Sorting by

×

Bruck András: utolsó csatlósnak lenni

Nem tudom, hogy van ez másutt, de ami nálunk folyik, az elviselhetetlen. Még az én úgy-ahogy liberális buborékomba is behatolnak efféle szörnyű mondatok: „Majd az oroszok szép sorban elintézik az ukránokat, ahogy illik”. Ez az „ahogy illik” egyszerűen szívbe markoló, rosszabb, mintha azt írta volna, hogy felőle az összes ukrán megdögölhet.

Abban közöny van, az előbbiben kívánság

Az illető egy másik kommentjéből tudni, hogy a kormányra fog szavazni. Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, ez természetes? De hát, ha egyszer többségükben ők kívánják Ukrajna pusztulását. ’56-ban a szovjet írók kollektíven üdvözölték Magyarország leigázását, most pedig Orbán hívei ugyanezt a sorsot kívánják Ukrajnának. Ésszel alig fölfogható ez az amoralitás és stupiditás. Nyilván közülük sem mindenkinek tetszik ez a háború, szép számmal akadhatnak, akik átlátnak az orosz propaganda hazugságain, de vajon az Orbán-Putyin viszony hazugságain is átlátnak-e? Éppen április 3-a miatt egyáltalán nem mindegy, hogy a háború hány embernek nyitotta fel a szemét és dönt majd a szavazás napján úgy, hogy Magyarország érdekeivel ellentétes az Orbán által keményen vitt moszkvai vonal.

Ő maga ugyan azt igyekszik elhitetni, hogy látja a történelem jelen mozgásának fő irányait, és a hanyatló Nyugat elől menekíti Magyarországot a feljövőben lévő Keletre, de azért a fiát ő is a Sandhurst (brit) Királyi Katonai Akadémiára küldte és nem a kazányi Szuvorov Kadétiskolába, a lányát pedig a svájci École Hoteliere Lausanne turisztikai magánegyetemén taníttatta, nem Taskentben.

Miként az Európáról, általában a nyugati szabadságeszményekről otthon gyűlölettel beszélő orosz politikai elit is Amerikába küldi a fiait, lányait, és óriási vagyonokat halmozott fel a nyugati fővárosokban, üdülőparadicsomokban. Putyin, a külügyminiszter Lavrov és a Kreml szóvivője, Peskov is.

A politika európai és amerikai főszereplői még a Krím bekebelezése után sem ismerték fel Putyin igazi szándékait, holott nem nagyon csinált titkot belőlük

Úgy gondolták, megelégszik ennyivel. Hasonlóképpen Orbán szándékait sem látják világosan idehaza, pedig régóta következetesen egy irányba tart, és a játékszabályai sem bonyolultak: a diktátorok mindig, mindenhol diktatúrát akarnak, semmi mást. A múlt pénteken, a Krím annektálásának 8. évfordulójára Putyin hatalmas tüntetést szervezett Moszkvában, a Luzsnyiki stadionban. Föl-alá járt a színpadon, véres háborúját Oroszország keresztény értékeinek bizonyítékaként magasztalta, s eközben felhangzott Oleg Gazmanov hazafias dala, a Made in the USSR. Íme, az először 2005-ben bemutatott dal nyitó sorai: Ukrajna és a Krím, Belarusz és Moldova, ez az én hazám… majd újabb, valódi orosz területek következnek, a felsorolás vége pedig így hangzik: Kazahsztán, a Kaukázus és a Balti államok is. Vagyis azok is az orosz haza részei.

Ez Putyin dala, mintha ő maga rendelte volna.

Április 3-án a jövőnk tucatnyi alapvető eleméről fogunk szavazni

Összességében pedig arról, hogy egy ellenzéki győzelemmel Magyarország lefejthetné magáról Orbán Moszkvában megedzett vasmarkát, de ha nem, akkor beleragadunk az „orosz modell”, a zsarnokságon kívül mást nem ismerő orosz sors lápvilágába. Putyin katonai és Orbán választási veresége civilizációs megváltás lenne: az egyik elsősorban Európa, a másik a mi számunkra. Oroszország hosszú időre begubózna, a sebeit nyalogatná, Magyarország viszont megkapná egy új rendszerváltás esélyét.

Ha viszont Csecsenföld, Szíria és Ukrajna hóhéra nyerne, és itthon Orbán is, Európa ugyan képes lesz megvédeni magát, ránk viszont cudar világ vár.

A háború vége a magyar gazdaságot nagyon rossz bőrben fogja találni, a kormánynak rengeteg pénzre, baráti, EU-s, ilyen-olyan támogatásra lesz szüksége, márpedig pénzt Orbán csak lopni tud, teremteni nem. Esetleg baráti kínait, háromszoros áron. Nehezíti a helyzetünket, hogy az ország valamennyi nyugat- és kelet-európai kapcsolatát szétverte. Azt, hogy napok óta pufidzsekiben rohangál, és közben újabb vétókkal fenyegeti az orosz agresszió elleni egységes európai fellépést, legfeljebb az ukránok sorsát kárörömmel figyelő fideszes szavazók látják államférfiúi tettnek. Azok szemében viszont, akik majd a támogatási pénzekről, jóindulatról, bizalomról fognak dönteni, Magyarország egyszerűen csak az ukrán városokba gyilkos hadsereget küldő Putyin utolsó csatlósa lesz.

Micsoda új, tragikus hungarikum: másodszor is utolsó csatlósnak lenni.

Oroszország és vezetője ezt a háborút legfeljebb fizikailag élheti túl, erkölcsileg nem, de mi is erkölcsi hullaházba kerülünk. Minden egyes magyar. Az egyetlen esély becsületünk helyreállításra, ha a szavazófülkékben a nép megbuktatja közös európai ügyünk elárulóját. Aki még mindig habozik, kire szavazzon, gondolja ezt végig.

Forrás

Kapcsolódó

Fotó: Cseri László

 

Bruck András: utolsó csatlósnak lenni

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.