú ideje az a cseh vagy a lengyel kormány is, és az volt az első Orbán-kormány is, amikor migrációs stratégiát dolgozott ki. Az azonban, hogy ezek a kormányok vagy az európai intézmények „lakosságcserére” törekednének, miként azt Orbánék mondogatják, természetesen hazugság – ezt is el kellene mondanom.

Felszólítanám végül a Fideszt:

hagyjon fel azzal, hogy mint „mi, magyarok” fogalmazza meg az országgyűlési többség álláspontját. Ők is magyarok, és mi is, akik nem értünk ezzel egyet. Még a „kvótanépszavazáson” is csak a felnőtt magyarok kisebbsége szavazott velük. A „mi, magyarok” fogalmazás önmagában is hazugság. A legdurvább hazugság az egész szövegben.

Forrás

https://varosikurir.hu/keddtol-lathatja-ahogy-folyik-el-a-penze-beindult-a-sargentini-valaszhirdetesek/

https://varosikurir.hu/heti-abszurd-farkas-florian-elolvasta-ertelmezte-es-fercmunkanak-tartja-a-sargentini-jelentest/