Bruck András: a pokolnak is van erkölcse

2019: a fotón látható fiatal lány, az akkor 17 éves Olga Misik az alkotmányból olvas fel a rettegett orosz rohamrendőrség tagjainak. Nem tudom, most mi van vele, csak azt, hogy életben van. Még túl fiatal ahhoz, hogy meggyilkolják, a halála most még együttérzést kelthetne. Majd meggyilkolják később, felnőttként, amikor egy veszélyesnek minősített ellenzéki likvidálása már az orosz élet ugyanolyan hétköznapi része, mint a vodka vagy a korai halál. A pokolnak is van erkölcse…..

És hogy miért ezzel a nálunk ismeretlen lánynak a fotójával illusztrálom a szövegemet,

amikor valójában nem is az oroszokról terveztem írni, hanem rólunk, saját magunkról és az ukrán háborúhoz való szégyenletes viszonyunkról? Azért, mert közbejött a National Geographic Gulag című tévésorozata. Egyik oldalról tehát ott van előttem a Sztálin által gondosan megtervezett halálgyárak szovjet modellje, másikról az aktuális ukrajnai beszámolók: a szétbombázott városok, a tömegsírok, a civilek ellen elkövetett bestiális gyilkosságok. A legkevésbé sem érzem túlzásnak, hogy gondolatban egy egyenes vonalat húzzak Moszkvától Moszkváig, Sztálintól Putyinig. A szálak összeérnek, miként a bűn is, és sajnos a büntetlenség is. Olga Misik ennek a sok szálú, rettenetes orosz történelemnek egy szinte láthatatlan, vékonyka szála.

Az orosz-ukrán háború sajnálatos további fejleménye, hogy Magyarország végképp átcsúszott egy másik, alacsonyabb rendű kulturális dimenzióba;

immár nemzeti szinten is megtörtént az erkölcsi megfontolások teljes feladása. Felmérések szerint Európában mi vagyunk a legközönyösebbek Ukrajna, az ukránok sorsa iránt, még Dél-Amerikában is nagyobb az együttérzés irántuk. Ez rémisztő. A csehek tankokat, a szlovákok S-300-as légvédelmi rakétákat, a lengyelek rengeteg lőszert, ágyút küldtek, küldenek Ukrajnába. A románok is segítenek. Az Oroszországgal határos apró, egy óra alatt elfújható két balti állam is karakánul viselkedik. Észtország és Lettország parlamentje nem kertelt, népirtásnak nevezte az orosz hadsereg ukrajnai hadműveleteit. És nálunk? Gyáva lapítás, Putyin mentegetése, de a háborús bűnösség ügyében azért Orbán Viktor is kénytelen volt kinyögni valamit. „Vizsgálatok, vizsgálatok, vizsgálatok, független vizsgálatokat szeretnénk látni, mert ez így zsurnalizmus”, ennyi tellett tőle. Tényleg zsurnalizmus lenne? De hiszen tucatnyi nemzetközi tényfeltáró csoport van jelen a háborús övezetekben. Ugyan már. Az óvodában is golyóálló mellényt viselő magyar miniszterelnök immár az egész országot magával rántotta a senki földjére.

„Az anya nő, az apa férfi”.

Ismerős?

A háborús bűntett pedig háborús bűntett, Vitya, akkor is, ha azt a moszkvai főnököd követi el.

Lengyelország tényleges vezetője, az amúgy szintén nem nagy demokrata Kaczyinski erről mondta, hogyha Orbán nem látja, amit mindenki lát, akkor menjen szemorvoshoz. Neki legalább egy szilárd tájékozódási pontja van. Az osztrák kancellár pedig így látja a helyzetet: „Katonailag semlegesek vagyunk, de nem vagyunk semlegesek a bűncselekmények megnevezésében”. Orbán viszont elérte, hogy a magyarok többsége egyenlőségjelet tesz a tettes és az áldozat közé, és megnyugvást talál abban a magyarázatban, hogy ez a háború nem a mi háborúnk, tehát azok ott a közvetlen szomszédságunkban nyugodtan kiirthatják egymást, helyesebben az erősebb a gyengébbet.

Putyin, akárcsak a Szovjetuniót földi pokollá változtatott Sztálin, Ukrajnát változtatta pokollá

De járt ott már sok száz évvel előttük is valaki. Az Isteni színjáték első helyszíne a Pokol, s ott tett utazásához Dante Vergiliust választja kísérőjének. A Pokol előcsarnokában járnak: „Odabent sóhaj, sírás jajkiáltás zengett a csillagtalan levegőben”. Dante kérdésére, hogy kik ezek, Vergilius így felel:

„Ilyen szomorú sorsuk azon lelkeknek van, kik életükben nem csináltak se aljasat, se jót… Az ég nem tűri meg csúfságukat; a Pokol se, nehogy a gonoszak mellettük kiválónak tűnjenek”. Majd később: Ők még a halált se remélhetik, s vak létezésük annyira alantas, hogy bármilyen más sorsra irigyek…”

(ford: Nádasdy Ádám) Dante szerint tehát se az égbe, se a pokolba nem kerülhetnek azok, akik a jó és gonosz kérdésében nem foglalnak állást. A világpolitikát csináló John F. Kennedy elnököt is foglalkoztatta a morális semlegesség kérdése, és ő ezt szűrte le magának Dante és Vergilius fenti párbeszédéből:

„A Pokol legforróbb helyei azok számára vannak fenntartva, akik erkölcsi válság idején kitartanak a semlegességük mellett”.

Öccsétől, Robert Kennedytől tudni, hogy ez volt bátyja kedvenc idézete. Nem tudom, maradna-e hely más nemzetek fiai számára a pokolban, ha az összes magyar idekerülne, akik, bár látják az ukrán városok és emberek ellen folyó zabolázatlan orosz terrort, Orbánt még az erkölcsi nihilbe is vakon követik.

Olga Misik ma húszéves, és nemrég így beszélt egyik bírósági tárgyalásán:

„Oroszország arra tanít minket, hogy állandóan féljünk. Ez egy olyan ország, amely naponta megpróbál megölni. És ha nem vagy a rendszer része, akkor az olyan, mintha máris halott lennél”.

Nem hiszem, hogy cseppnyi túlzás is lenne ebben. Csupán Putyin uralkodása alatt harminc orosz újságírót gyilkoltak meg, és gondolom, nem az olvasók dühe végzett velük. Brecht szerint boldogtalan az a nemzet, amelynek példaképre van szüksége, de nincs igaza: Magyarország világosan látható nemzetközi marginalizálódása közvetlen összefüggésben van miniszterelnöke hitvány jellemével.

Már az előrelépés lenne, ha kevesebben csodálnák őt.

Forrás

Kapcsolódó