Bod Péter Ákos: az Orbán-kormány elkésett a gazdasági „mentőcsomaggal”

A Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke az elmúlt napokban többek között interjút adott a 444.hu-nak, és a Klubrádiónak. Ezekből szemléztük a napjaink magyar gazdaságára vonatkozó legérdekesebb részeket.

Túl késő, túl kevés

A közgazdász szerint elkésett az Orbán-kormány a gazdasági mentőcsomaggal. Egy halom intézkedést már korábban meghozhattak volna:

„az eddigi hazai bejelentések leginkább a vállalati szférára reflektálnak, a cégek hitelhez jutását, adóteher-csökkentését irányozzák elő. Illetve elég zavaros szövegek szintjén szó van még munkahelyteremtésről is, csakhogy ez szerintem nem kormányzati feladat. Azt kellene figyelembe venni, hogy a válság után más lesz a kereslet és a kínálat szerkezete.”

…nem lehet tudni, hogy milyen munkahelyekre lesz szükség fél év múlva….

mert valószínű, hogy a gazdaság nem lesz ugyanolyan, mint januárban:

„..az állam semennyi pénzt nem tud teremteni, hanem

„tőlünk el tudja venni, át tudja csoportosítani”, minden kiadott pénz valahonnan jön.

Meg lehet növelni az eladósodást, erre volt is célzás, a GDP 2,7 százalékára nő a költségvetési hiány, jobban elengedik, amin „az ember mosolyog”, hiszen az szent tehene lett a gazdaságpolitikának, hogy ez a mutató 3 százalék alatt maradjon,

„nehogy az Unió belenézzen a kártyáinkba”.

De az Unió intézményei már világossá tették, ezek a számok nem vonatkoznak válságidőre. Nem tudjuk, mennyi lesz a magyar GDP 2020-ban, nincs közgazdász, aki meg merné saccolni, +2 és -8 százalék között sok mindent lehet hallani.”

A Türk Tanácstól kapott maszkokról igen, az EU csütörtökön bejelentett 100 milliárd eurós kölcsönprogramjáról nem írt posztot Szijjártó!

A nagy dobás elmaradt….

Elmondta, ha eltekint attól, hogy átcímkéznek, esetleg átcsoportosítanak fel nem használt kereteket, akkor nagyon nagy lépés valójában nem történt:

„Számomra ezért meghökkentő, hogy a szociális helyzet kezelésére eddig éppen csak utalt a miniszterelnök. Pedig nagyon sokan vannak olyan alacsony jövedelmi szinten, amelyből 1-2 hónapos tartalékolást sem lehet elvárni.”

Ember nélkül nincs termelés

A volt MNB-elnök szerint ez a mostani nagyon furcsa helyzet, nem pénzügyi válság, amelyet a pénz bezúdításával meg lehet oldani, nem olajválság, ahol bizonyos szektorokat le kell állítani, hanem az a legnagyobb probléma a termelés szempontjából, hogy az emberek otthon vannak, nem mehetnek el dolgozni, amíg a járvány kezelése nem teszi ezt lehetővé:

„Újraindul majd az európai gazdaság, és remélem mielőbb a magyar is, de ez fokozatos lesz, ágazatonként eltérő, és így nem lesz egy határnap, ami után azt mondhatjuk, hogy akkor mától normalizálódott a helyzet. A tömegturizmus például nem tud majd beindulni, míg az alkatrészgyárak, elektronikai üzemek, és a jól automatizált gyártósorok esetében a normalizálódás talán csak hetek kérdése lesz.”

Fölösleges giga-beruházások

A professzor beszélt arról is, hogy óriási állami beruházások vannak, amelyekre nincs szükség, példaként az „eleve is esélytelen megtérülésű” Budapest-Belgrád kínai finanszírozású vasútvonalat említette. Ennél egyébként is, de legalább idén biztosan vannak fontosabb feladatok :

„A kormánynak nem kell előre tudnia, hogy pontosan milyen változások jönnek, de az már kormányzati felelősség, hogy az alkalmazkodást segítse. Úgy például, hogy a munkanélküli segélyezést ne egy abszurdul rövid, esetünkben 3 hónapos időszakra adja, mert ez még normális viszonyok között sem elégséges.

Ha a magyar munkaerőpiac volna a világ legrugalmasabbja, akkor lenne ez csak reális, de nem ez a helyzet.”

Jávor Benedek: csak a tényeket nézve - Mészáros Lőrinc + 22,7 milliárd forint, magyar adófizető: - 24,5 milliárd forint

A tömegturizmus visszatérése csak vágyálom

Kiemelte, a magyar állam odaígért egy halom fejlesztési pénzt baráti és egyéb vállalatoknak európai uniós pénzből, és ezeknek egy részére egyszerűen nem lesz szükség, mert a világ megváltozik, a járvány előtti tömeges turizmus visszatérése például egyhamar nem valószínű szerint:

„ha valaki nagy hitelt vett fel egy élményfürdőre, akkor valószínűtlen, hogy az a következő három évben nyereségesen megvalósítható volna, ezért az ilyesmit el kellene inkább felejteni.

Közben más iparágak felpörögnek, például az online kapcsolattartás tartósulhat, ha rájönnek a cégek, hogy nem szükséges visszatérni a régi munkaszervezéshez, mert gazdaságosabb egy másik modell. ”

Megítélési probléma

Kitért arra is, Magyarország külső megítélése nem túl kedvező, a kormány minden öndicséretének ellenére sem. Az egyik nagy hitelminősítőnél egy fokkal van a bóvli fölött, és két fokkal a másik kettőnél:

„Ha valaki idejön, akkor meg is kéri az árát, és ebből egy ördögi kör alakul: a kormányzat panaszkodik, hogy a külföldiek kiviszik a pénzüket; ők meg azt mondják, csak akkor mernek belépni, ha a kijáratot közben mindig szemmel tudják tartani, mert nem lehet tudni, hogy mikor kell elszaladni.”

Válság, mint politikai kockázat

Úgy gondolja, a válság politikai kockázata okoz leginkább fejfájást az elemzőnek. Riasztó a szolidaritásnak az a hiánya, ami Európában a válság elején kibukott, bár most már próbálnak segíteni a helyzeten valamennyit:

„A magyar kormány a viselkedését különösen érthetetlennek tartom, hiszen a válság tanulsága nem az, hogy bármit meg tudunk oldani egymagunk. Ekkora országméreteknél abszurd a nemzetállamok visszaépítésének a koncepciója.” /…… /

„Ahogy nem tudom hova tenni a kritikákat kiváltó felhatalmazási törvény igénylését sem egy olyan kormányzat részéről, amelyiknek minden, de minden jogszerű eszköze megvolt eddig is, hogy belátása szerint cselekedjen. Itt van egy olyan kollíziós pálya, aminek a folytatását az ember el se meri képzelni, de ha mégiscsak gondolkozik róla, akkor olyan irdatlan mértékű politikai kockázatot lát, ami minden stabilizálási kísérletet zárójelbe tesz.”