Bod Péter Ákos: az Orbán-kormány elkésett a gazdasági “mentőcsomaggal”

A Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke az elmúlt napokban többek között interjút adott a 444.hu-nak, és a Klubrádiónak. Ezekből szemléztük a napjaink magyar gazdaságára vonatkozó legérdekesebb részeket.

Túl késő, túl kevés

A közgazdász szerint elkésett az Orbán-kormány a gazdasági mentőcsomaggal. Egy halom intézkedést már korábban meghozhattak volna:

“az eddigi hazai bejelentések leginkább a vállalati szférára reflektálnak, a cégek hitelhez jutását, adóteher-csökkentését irányozzák elő. Illetve elég zavaros szövegek szintjén szó van még munkahelyteremtésről is, csakhogy ez szerintem nem kormányzati feladat. Azt kellene figyelembe venni, hogy a válság után más lesz a kereslet és a kínálat szerkezete.”

…nem lehet tudni, hogy milyen munkahelyekre lesz szükség fél év múlva….

mert valószínű, hogy a gazdaság nem lesz ugyanolyan, mint januárban:

“..az állam semennyi pénzt nem tud teremteni, hanem

„tőlünk el tudja venni, át tudja csoportosítani”, minden kiadott pénz valahonnan jön.

Meg lehet növelni az eladósodást, erre volt is célzás, a GDP 2,7 százalékára nő a költségvetési hiány, jobban elengedik, amin „az ember mosolyog”, hiszen az szent tehene lett a gazdaságpolitikának, hogy ez a mutató 3 százalék alatt maradjon,

„nehogy az Unió belenézzen a kártyáinkba”.

De az Unió intézményei már világossá tették, ezek a számok nem vonatkoznak válságidőre. Nem tudjuk, mennyi lesz a magyar GDP 2020-ban, nincs közgazdász, aki meg merné saccolni, +2 és -8 százalék között sok mindent lehet hallani.”

A nagy dobás elmaradt….

Elmondta, ha eltekint attól, hogy átcímkéznek, esetleg átcsoportosítanak fel nem használt kereteket, akkor nagyon nagy lépés valójában nem történt:

“Számomra ezért meghökkentő, hogy a szociális helyzet kezelésére eddig éppen csak utalt a miniszterelnök. Pedig nagyon sokan vannak olyan alacsony jövedelmi szinten, amelyből 1-2 hónapos tartalékolást sem lehet elvárni.”

Ember nélkül nincs termelés

A volt MNB-elnök szerint ez a mostani nagyon furcsa helyzet, nem pénzügyi válság, amelyet a pénz bezúdításával meg lehet oldani, nem olajválság, ahol bizonyos szektorokat le kell állítani, hanem az a legnagyobb probléma a termelés szempontjából, hogy az emberek otthon vannak, nem mehetnek el dolgozni, amíg a járvány kezelése nem teszi ezt lehetővé:

“Újraindul majd az európai gazdaság, és remélem mielőbb a magyar is, de ez fokozatos lesz, ágazatonként eltérő, és így nem lesz egy határnap, ami után azt mondhatjuk, hogy akkor mától normalizálódott a helyzet. A tömegturizmus például nem tud majd beindulni, míg az alkatrészgyárak, elektronikai üzemek, és a jól automatizált gyártósorok esetében a normalizálódás talán csak hetek kérdése lesz.”

Fölösleges giga-beruházások

A professzor beszélt arról is, hogy óriási állami beruházások vannak, amelyekre nincs szükség, példaként az „eleve is esélytelen megtérülésű” Budapest-Belgrád kínai finanszírozású vasútvonalat említette. Ennél egyébként is, de legalább idén biztosan vannak fontosabb feladatok :

“A kormánynak nem kell előre tudnia, hogy pontosan milyen változások jönnek, de az már kormányzati felelősség, hogy az alkalmazkodást segítse. Úgy például, hogy a munkanélküli segélyezést ne egy abszurdul rövid, esetünkben 3 hónapos időszakra adja, mert ez még normális viszonyok között sem elégséges.

Ha a magyar munkaerőpiac volna a világ legrugalmasabbja, akkor lenne ez csak reális, de nem ez a helyzet.”

A tömegturizmus visszatérése csak vágyálom

Kiemelte, a magyar állam odaígért egy halom fejlesztési pénzt baráti és egyéb vállalatoknak európai uniós pénzből, és ezeknek egy részére egyszerűen nem lesz szükség, mert a világ megváltozik, a járvány előtti tömeges turizmus visszatérése például egyhamar nem valószínű szerint:

“ha valaki nagy hitelt vett fel egy élményfürdőre, akkor valószínűtlen, hogy az a következő három évben nyereségesen megvalósítható volna, ezért az ilyesmit el kellene inkább felejteni.

Közben más iparágak felpörögnek, például az online kapcsolattartás tartósulhat, ha rájönnek a cégek, hogy nem szükséges visszatérni a régi munkaszervezéshez, mert gazdaságosabb egy másik modell. ”

Megítélési probléma

Kitért arra is, Magyarország külső megítélése nem túl kedvező, a kormány minden öndicséretének ellenére sem. Az egyik nagy hitelminősítőnél egy fokkal van a bóvli fölött, és két fokkal a másik kettőnél:

“Ha valaki idejön, akkor meg is kéri az árát, és ebből egy ördögi kör alakul: a kormányzat panaszkodik, hogy a külföldiek kiviszik a pénzüket; ők meg azt mondják, csak akkor mernek belépni, ha a kijáratot közben mindig szemmel tudják tartani, mert nem lehet tudni, hogy mikor kell elszaladni.”

Válság, mint politikai kockázat

Úgy gondolja, a válság politikai kockázata okoz leginkább fejfájást az elemzőnek. Riasztó a szolidaritásnak az a hiánya, ami Európában a válság elején kibukott, bár most már próbálnak segíteni a helyzeten valamennyit:

“A magyar kormány a viselkedését különösen érthetetlennek tartom, hiszen a válság tanulsága nem az, hogy bármit meg tudunk oldani egymagunk. Ekkora országméreteknél abszurd a nemzetállamok visszaépítésének a koncepciója.” /…… /

“Ahogy nem tudom hova tenni a kritikákat kiváltó felhatalmazási törvény igénylését sem egy olyan kormányzat részéről, amelyiknek minden, de minden jogszerű eszköze megvolt eddig is, hogy belátása szerint cselekedjen. Itt van egy olyan kollíziós pálya, aminek a folytatását az ember el se meri képzelni, de ha mégiscsak gondolkozik róla, akkor olyan irdatlan mértékű politikai kockázatot lát, ami minden stabilizálási kísérletet zárójelbe tesz.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük