Sorting by

×

Magyar György: tessék a nyilvános élve boncolást abbahagyni! – Különben marad a kétharmados kudarc, utána meg a marakodás….

Bibó Istvánt idézve: mindenütt meg kell teremteni a szabadság kis köreit, ahol nem a félelem uralkodik. A civil társadalom aktív közreműködése nélkül ez persze nem megy. És hiteles, a NER lebontásában érdekelt, a személyes ambícióikon felülemelkedni valóban képes politikusok nélkül sem. Különben marad a kétharmados kudarc, utána meg a marakodás.

„Tessék a nyilvános élve boncolást abbahagyni!”

– hangsúlyoztam a a Hirklikk TV adásában a napokban az ellenzéki pártok súlyos vereségét követő egymásra mutogatásával kapcsolatban. Közöttük nem volt igazi egység, pusztán az egymásra utaltság, amit a választási törvény kényszerített rájuk.

„Én mindig technikai együttműködésről beszéltem és beszélek most is, nem ideológiai együttműködésről. A választót sem nagyon érdekli az ideológiai különbség és együttlét, az viszont érdekelte őket, hogy van-e esély a váltásra”.

Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász viszont a beszélgetés során ezt vitatta: valami tényleg kikényszerítette az összefogást, de szerinte ez nem a választójogi törvény volt – mondta.

„Ez az egész politikai rendszer kényszeríti ki parancsolóan az összefogást. Másképpen nem lehet egy ilyen rendszert megdönteni.”

De akkor nagy vita nincs köztünk, hiszen ugyanarra a rendszerhibára utaltunk

„Az előválasztásnak számtalan hátránya van. Az egyik az, hogy az ilyesfajta dolgokat demokráciákban szokás csinálni”

– fogalmazott az alkotmányjogász. Ám szerinte Magyarországon nem lehet demokratikus politikai rendszerről beszélni.

„Itt félelem uralkodik az emberek szívében, legalábbis az emberek egy részének szívében. Ők nem nagyon szeretnek előválasztáson mutatkozni, amikor nyilvánvaló, hogy ők az ellenzékre szavaznak.”

Következésképpen az előválasztás nem adhat kellő képet a választóközönségről – vélte Szentpéteri Nagy. Ám akkor megint ugyanoda jutunk: a gondot a Fidesz saját képére formált választási törvénye, illetve a kormányoldal jelentős médiatúlsúlya és erőfölénye jelentette.

Magam változatlanul úgy gondolom, hogy az előválasztás egy versenypozíciót teremtett,

ami aktivizálta a választóközönséget és az egymással versengő ellenzéki pártokat is, s tematizált, ami mindenképpen pozitív fejlemény. Ám amikor az előválasztás körüli ünneplés elcsitult, és a pártok zárt szobákban kezdtek egymással egyezkedni, a „civileket kidobták az ablakon”. Annak ellenére is, hogy „mi, civilek sokkal többet látunk” – mondtam, de

„nem foglalkoztak a pártelitek a mi észrevételeinkkel”.

Nem kevés indulattal tettem hozzá, hogy lehetett minket használni a szavazókörökbe civil delegáltakat keresni, a programokat szétküldeni, hogy azok mindenkihez eljussanak például a Nyomtass Te Is!, mozgalom révén, s lehetett minket arra is igénybe venni, hogy vitákat rendezzünk, fórumokat szervezzünk, hogy a jelölteket megismerjék az emberek.

Ugyanakkor önös érdekből nem akartak a pártelitek a mi észrevételeinkkel foglalkozni

A parlamenti választás után csaknem három héttel lehet ezen még tipródni, akár bűnbakokat keresni, de nem a nyilvánosság előtt, mert most az értékelésre valóban zárt szobákban kellene sort keríteni. Ezért nem értek egyet Szentpéteri Nagy Richárddal sem, aki úgy véli,

„már az előválasztást megelőző hatpárti megállapodásnál elromlott minden. Az előválasztásról nekem annyira irdatlan rossz véleményem van, hogy azt nehéz szavakba önteni”.

Én viszont a Civil Választási Bizottság elnökeként azt mondom, hogy az előválasztás a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta a legnagyobb politikai innováció volt, amit a 2019-es önkormányzati választáson Budapesten elért ellenzéki siker is igazolt. Azt viszont nem az én feladatom eldönteni, hogy az ellenzék miért nem tanult ebből. A civilek most is mindent megtettek, amire külső erőforrás bevonása nélkül képesek lehettek, a tanulságok levonása meg mindannyiunk dolga. De az ellenzéki összefogásban közreműködő pártok ne egymást alázzák, mert a Fidesz monolit hatalmát külön-külön soha nem törhetik meg.

Azt meg csak úgy mellesleg jegyzem meg,

hogy Bozóki András politológus, szociológus, exminiszter, az MTA doktora szerint az ellenzéknek a valóság tényei iránt érdeklődő civil közösségeket kell szerveznie, ahol kitermelődhetnek olyan hiteles szereplők, akik később a politikai életben is megjelenhetnek. Azt is fontosnak tartja, hogy az ellenzéki pártoknak nem szabad azt a látszatot kelteniük, hogy hagyják magukat korrumpálni a NER által, és igyekezniük kell sokat dolgozó és hiteles jelölteket állítaniuk, ilyen emberekkel megismertetni a választópolgárokat is. Bozóki arról is beszélt, hogy az ellenzéknek saját szócsőre is szüksége lenne, ahol a politikai álláspontját ki tudja fejteni, mert sajtószabadság nélkül nincs demokrácia. Szerinte – hozzám hasonlóan – olyan civil közösségeket kell szervezni, amelyek egyre inkább tisztában lesznek a rendszer valódi természetével, és nem az állami televízióból, meg az állami propagandából akarnak tájékozódni, hanem érdeklődnek a valóság tényei iránt is.

Magam ezzel teljesen egyetértek. Bibó Istvánt idézve:

mindenütt meg kell teremteni a szabadság kis köreit, ahol nem a félelem uralkodik.

A civil társadalom aktív közreműködése nélkül ez persze nem megy. És hiteles, a NER lebontásában érdekelt, a személyes ambíciókon túlemelkedni valóban képes politikusok nélkül sem. A civilekre változatlanul számíthatnak ebben…

Kapcsolódó

Forrás

 

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

3 hozzászólás

  • Visszajelzés: Ujhelyi István szocialista EP képviselő : az MSZP brandje avíttá vált, megkopott - Legyen az új közösségünk neve „Esély" - Városi Kurír

  • 2022.04.25 - 11:49
    Közvetlen hivatkozás

    Szerintem kell egy igazi demokrata párt, egy liberális-zöld és egy polgári-nemzeti. Slussz. Jelenleg túl széttöredezett az ellenzék. Ha jönnek a következő választások – EP, majd önkormányzati /feltéve, hogy O. nem törli el a vészhelyzetet kihasználva a teljes önkormányzatiságot/ – három párt jobban boldogul, esetleg könnyebben köt szövetséget, mint 6 vagy pláne, 7.
    Az eddigiek alapján nincs olyan nagy különbség a DK és az MSZP politikája, az LMP és a Momentum és a Párbeszéd, és a Jobbik és volt MDF, MZP politikája között. Régi jelszó, de van benne igazság, ahogy a Fidesz is bizonyítja, egységben az erő. Ráadásul, ha összedobnák a forrásaikat, könnyebben hozhatnának létre médiát, érhetnék el a választókat. Kellene egy közös YouTube csatorna, ahol mindegyik azonos műsoridőt kap, kellene egy közös rádió, akár külföldi székhelyű is lehet, de legyen országosan elérhető, stb. És vitázzanak, ne csak úgy kritizálják egymást, elveket, elképzeléseket ütköztessenek. Ehhez csak néhány jó vitavezető kell, és az van még az országban.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.